Pátoszos vagy sem: ha olyan kis bisztrókkal, vagyis – a legnemesebb értelemben vett – kifőzdékkel lenne tarkítva az ország, amilyen az Arany Tacskó volt, sok tonna gyatra alapanyag, nátrium-glutamát és egyéb nemkívánatos hozzávaló nem kerülne a tányérokra – és emberi szervezetekbe.
Ez a kis bisztró minden tekintetben eredeti volt: a 8. kerület egy nem felkapott részén üzemelt – látszólag –jókedvűen, házias konyhával, reggelente frissen beszerzett alapanyagokkal, emberbaráti árakkal, gyakran egy bús tekintetű tacskó szemén át láttatva az étterem mindennapjait. A tulajdonospár, Virág és Ákos tehát a szintén kultikus nyolckeres Zsiga Bár után a Tacskó szuterénhelyiségének ajtajára is lakatot tesz.
Trendi volt a konyha hozzállásában, a válogatott alapanyagokban, frissességben, szezonalitásban, valamint a meglepően színvonalas italkínálatban, más tekintetben viszont egyáltalán nem koslattak a trendek után. Egyszerű volt, közvetlen, őszinte. Kár érte.
Ma utoljára tart nyitva az étterem, egytálételekkel készülnek (a nyitóképünk tehát csak illusztráció), lesz gulyás vaslábosban marhanyakból ès marhafarokkal, valamint sertéspofa és sertéskaraj kuszkusszal. Akinek felkeltettük az érdeklődését, javasoljuk, hogy telefonáljon oda az étterembe, mert ma bizonyára többen irányba veszik a Lósy Imre utcát, mint egyébként.
Korábbi étteremtesztünkkel búcsúzunk:
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.