Főzz a séffel! – Főtt kukorica Bíró Lajos tippjeivel             

Minden évszaknak, és számos helyszínnek vannak  jellegzetes ételei. A nyár és a vízpart ilyen szempontból utolérhetetlen kombináció, itt nem csak ikonikus strandfogások tucatjait lelhetjük, de a legtöbbet közülük könnyűszerrel elkészíthetjük magunk is.

A viszonylag egyszerű receptek azonban, amellett, hogy otthonunkba varázsolhatják a kellemes parthangulatot, magukban rejtenek egy kellemetlen sajátosságot is. Minél egyszerűbb a recept, minél kevesebb a hozzávaló, és minél kevesebb lépésből áll az étel elkészítése, annál erősebben oszlanak meg a vélemények arról, mi is a valódi, a helyes út.

Halászlé és tojásfőzés, lángos és lecsó, ellentmondást nem tűrő vélemények feszülnek egymásnak, évszázadosnak hivatkozott módszerek ütköznek, konyhákban és kommentmezőkön egyaránt.

E kategóriából nem kivétel a most bemutatott étel, a nyári csemegék legnépszerűbbike sem. A főtt kukorica, ha jól csinálják, messze túlmutat a mozgó hűtőládákból csipesszel kínált strandételnél, melynek állagánál néha csak a pénztárcára mért csapása a keményebb.

Minden háztartásnak megvannak a maga jól bevált trükkjei és módszerei, cikkünk nem felülírni hivatott ezeket. Azoknak azonban, akik szívesen kísérleteznek, vagy lesnek el praktikákat most a Dining Guide Életműdíjjal kitüntetett Bíró Lajos kukoricafőzési tanácsait hoztuk el.

Bíró Lajos számára sem telhet el az év főtt kukorica nélkül, igaz a készítés alkalmai ritkulnak, főleg ha a régi nyarak kukoricadús napjaihoz mérjük. A ritkuló alkalmak mögött nem az étel iránti szeretet csökkenése, sokkal inkább az alapanyag drágulása, minőségének zuhanása áll:

„Régen ezeket utánad hajították. Mára eljutottunk oda, hogy például a szegfűgomba is, ami régen a szegények gombája volt, most a piacokon 8-9000 Ft kilója. Hova vezet ez így? Az igazán jó friss kukorica nagyon drága, amit meg olcsóbban árulnak az mind mirelit és azokat főzik meg és árulják.”

Első séftippünk tehát egyértelműen valami olyasmi, ami vitán felül áll: az alapanyag minőségéből márpedig nem érdemes engedni.

Hozzávalók (6 főre)

6 cső friss kukorica

1 ek. só

Lehántott, félretett kukoricalevelek

(Vaj, ízlés szerint)

Elkészítés:

A csöveket megtisztítjuk, de a leválasztott leveleket érdemes félretenni, és a kiválasztott főzőedény alját kibélelni velük, majd azokra helyezni a kukoricát.

"A csöveket megszórjuk sóval, majd a tetejükre is leveleket helyezünk. Ezt felöntjük forró vízzel, annyival, hogy a csöveket ellepje, majd így tesszük fel főni, fedő alatt."

A forró vízben általában 10-20 perc elegendő, de a megfelelő puhaságot könnyű ellenőrizni.

„Úgy nézem meg, hogy puha-e már, hogy leveszem a fedőt, és a körmömmel megnyomom a kukoricaszemet. Ebből már érzem, hogy jó-e vagy sem.”

Bíró Lajos hagyja a kukoricákat a levükben kihűlni, és nem ritka, hogy csak másnap lát hozzájuk. Akkor sem járunk azonban rosszul, ha a puhára főtt csöveket azon melegében kikapjuk a levelek alól, és ellátjuk a megfelelő fűszerezéssel.

És ez egy újabb pont, ahol elválnak a gasztronómiai vélemények, van, akinek elegendő a főzővíz mellett csövekre kerülő só, van, aki az utólagos sózás híve, és vannak, akik kis mennyiségű vajat kennek a csőre, hogy az beolvadjon az aranysárga szemek közé.

Bárhogy is teszünk, a szemekben benne lesz minden, ami ezt az ételt szerethető teszi. A vízpart nyugodt hangulata, az egyszerű fogások jó ízének nagyszerűsége, és a hajnalig tartó nyáresti beszélgetések emléke, amikor hosszú órákon át taglaltuk a különböző témákat, és talán még a tökéletes kukoricafőzés mikéntjét is jutott időnk megvitatni.

Tovább olvasok:

Bíró Lajos elárulta kedvenc lecsója titkát – Főzz a séffel!

Bíró Lajos szerint az igazi lecsóhoz nem kell semmi más, mint egy jó fröccs és friss kenyér. De vajon hogy készül a tökéletes lecsó? Ezt is elárulta.

Dining Guide