Hirdetés
Hirdetés

Sárközi Ákos: „Ha egy dolgozóm nem motivált, magamban keresem a hibát"

SZERZŐ: Pákozdi Nóra
2021. február 27.
a TOP100 rovat
támogatója
Sárközi Ákos magát “csendes terroristának” tartja, konyháin akkor van érezhető feszültség, ha csak a kések koppanása és az elszívók zúgása hallatszik. Asszertív vezetőként, ha hiba csúszik a gépezetbe, akkor nem mást hibáztat, hanem saját magát és a kommunikációját vizsgálja felül. Mit tesz a konyhafőnök, ha érdektelenséget észlel, ha úgy ítéli meg, hogy egy kollégája túlhajtotta magát, és mit gondol, ki a legfontosabb láncszem a konyhai hierarchiában?
Hirdetés

Amikor felveszünk valakit, én sosem nézem meg az önéletrajzát. Nem az érdekel, hogy mit tud, hanem az, hogy milyen ember. Hogy tud majd beilleszkedni, hogy tud majd csapatban dolgozni. Jöhet hozzám a világ legjobb szakácsa, ha nem olyan a hozzáállása, az attitűdje a csapattal, akkor elküldöm, ennyi volt! Inkább legyen valaki gyengébb képességű, de szerethető, mert abból bármit lehet alakítani. Nálunk mindenki egyenrangú félként dolgozik a konyhán, a tanuló, a kisegítő, a mosogató is.

A tiszteletnél nincs fontosabb, és a konyhán mindenki ugyanolyan fontos. Minden egyes feladatkör a puzzle része. 

Volt egy kolléga, akit ismertem, tudtam, hogy milyen típusú ember, és Londonból hívtam haza. Bedobtam a csapatba és hagytam, hogy magának vívja meg a csatákat, az elismerést, hogy beilleszkedjen. Már az elején rosszul kezdett, mert mondott olyanokat, megengedett olyan stílust, amit a csapat nem fogad el. Hiába hittem benne, hiába beszélgettünk aztán. Változtatni szeretett volna, túlságosan rástresszelt és jöttek a további hibák. Ilyenkor tudni kell békességben és méltósággal elválni egymástól. Remek szakembernek tartom mai napig, de nem működött a csapatunkban. 

Sárközi Ákos a Borkonyha és a Textúra csapatának tagjaival utazott Szegedre

Szerintem jó séf és rossz csapat, vagy jó csapat és rossz séf sem működik magában, ez egy szimbiózis. És akkor most csak a konyháról beszélek, rendkívül fontos a felszolgálók gárdája is. Egységben kell dolgozni, nem privilégium sem a konyha, sem a pálya — harmóniában kell működnünk. 

A topéttermekben mindig van egy alapfeszültség, mert tűpontosan kell dolgoznunk. Viszont mindenki hibázik. A legfontosabb az, hogy a hibát hogyan és milyen gyorsasággal tudjuk orvosolni, mennyire tudunk korrigálni.

Ha a dolgozó tudja, hogy hibázhat, mert megoldjuk, az ad egyfajta nyugalmat. 

Sárközi Ákos a Borkonyha és Textúra éttermek egyik tulajdonosával, Horváth Tamás

Sokkal nagyobb a baj, ha valaki érdektelen, mert az azt jelenti, hogy nem akar a csapatunk tagja lenni. Ezt hamar kiszúrom, viszont nem az illetőben keresem a hibát, hanem magamban: miért nem tudom arra sarkallni, hogy jobb legyen, miért nem ment át az üzenetem, a hitvallásom. Vezetőként egyből ez a reakcióm a motiválatlanságra, érdektelenségre. Évek kellenek hozzá, hogy egy vezető megtalálja a stílusát, hogy tudja, mikor tud a leghatékonyabban dolgozni. 

Tudni kell, hogy nálunk akkor az igazi a feszültség, ha csend van. Én nem kiabálok, “csendes terroristának” mondom magam, a többiek pedig ezzel tisztában vannak. 

A tisztelethez is hozzátartozik, és kulcsfontosságú a rugalmasság is. Vegyük például a beosztást: ha kőbe vésünk mindent és azt nem lehet variálni személyes preferenciák szerint, akkor az is feszültséget szül. Mi nagyon odafigyelünk a szabadidőre: ha valaki koncertre, színházba, utazni menne, akkor úgy igazítjuk. Ha családi kötelezettségei vannak, akkor pedig úgy. Ha látjuk, hogy folyamatosan dolgozott, hagyunk neki szusszanást, ha például már szóvá tette a párja otthon. Nem lehet frusztrált senki sem, ez nem emésztheti fel a kreatív energiákat. 

Régen minden jobb volt, a fiatalok mindig trehányak és az öregek jobban tudják. Mi is megkaptuk anno, ez amolyan generációs jelenség. Viszont azt kell hogy mondjam, Budapesten kiváltképp, de tényleg nagyon elszálltak a bérigények, az utóbbi időkben nem volt megfelelő a kért összeg és a produktum aránya. 

Ez vezetői aspektusból vizsgálva azt jelenti, hogy nekem úgy kell motiválnom, hogy a csapattag akarjon fejlődni. Ha úgy állok valakihez, hogy lusta vagy és trehány, az a dolgozó lusta és trehány lesz. Ha meglátom benne a pozitívumot, fel tudom pörgetni, kihozom belőle a legjobb énjét, akkor van benne potenciál.

Nem az ő hibája, hogy lusta és trehány, mert ha nem kapott pozitív visszajelzést, támogatást, akkor az megint a vezető kontójára írható.

Az viszont vitathatatlan, hogy sokan inkább látják a szakma csillogását, és a fényt szeretnék, azonnal, belepakolt munka nélkül. 

Ha valakin ezt látom, akkor sokat beszélgetünk erről, mesélek arról, hogy hogyan építettem fel a karrierem, mi mindenről kellett lemondanom, mi mindent kellett beáldoznom. Ha van ehhez elég intellektusa, akkor megjegyzi, és szem előtt tartja, ha viszont nincs, akkor arra sarkallom, hogy ha nem tetszik a mi világunk, menj körbe, nézz szét. Volt rá példa, hogy elmentek és visszajöttek, mert leesett a tantusz, hogy nálunk volt a jó. 

Olvassa el a séf sorozatának előző részét is:

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram