Magyarországra is begyűrűzött a Valentin-nap, amit egy időben még meglehetősen népszerű volt kritizálni, de az évek során jól láthatóan szervesül a hazai köztudatban és a naptárunkban is. A kereskedelemben a szerelmesek napját kettőt kap akciókkal igyekeznek meglovagolni a marketingesek, és naná, hogy az éttermek is látnak benne fantáziát. Meg kell hagyni, hogy egy kettesben elköltött romantikus vacsora némileg szebb díszlet az újdonsült ünnephez, mint a Valentin-napi akcióban meghirdetett praktikus epilátor nőknek (true story).
Végignézve több tucat hazai étterem február 14-re kínált menüsorán, elment a kedvünk egy Valentin-napi ajánlócikk írásától. Tisztelet a kivételnek, de amit láttunk, az – mondjuk ki – fantáziátlanság, netán giccs, sok étterem pedig egyenesen szembemegy önnön hitvallásásával, miszerint „konyhánkban szezonális és helyi alapanyagokat használunk”.
Elég csak egy virágüzletre vagy cukrászda pultjába pillantani, hogy lássuk, a rózsaszínnel értékesítik ezt az ünnepet, ezért hát az eper, a málna, a garnéla és lazac, a rózsaszínű, szívalakú habok és rajzolatok a tányéron hivatottak a szerelmet szimbolizálni, lehetőleg rózsaszín rosé pezsgővel kísérve. Továbbá előkerülnek az afrodiziákumok, a séfek pedig beleszövik a menübe a vágyfokozóként számon tartott osztrigát, homárt, kaviárt, epret és étcsokoládét. (Tegye fel a kezét, aki ilyen étkeknek köszönhetően már kivetkőzött magából!)
Felkerülnek tehát a tányérra a sápatag, íztelen eprek és málnák (a szezonalitás jegyében), esszük a „lokális” homárt és garnélát. Szó sincs róla, hogy ne lenne a konyhában helye távolabb megtermő élelmiszereknek, hiszen ezen az elven jóformán fűszerezni sem tudnánk, de sem rizs, sem csokoládé, sem kávé, sem tea nem kerülhetne az asztalra.
Manapság elvárásnak érzik saját magukra nézve az éttermek, hogy hangoztassák a konyhájuk szezonális és lokális mivoltát, extrémebb esetben akár nullkilométeres beszerzésre hivatkozva, vagy „saját terményekre a kertből”.
Félreértés ne essék, nagyra értékelendő, aki nem csak mondja, hanem csinálja is. Jelenleg a legragyogóbb példa erre itthon az őriszentpéteri Pajta, ahol valóban összeföldezi a kezét a csapat. Saját konyhakertet gondoz a tatai Platán, a pannonhalmi Viator Apátsági Étterem, a zebegényi Natura Hill, a mádi Gusteau, a veszprémi Olíva Étterem és Hotel, a Nagylaposi Birkacsárda, de nemrég mutattuk képeket is a debreceni IKON hidroponika rendszerű, saját kiskertjéről.
A debreceni IKON újítása: alapanyagok saját kertből
De természetesen nem kell felcsapni kertésznek ahhoz, hogy valóban a helyszín és évszak adta élelmiszerekből dolgozzon a konyha, sőt továbbmegyünk, tán az sem ördögtől való, ha kiemelt eseményekkor orosz beluga kaviár, ausztrál Wagyu vagy dűlőszelektált perui kakaóból készült topcsokoládé kerül az asztalra – de ez esetben ne a helyi és szezonális legyen a hívószó, akkor sem, ha ma ezt kell mondani magunkról. Épp az emlegetett Platán Étterem séfje, Pesti István mondta egy Dining Guide-nak adott interjúja során, hogy a minőség az első szempont, és ha nem elérhető itthon az általa kívánt minőségű borjú, marha vagy éppen fürj, akkor külföldről fog hozatni. Ezzel a nagyon józan és minőségorientált szemlélettel bizonyára sokan egyet is értenek.
Viszont ha nívós éttermekről beszélünk: a fantázia, a saját megközelítések és a szezon terményeinek ötletes használata talán elvárható már manapság. A legközhelyesebb Valentin-napi húzások és afrodiziákumok helyett éppen abban mutathatná meg a séf a kreativitását, hogy elrugaszkodik az eper-pezsgő-osztriga tengelyről.
Ahogyan például tavaly a Platánban a csokoládés desszert másik két fő alapanyaga csipkebogyó és cékla volt. Mindkettő szintén „szerelmes színű”, és mégiscsak a hazai februárba illő összetevő. A cékla egyébként afrodiziákum is, de az úgynevezett vágyfokozó élelmiszerek között egy sor izgalmas fűszernövényt, gyökérzöldséget vagy éppen a fürjtojást is ott találjuk.
Ahogyan sokáig az esküvői torták (vagy akár a menyasszonyi ruhák) terepe is maga volt a giccs, ma már nem kell habos-babosnak lennie sem a tortának, sem a menyasszonyoknak, mert van már alternatíva. A Valentin-nap idehaza nem egy mélyen beágyazott ünnep, ami olyan kötött ételsort jelentene, mint a halászlé, töltött káposzta, bejgli karácsonykor.
És kéretik legalább egy kicsit feljebb taksálni a hölgyek jó ízlését: nem csillámos gagyi lufikkal, vízízű eprekkel és rózsaszín-pink habokkal lehet levenni minket a lábunkról!
Olvassa el korábbi cikkünket is!
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.