„Naponta több ezer embernek adunk élményt arról, hogy milyen Budapesten a vendéglátás” | Interjú Kőrössy Zoltánnal és Nagy Gáborral, az Eventrend tulajdonosaival

Hogyan alakult a cégcsoport tavalyi, 2023-as éve? 

Nagy Gábor: Minden egyes cégünknek és projektünknek van egy átfogó terve. Tavaly azonban azt tapasztaltuk, hogy az előre kitűzött céljainkat és elvárásainkat bőven túlteljesítettük, nagyon sikeres rekordévünk volt, ami meghaladta a 2019-es csúcseredményeinket is. Ezt tulajdonképpen az alapozta meg, hogy a Covid-világjárvány idejét a cégünk működése szempontjából fontos kulcsemberek megtartásával vészeltük át. Azokkal a szuper kollégákkal tudtuk közösen újraépíteni a válság utáni időszakot, akikkel a korábbi éveket is menedzseltük. Az eredmények a gazdaságban a számokból látszanak, de úgy gondolom, hogy ezek mögött nagyon kemény és jó humán munka és csapat van, nagyon jó emberek, illetve tudatosság abban, hogy a vezetőkkel összefogva igyekeztünk az értékeinket átmenekíteni a jelenlegi időszakba.

Kőrössy Zoltán: Valóban nagyon sikeres és kiemelkedő évet zártunk, azonban fontos látni, hogy a 2023-as egy viharos év volt a vendéglátás és a rendezvényszervezés területén. A szektorunk alakulását három dolog határozta meg: energiaválság, infláció és a turizmus visszarendeződése. Olyan szempontból ezek nem okoztak újdonságot, hogy hozzászoktunk az elmúlt években, hogy egy olyan pályán kell versenyeznünk, ahol a szabályokat folyamatosan újraírják. Minden külföldi szakértő azt jósolta, hogy 2026-ra állnak majd vissza azok a viszonyok és számok, amelyek a Covid előtt voltak, azonban már világosan látszik, hogy ez a visszarendeződés sokkal gyorsabb volt. Mivel a mi egységeink egy jelentős részének a bevétele a turizmushoz kötődik, a turisztikai csoportok megjelenése önmagában keresletet generált. Vidéken éppen ellenkezőleg alakul a helyzet, hiszen ott a keresletcsökkenés csak átmenetileg volt érezhető a Covid alatt, azonban most, amikor sok szempontból az idegenforgalomra kellene támaszkodni, ahol nem lehet, ott az infláció hatása igazán pusztító tud lenni. Az alapanyagköltségek messze az inflációs szint felett növekedtek, ami egy szignifikáns költség, a vidéki vendéglátásban pedig ezt nem lehet árérvényesítéssel kompenzálni, ezért komoly nehézségek jelentkezhetnek. Amennyiben a márka vagy az ügyfélélmény nem kiemelkedő, akkor sajnos visszaeséssel kell szembenézniük a vendéglátóhelyeknek. 

A turistákra támaszkodó vendéglátóhelyek akkor úgymond megúszták az inflációs problémát? 

Kőrössy Zoltán: Természetesen ez egy olyan probléma, amivel mindenkinek szembe kellett és kell néznie, azonban az idegenforgalom szempontjából az a szerencse, hogy egész Európában magas volt a vendéglátásban az infláció, tehát tulajdonképpen azokban az országokban is jelentősen nőttek az árak, ahonnan a turisták érkeznek. Így azok a vendégek, akik Budapestre látogatnak, döntő többségében már megszokták, hogy ahol ők élnek, ott is drágulnak a szolgáltatások, és ehhez hasonlóan nálunk is – azonban még mindig elfogadható mértékben.   

Az infláció mellett elég komoly problémának tűnt az energiaválság is. 

Kőrössy Zoltán: Az energia kérdése sokkal rosszabbul festett előzetesen, mint ami végül lett belőle. Biztos vannak olyan helyek, ahol például távfűtés van és még mindig nyolcszoros árak mellett kell működniük, de úgy gondolom, ha valaki nem rontotta el nagyon a beszerzési politikáját, akkor azért ez a probléma nem volt megoldhatatlan. Átmenetileg, rövid távon ijesztő és fájdalmas volt, de összességében rosszabb volt, amit előzetesen lehetett feltételezni. 

Mi a helyzet a csak magyar vendégekkel operáló – tehát azokkal a leginkább vidéki – helyekkel, amelyek jórészt csak a belföldi forgalomból élnek?

Nagy Gábor: Korábban az egész iparágban felborult az egyensúly, legyen szó a beutazó vagy a belföldön utazó közönségről. Azonban most azt látjuk, hogy ez már a külföldi turisztika szempontjából helyreállt, és az a kérdés, hogy a belföldi kínálati és keresleti egyensúly mikor alakul ki. Egyelőre még nem tudjuk, nem látjuk, hogy a belföldi közönség szokásai hol fognak stagnálni, így pillanatnyilag még szűkülést lehet tapasztalni. 

Jelenleg a vendéglátásban mennyire jelent problémát a munkaerőhiány? 

Nagy Gábor: Pozitív fejlemény, hogy a Covidban elvesztett, jelentős számú munkaerőből bőven van pillanatnyilag visszaszivárgás, tehát az álláslehetőségekre manapság sokkal többen jelentkeznek, mint az elmúlt években. Nyilván ez egyes egységek megszűnéséből is adódik, azonban úgy látjuk, hogy más szektorokból is visszatérnek a vendéglátásba azok az emberek, akiknek mégiscsak ez az életük, és már azt látják, hogy biztonságban tudnak működni ezen a területen. Tapasztalatunk szerint, akinek jó a munkáltatói márkája, annak nincsen problémája a munkaerő kérdésével. A mennyiségi helyzet már nem kérdés a piac ezen részén, így már a minőség is javulni tud, hiszen nincsen az a kényszer, hogy minden pozíciót be kell tölteni akár nem alkalmas emberekkel. 

Kőrössy Zoltán: Azt is tapasztaljuk, hogy a fiatalok közül ismét sokan akarnak szakácsok, séfek és cukrászok lenni – erre nagy hatással van a klasszikus és a socail media is, hiszen számtalan olyan műsorral és tartalommal találkoznak a tinédzserek, amelyek vonzóvá teszik számukra ezeket a pályákat. A vendéglátásnak van egy sajátos varázsa, hiszen ebben ezen a területen pillanatok alatt lehet úgymond a semmiből valamilyen kézzelfogható dolgot alkotni, ami elég nagy örömöt és elégedettséget eredményez. Aki szerelmes ebbe a területbe, az azért az, mert valószínűleg van egy bizonyos fokú adrenalinfüggősége, ilyen szempontból a vendéglátást az extrém sportokhoz tudnám hasonlítani. Talán a felszolgálás az a szakma, ami manapság egyre kevésbé népszerű, így ez most az iparág feladata, hogy ezt is ismét izgalmassá tegye a fiatalok számára. 

Gasztronómiai szempontból mennyire vonzó desztináció manapság Budapest? 

Kőrössy Zoltán: Azt még nem igazán lehet elmondani, hogy nagy arányban lennének azok, akik csak a gasztronómia miatt választják Budapestet mint desztinációt. Az, hogy a gasztronómia a kultúrának a része, a városlátogató turizmusnak az integráns része, azt tisztán látjuk, ami azért is lehetséges, mert a magyar főváros már évek óta felzárkózott az európai nagyvárosok gasztronómiai minőségéhez. Összességében azt lehet elmondani, hogy Budapesten manapság már nehéz rosszba belefutni. Azt, ami a hazai vendéglátásnak egy jó ideig a problémája volt, hogy sok helyen rossz volt az étel vagy megpróbálták lehúzni a turistákat, szerencsére mára már sikerült kiirtani. Ez azért fontos, mert ez jelentősen rontaná a város reputációját. Ha a csoportunkhoz tartozó helyeket nézzük, akkor mi azt látjuk, hogy a New York Kávéház már önmagában is egy intézmény, amit az utazók az épített örökségi desztinációkkal tesznek egy kategóriába, és a kihagyhatatlan látnivalókkal tud versenyezni, de ide zárkózik fel a Gundel Étterem és a Centrál Grand Café és Bar is. 

Nagy Gábor: A Michelin-csillagok száma mindig fontos mércéje a gasztronómiának és így egy városnak, de az ilyen éttermekben töredék embert szolgálnak ki ahhoz képest, mint az említett nagyobb volumenű helyek, így más a felelősségük is. Bár a Michelin-csillag a Forma1-e a vendéglátásnak, de az a kép, ami kialakul egy turistában, az sokkal inkább azokon a helyeken alakul ki országimázs és Budapest-imázs szempontjából, ahol a nagy vendégszámot szolgálják ki. Naponta több ezer embernek adunk élményeket arról, hogy milyen Budapesten a vendéglátás – nekünk ez a felelősségünk.