A komoly függőségekkel küzdő, egykor két Michelin-csillagos éttermet vezető séf, Adam Jones (Bradley Cooper), mindent felégetett maga körül Párizsban, ezzel el is veszítve mindent: karriert, barátokat, hírnevet – leszámítva az ellenségeket, melyekből egyre több és több gyűlik körülötte. Pár évvel a mélypont után, immár tisztán jelenik meg egy régi ismerőse londoni étterme előtt, aminek középszerű konyhájából szeretne három Michelin-csillagos éttermet faragni. Jones a maga fenegyerek sármjával meggyőzi a tulajdonost, hogy dolgozhasson az étteremben, majd régi barátok és egy új szerelem lehetőségével áll a konyhai csapat élére. Adam Jones önzősége és abuzív viselkedése egy zavarodott, űzött személyiséget takar, akinek meg kell tanulnia csapatban játszani, és megérteni, hogy egyedül nem lesz képes elérni a céljait.
Gordon Ramsay és Anthony Bourdain
A Bradley Cooper által játszott Adam Jones karakterét állítólag a fiatal Gordon Ramsay-ről és részben Anthony Bourdain séfről mintázták. Ahogy Ramsay sokak által ismert toxikus konyhai magatartása, úgy Adam Jones kiabálása és rongálása mögött is az a kibírhatatlan feszültség áll, amivel a séfek nap mint nap szembenéznek a konyhában. Meg kell felelni a vendégeknek, példát és irányt kell mutatni a szakácsoknak, bírni kell idegekkel a hajtást, mindezt úgy, hogy az ember szeme előtt a legmagasabb szakmai elismerés elérésének vágya lebeg.
Adam Jones drog és alkohol függőségbe menekül a feszültség elől. Ahogy az elmúlt évek, évtizedek történéseit nézzük, szembesülünk azzal, hogy nem Bourdain volt az első és az utolsó, aki valamilyen módon áldozatául esett a mások és maga által felállított irreális elvárásoknak és nyomásnak. Adam Jones-nak szerencséje van, az egója és a vágya, hogy egy három Michelin-csillagos étterem élén dolgozzon, illetve a vele ellentétben jóval befogadóbb közeg, amibe érkezik, nem hagyja, hogy tovább csússzon a lejtőn. A Burnt egyik nagy kihagyott ziccere, hogy nem foglalkozik mélyebben a mindennapok nehézségei elől való kétségbeesett menekülés nagyon emberi problémájával, hanem Jones függőségét egy ‘badass’ fenegyerek allűrös múltjaként ábrázolja.
Dramaturgia és karakter vezetés
Adam Jones a három Michelin-csillag megszerzéséről álmodik, ennek a vágynak a kergetése adja a film meglehetősen gyenge lábakon álló dramaturgiai szerkezetét. A Burnt épphogy a felszínét súrolja annak a világnak, amiről mesél, szemben napjaink olyan kiemelkedő gasztronómiai témájú filmjeivel és sorozataival, mint a hasonló feszültségeket mélységekig kibontó ‘The Bear’. A felszín kapargatása pedig könnyedén vezet olyan égbekiáltó hibákhoz, minthogy a film azt állítja, hogy 2015-ben létezhet olyan, Párizsban tanult és szocializálódott két Michelin-csillagos étteremben dolgozó séf, aki életében nem hallott a sous vide technológiáról, amit az 1970-es években már bőven alkalmaztak éttermek, a 2000-es évek közepétől pedig az eljárás az otthoni konyhákba is bekerült.
Karakterfejlődés és csapatmunka
Dramaturgiai logikátlanságok tömkelegének ellenére a Burnt mégis fenntartja a feszültséget, mert abba az irányba terelgeti főhősét, hogy megértse, az éttermi munka csapatmunka, a személyzet emberekből és nem robotokból áll, és beismerni a saját hibáinkat soha nem hátrány, hanem a személyiségfejlődés jele.
A film egyik pozitívuma, hogy számos olyan mellékszereplőt vonultat fel, akik bár nincsenek elégségesen kifejtve és halovány vázlatok maradnak, megvillantják a konyhai világ sokszínűségét, és foglalkoznak azzal az összetett kérdéssel, hogy ki miért választja a séf szakmát és hogyan kerül egy fine dining étterem konyhájára.
Az egyedülálló édesanya, Helene (Sienna Miller), aki természetesen az első pillanatban felkelti Adam Jones érdeklődését, egyedüli nőként a konyhán duplán annyi kihívással kerül szembe, mint férfi társai. Tökösségét, és ellenállását Adam Jones kirohanásaival szemben bárki elirigyelhetné. Montgomery Reece (Matthew Rhys) Adam Jones-szal egy alomból érkezett egy neves párizsi étteremből, mára pedig a saját három Michelin-csillagos éttermének konyháját viszi. A film legjobb jelenetei a kettejük közötti összetett kapcsolatot ábrázolják, ami végigjárja az egészséges versenségtől a gyűlöletig és irigységig tartó skálát. Az esetlen forgatókönyvi húzásokat a film rendezője, John Wells azzal igyekszik elfedni, hogy a legkisebb szerepekre is olyan színészeket szerződtetett le, mint Emma Thompson, Omar Sy, Uma Thurman vagy Alicia Vikander.
Régi és új séf generációk hozzáállása
Nagyot változott a konyhai világ az egymással szemben megengedett magatartás tekintetében. A Burnt a régi konyhák jelenbe is át-át szivárgó agresszív és abuzív konyhai közegét mutatja be, ahol az ordítozás, egymás fizikai és lelki bántalmazása és megalázása mindennapos része egy műszaknak. Fontos azonban tudni nézőként, hogy nem minden konyhára jellemző a feszültség ilyen szintű levezetése.
Napjainkban is bőven előfordulnak hasonló szituációk az éttermi közegben, és a séfek között is nagyban eltér, milyen viselkedési normákhoz nyúlnak a konyhában. Azonban érdemes megfigyelni a fiatalabb séf generációk hozzáállásbeli változását, ahol a hangsúly egymás kölcsönös tiszteletén és megbecsülésén van, még a legfeszültebb, legnehezebb pillanatokban is.
Fact check
A film a drámaiság fokozása érdekében meglehetősen gyakran ferdíti a valóságot, ami a gasztronómia világában jártas nézőket meglehetősen kizökkentheti. Végezetül érdemes kiemelni és tisztázni pár olyan fontos jelenséget és tényt, amit a Burnt félreértelmez, hogy mélyebb képet kaphassunk az éttermi világ működéséről.
Michelin-csillag: A csillagot nem a séf, hanem az étterem kapja. Ha egy séf elmegy egy étteremből, nem viszi magával a csillagokat.
Michelin ellenőrök: A Burnt szerint a Michelin ellenőrök párban járnak, fél üveg bort rendelnek, és villát tesznek az asztal alá, hogy megnézzék, az étterem személyzete figyel-e az összes éttermi történésre. A valóság az, hogy az ellenőrök járhatnak egyedül, párban vagy akár egy négy-öt fős társaság egyik tagjaként is. ńF
Michelin elismerés elnyerése: A Michelin elsődleges szempontja a konzisztencia. Nem egy alkalommal látogatnak el egy étterembe, és nem hívják fel magukra a figyelmet, hiszen pont arra kíváncsiak, hogy akár egy átlagos keddi nap ebédidőben is nyútja-e egy étterem ugyanazt a színvonalat, mint egy pörgős szombat estén. Az ellenőrök az év során különböző napszakokban, hétköznap és hétvégén is ellátogatnak az étterembe, hogy teljes képet kapjanak az ételek színvonaláról, és megbizonyosodjanak a színvonal állandóságáról.
Fotók: Bakespace | The Courier Mail | Vogue
Borítókép: Evening Standard
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.