Minden az alapoknál kezdődik, nem a konyhában
Nehéz tisztességes bőrös sertésárut szerezni. A nagyipari megoldásoknak az a hozadéka, hogy nagyon nehéz igazán ropogós bőrt varázsolni a sültre, mert olyan gőzzel kezelik azt, ami ilyen szempontból gyakorlatilag “kinyírja” a bőrt. Ha nápolyi keménységű bőrt szeretnénk, ami nem puhul el, egységesen roppan, ahhoz perzselt hús kell, ami nem láthat 100-110 fokos gőzöket. Nagyon nehéz egy így kezelt bőrrel utána csodát tenni. Ezért egyértelmű a legjobb forrás: disznóvágás.
Miért nincs malac a henteseknél?
Nagyon mérges vagyok a magyar hentesekre. Még ünnepekkor is csak nagyobb, süldő sertést árulnak, malacot nagyon ritkán. Miért van ez? Miért nem lehet? Mi ennek az oka? Rendkívül kíváncsi vagyok erre, mert még nem kaptam rá magyarázatot. Egyszerűen nem értem… mert igény tudom, hogy lenne rá, akinek ez a kívánsága, az ki fogja fizetni. Mi vagyunk a sertés országa, ugye? Hát ezt nem látom sajnos.
Ezért nincs már sült malac a Stand25-ben
Régen fent volt nálunk az étlapon. Volt egy idős bácsi, akitől vettük a malacot, egészben. Nagyon korlátozott számban vállalta, hogy értékesíti a kint, ridegen tartott malacait. Sokkmentesen végzett az állatokkal, lőtte őket egy szemvillanás alatt, majd szalmával perzselte a malachúst. Ráadásul ő maga hozta fel vidékről, a vonaton, hátizsákkal. Az illata, mindene tökéletes volt, még ma is a számban érzem az ízét. Sajnos úgy tudom, hogy a bácsi már nincs közöttünk. Azóta nincs is a Stand25-ben, csak császárt szoktunk sütni, de az külföldi forrásból érkezik hozzánk.
A sörös kenegetés misztériuma
Van egy szokás: sörbe mártogatjuk a füstölt szalonnát és azzal nyitogatjuk és kenegetjük a malacot — nos, sajnos ez a módszer a rituálén kívül semmire sem jó. Nem lesz füstösebb, ropogósabb sem a malac, mert ez már akkor eldőlt, hogy a húst hogyan kezelték. Ráadásul folyamatosan nyitogatjuk és ezzel hűtjük a sütőt, csak elnyújtjuk a sütési időt. Nem hiba, de szerintem ez felesleges.
Azok a nemzetek, amelyek tökélyre fejlesztették az egész malac ropogós sütését — például a horvátok, szerbek, vagy a németek, a híres krustenbratennel — sehol sem varázsolnak ezzel a sörös szalonnával. Ha nagyon ez a vágyunk, szokásunk, akkor inkább nagyobb darab szalonnákat tegyünk a malac alá és öntsünk sört is hozzá, hogy legyen belőle egy kis pára. Nálam a főzős sörök mindig búzasörök, nem szeretem a redukálódott, túl keserű ízt, így selymesebb a végeredmény. Ez is ízlés kérdése persze.
A bőr pattogjon csak ki, ez a lényege!
A befűszerezésnél: só-bors-kömény trióját (esetleg majorannát) használom a húsos részre, a bőrre pedig rengeteg sót. Félnek tőle, hogy kipattog a bőr, de éppen ez a lényege a krustenbratennek. Szépen be lehet karcolgatni sniccerrel, én csíkozni szoktam, nem kockázni, mert a kockák le tudnak esni, és a csíkokat utána szeletelni is könnyebb.
Sütés két lépésben
Sört öntök alá, lealufóliázom és remegősre, vajpuhára sütöm 130-150 fokon, szép lassan, órák alatt. Ezután a bőr hőkezelését 220-250 fokon végzem, leszedve a fóliát. Sütőfüggő, de olyan 10-20 perc a maximum, amit az utolsó lépés igényel. Lehet figyelni, ahogy pattogzik a bőr, és persze ne égessük meg!
Tovább olvasok:
Konfitált-tépett kacsacomb lencsesalátával, Rácz Jenő konyhájából | Főzz a séffel!
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.