Az első lépés, hogy hajlandóak vagyunk elviselni a kocsmai kockázatot, miszerint „a szokásosat” mondat helyett kérünk valami különlegesebbet a csapostól. Tegyük fel: kapunk egy IPÁ-t. Százból huszonöten nem fogják keserűnek érezni, a sör máris átment a vizsgán. A maradék 75 véleményét a pozitív jutalom esélye fogja befolyásolni. Tudják, hogy ezért szokás lelkesedni mostanában, jóleső érzés menőnek lenni.
A többiek is ezt isszák, közösséghez tartozni, közös értékeket képviselni jó. Így lassan minden korty egyre jobban fog esni, míg elhitetjük magunkkal teljesen, hogy a világ legjobb sörét kóstoljuk épp.
Ideje, hogy mondjunk valami igazán előremutatót is. Egészen a közelmúltig az emberek egyre keserűbb IPÁ-kat szerettek volna inni, ezért
a sörfőzdék igyekeztek a végletekig elmenni, és egyre kesernyésebb söröket készítettek.
Lehetséges, hogy az IPA-divat elérte a csúcspontját, és valami más, új fogja követni.
Sokan a NEIPA-ban látják a változó sörízlés következő ígéretét
A NEIPA rövidítés mögött álló New England India Pale Ale kifejezés kezd emlékeztetni egy ármány és fondorlat korában élt spanyol nemes nevére. A NEIPÁ-tól sem áll távol a megtévesztés. Sam Richardson, az Other Half Brewing Co. társtulajdonosa olyan sört készített, amely nagyon komoly komlótartalommal bír, ám a különböző komlófajták kombinációja és az a körülmény, hogy melyik fázisban és hogyan adják ezt hozzá a készülő sörhöz, furcsa végeredményhez vezet. (Nem egyértelmű igazság az sem, hogy minél több komlót tartalmaz egy sör, annál keserübb.)
A NEIPA-radoxon
A komlótartalom növelése ellenére a NEIPÁ-kat kevésbé érezzük keserűnek, pedig elvileg keserűbbek, mint az IPÁ-k. Valójában a NEIPA becsapja a receptorainkat. Az Other Half kóstolómesterei most olyan sörökkel kísérleteznek, melyek kevésbé keserűek, de ízük teltsége, összetettségük még jellemzőbb, és karakteresen bennük van a komlók íze és zamata is. A sör keserű íze ugyanis a komlótól származik. Eredetileg a komlót azért használták, hogy tartósítsa a sört, és az tovább elálljon, de hamar rájöttek, hogy a sör eredetileg édeskés ízét nagyon jól ellensúlyozza, kellemes harmóniát teremt.
A sör keserűségét az úgynevezett IBU-szám mutatja meg, mely a jobb házból való sörök címkéjén vagy itallapján már fel van tüntetve. Az amerikaiak szeretnek rövidíteni, az IBU, vagyis az International Bitterness Unit (nemzetközi keserűség-faktor, huh, de jó, hogy ezt emberen nem mérik, végre valamiben világelsők lennénk...) a keserűséget okozó anyagok, elsősorban az izomerizált és oxidált alfasavak, polifenolok mennyiségi mutatója. Ezt a sok okosságot nem azért írom le, mert sörológiai tudásommal kérkedni szeretnék, vagy abban bízom, hogy bárki megjegyzi, hanem azért, hogy lássák a kedves olvasók:
a sörkészítéshez nem elég, hogy két tetovált, szakállas hipszter egyszer csak lemegy a pincébe és nemsokára feljönnek a kész IPÁ-val. Ja, bocsánat: NEIPÁ-val.
Komoly tudomány, kémia ez. Ám az IBU-számból sem tudjuk meg minden esetben, mennyire lesz keserű a sörünk, mert roppant sok dolog tolhatja még a sör végső ízét – vagy annak érzetét – valamelyik irányba.