Mindig érdemes volt odafigyelni a Konyhakör tevékenységére, hiszen egészen egyedi gasztronómiára építő, de dizájnra és közösségi érzésre is apelláló projektekkel rukkolnak elő, a kezdetek óta. Persze, mivel esetükben limitált vendégszámról és sokszor eleve privát/céges rendezvényekről beszélünk, ezért mindig volt egyfajta kívülálló érzésem, ha rájuk gondoltam. Értem ezt arra, hogy mivel nem volt saját, teljesen fix helyük, a pop-up jelleg sosem engedte, hogy spontán, mondjuk egy szerdai napon elindulva kapjunk valamit abból a világból, amit ők képviselnek, már 2014 óta.
Ez a közelmúltban megváltozott. A pandémia őket sem kerülte ki, de amióta az enyhítések engedik, odakint és bent is folytatják, aminek előkészítését már évekkel ezelőtt megkezdték, majd 2020-ban be is indították. A VIII. kerületben olyan gasztrokocsmát, izakaját hoztak létre, ahová időnként érdemes ellátogatni mindazokkal a barátokkal, ismerősökkel, akik fogékonyak a nem teljesen klasszikus gasztroélményekre, újdonságokra, mind hangulatban, vendéglátásban és kivitelezésben.
Mielőtt nagyon elszaladna a fantázia, csupán arról van szó, hogy egy szokatlan helyen (a Baross utca nem éppen gasztronómiában erős forgataga) nyitottak Tenner Benjáminék, abszolút a Konyhakör hitvallására reagálva, dizájnérzékenyen, nagyon fiatalos és laza hangulatot teremtve, mégis komoly konyhára támaszkodva.
Úgy tapasztaltuk ugyanis, hogy ami az Ensō konyhájáról a vendég elé érkezik, az mind aprólékosan megkoreografált, kifinomult, és éppen annyira fesztelen, amennyi még belefér.
A konyha főnöke Ruff Dávid, akivel már évekkel ezelőtt megindult a párbeszéd, ázsiai munkái során szakmailag segítette a Konyhakört, és tervben volt, hogy hamarosan indulhat a gasztrokocsmázás is. Ruff nemzetközi tapasztalatokat szerzett Észtországban, legutóbb pedig Vietnámból tért haza Budapestre. A múltban a Costes, a Zona, a Konyha, a Beszálló és a Fáma csapatát erősítette, tehát az erős ázsiai sugallatok végigkövették a tehetséges fiatal séf pályáját. A vietnámi, kínai, japán, koreai vagy éppen thai inspirációk külön és együtt is körbevették.
Az Ensō esetében is fúzióról beszélünk, és ugyan az izakaja műfaj (laza gasztrokocsma) eredetileg japán, ahogy a névadó szimbólum és expresszió is Kelet-Ázsia szigetországából származik, kár lenne határokat szabni. A menüről is kiderül, hogy a nyitottság jellemzi a helyet mind hangulatban, mind választékban.
Az udvarban és a benti részen is részletgazdag, stílusos megoldásokra számítsunk, a neonfényektől a nagymama vitrinjéből ismerős ikebana vázáig. A tányérok és poharak sem egyformák, nincsenek szabályok, a precizitás tényleg az ételekre és italokra összpontosul, ezért egy percig sincs elfuserált érzésünk. Inkább a fentebb említett menő, nagyvárosi flow kaphat el a VIII. kerületi udvarban. Egy pillanatra beugrott az egykori Impostor is, amikor a legjobb arcát mutatta a baóknak és a Szabadság téri elhagyatott palotában szólt a techno a sakék mellé. Ensō viszont felnőttebb és tudatosabb.
Az étlapot egy keretbe foglalták, kisvártatva érkezett is a felszolgálónk, aki minden italról és ételről mesélt kicsit. Pont annyit és úgy, ami még nem sok, nem túl aprólékos, vagy éppen hivalkodó.
Ettől lesz sokkal személyesebb ez az izakaja történet, hogy értően vezetnek végig a kínálaton.
Sózott szilvával készülő frissítő teát, és yuzus Roku gin-tonicot rendeltünk — előbbi meglepő és egyedi üdítő, utóbbi pedig este 6 ellenére kicsit sem finomkodott. Hamar érkezett mellé a fűszeres malacfüle chips, ami gyakorlatilag vékonyra szelt malacfüle töpörtyű, intenzív fűszerekkel, nagyon ropogósan. Ez egy remek kezdés, pláne ital mellé. Mindegyik darab másként roppant, másként csavarodott. Látogatásunkkor sajnos a kimchi elfogyott, így attól el kellett tekintenünk.
Nyári szezon miatt tartanak Bouchot kagylót és Gillardeau osztrigát is (melyet önmagában, yuzuval, mezcal habbal és comte sajttal is kérhetünk), de a konyha egyediségére voltunk kíváncsiak, így a pisztráng ceviche lett a befutó, ami tigrisrákkal, együtt került a tányérra. Üdítőbb és ízgazdagabb halas előételt régen kóstoltunk, a híres perui marinált nyers halak/tenger gyümölcsei tökéletes összhangban voltak, az úgynevezett leche de Tigre, vagyis tigristej minden íze egyensúlyban volt a lilahagymával, mangókockákkal, rászórt liofilizált málnapelyhekkel. Kipálcikázás után félretettük a tigristejes tányért. Jól jöhet még!
Ajánlották, és éltünk is a kacsazúza khó lehetőségével, ami gyakorlatilag egy selymes-zúzás ragu, onigirivel (formázott japán rizsköret), zöldfűszerekkel, szezámolajos uborkacsíkokkal, ami jól frissíti a kacsabelsőséget. Apró tányér, sok ízzel.
Előre megkérdezték, hogy együtt érkezzenek-e az ételek, vagy az étlap szerinti sorrendben, és természetesen a csipegetős, együtt érkezős opciót választottuk, logikusan gondolva, hogy picit meghűl majd a kacsa ramen, amíg elfogy a ceviche. Annyira aromatikus volt a gőzölgő japán specialitás, hogy muszáj volt belekóstolni, és ekkor a zúza “ment is a levesbe”. Kevés a jó ramen a városban, mert vagy túl tolakodó, vagy egészen neutrális, a stílusjegyektől megfosztott.
Ruff Dávid verziója éppen annyira mély és karakteres, amit akár egy kezdő ramenes is üdvözöl, de a haladó is értékel. Jó tészta-lé-hús aránnyal, remek tojással készül.
És forróságát, karakterét ellensúlyozva, tényleg jólesett utána a megmaradt hűs tigristej.
Maradt még az asztalon az úgynevezett DIY K-pop bao, melynek neve a saját összeállításra utal. Három gőzölt bao, friss zöldfűszerekkel szórt coleslaw és csirkepopcorn. A kézihangolás jópofa, de a kóstolt Ensō specialitások közül némileg kilógott ez a fogás. A saláta remek volt, de az bundás-szezámos-édes csirkedarabok nem hoztak extrát. Talán, egy sörös-sakés-gintonicos este lefojtására lett kitalálva, nem egy szépen ívelt, különleges vacsora elemének szánták. Bár a Sapporo után/közben is csak a malacfül-ceviche-ramen tengelyen maradnánk. Végezetül a ház bonbonjait kóstoltuk: jól tettük, krémes, kellemes finish.
Este lett, ez a vacsora pedig emlékezetesre sikerült. Ázsiai ízeket kedvelőknek, a budapesti hangulatból kiszakadni kívánóknak, ramen-rajongóknak kötelező!
Ensō Budapest
Cím: 1082 Budapest, Baross utca 85.
Nyitvatartás: Kedd-péntek: 16:00-22:00 hétvégén és hétfőn zárva!