Lombardiát leginkább Milánó – a haladó utazók esetleg a Comói-tó – miatt ismerik. Pedig vidéki naplemente, a lankák, ciprusokkal szegett utak, elképesztően ízletes ételek és a végtelen nyugalom nem csak az agyonhájpolt Toszkánában található. Lombardia nem mellesleg Toszkána és Trentino után a harmadik a farmszállások, avagy az agroturismo berkein belül, az ott eltöltött vendégéjszakák számát tekintve.
A svájci határ és a Pó-folyó közötti részt elfoglaló terület nagyot lépett előre a falusi turizmust szabályozó gyakorlat terén. A vidéki szállások rendszerint reggelivel vagy félpanzióval foglalhatóak, a hagyományaikra büszke olaszok pedigeddig is igyekeztek az asztalra helyi ételeket tenni.
Ám mostantól törvény írja elő, hogy Lombardiában a vidéki vendégházakban megszálló turistáknak szánt ételeknek és boroknak legalább nyolcvan százalékban a környékről kell származniuk.
Ez nem csak azt jelenti, hogy a vendégek esélyt kapnak a regionális ízek felfedezésére. Néha könnyebb a Carrefour és a helyi Coop szupermarketeiben mindent egyszerre megvásárolni a házigazdáknak, mint elzarándokolni sajtért a szomszéd faluba, jó borért meg a másikba. Azonban ez az intézkedés vélhetően felélénkíti és életben tartja a hagyományos, helyi termelőket és gyártókat.
A tartományban 1600 úgynevezett agriturismót, vagyis olyan vidéki szálláshelyet jegyeztek be, ahol gazdálkodás is folyik. Mostantól ezeken a farmszállásokon még inkább a helyi ételek és borok kerülnek a középpontba, mivel a tartományon kívüli, egyébként olasz jellegzetességek arányát húsz százalékra limitálta az intézkedés. Ez azt jelenti, hogy a vendégek több helyi sajtot, kiváló húsokat, vajat és rizst fognak kapni, és kevesebb (délebbről származó) paradicsomra és olívaolajra számíthatnak.
További megkötés, hogy
az ételek 35 százalékát az adott szálláshelyen lévő gazdaságnak kell megtermelnie
Komoly volument jelent, ha tudjuk, hogy a tartomány farmszállásain évente nagyjából nyolcmillióan (!) étkeznek. A legismertebb lombard ételek borjúhúsból készülnek, népszerű a helyi prosciutto (avagy sonka), a rizottó sokféle változata és a polentavariációk. A sajtok közül a Gorgonzola, a Taleggio és a Grana Padano a legelterjedtebb.
A halakat nagyrészt a Comói-tóból fogják, Valtellina környéke pedig remek vörösborokkal szolgál, míg Franciacorta a frizzanték otthona. A cél az, hogy a helyi valóban helyi legyen. Minden a kiskertből, és lehetőleg semmi a nagykerből. Bár látszólag szűkebb lesz a választék, mégis a helyi ízekre és hagyományokra irányítja a figyelmet.
Ma, mikor a világ egyre zsugorodik, és egyre egyformábbá válnak az egymástól nagyon eltérő vidékek is, ez egy igazán fontos, mondhatni követendő lépésnek tűnik.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.