A szuflészerűen látványosan megemelkedő palacsintaféle elkészítése ránézésre talán macerásnak tűnhet, pedig a tészta kikeverése után csak sütőbe kell rakni, és nem kell állni a serpenyő mellett, és egyenként forgatni a palacsintákat.
Palacsintából sosem elég. A Kárpát-medencében fellelhető vékonytésztás palacsinta különös ismertetőjegye, hogy épp olyan jólesik kánikulában a strandon (a büfés által szegényesen megkenve is), mint egy elegáns étteremben mutatósan tálalva a vacsora zárásaként. A legelszántabb palacsintarajongók magában is eszik, vagy éppen húszemeletes palacsintatortát rétegeznek belőle. Foglalkoztunk már a világ palacsintáival, és különös módon – holland közvetítéssel – éppen Dél-Afrikában készítenek hasonló palacsintát, mint a magyar.
Alap összetevői épp úgy a tojás-liszt-tej édeshármasa, mint a mi palacsintánké, de lényeges eleme emellett a vaj is. Sovány tejjel ne is próbálkozzunk, magas zsírtartalmúval fog működni a recept. Serpenyőben a vajat felolvasztjuk, erre öntjük a bekevert palacsintatésztát (a magyarhoz képest értelemszerűen jó vastagon), majd 220 C fokon sütőben aranybarnára sütjük.
Fontos, hogy a serpenyő nyele szintén tűzálló (fém vagy kerámia) legyen, és ne tartalmazzon műanyagot vagy fát, hiszen sütőbe kell raknunk.
Egyes receptek írnak sütőport is a hozzávalókhoz, de ha hallgatunk a hagyományos készítési módokra, például Martha Stewartéra, nem szükséges bele. A tészta először felhólyagosodik, majd egy nagyobbacska "tésztakosarat" kapunk, ami adja magát, hogy megpakoljuk minden földi jóval.
A porcukor egységesen nem hiányzhat a tetejéről, és gyakorlatilag mindenféle gyümölcs és lekvár jól áll neki. Az eredeti receptek azt ajánlják, hogy mi magunk készítsünk hozzá házi gyümölcsszószt juharsziruppal. Az igazi hedonisták fanyarkás bogyós gyümölcsök mellé mogyorókrémet tesznek, vagy forró csokoládéöntettel locsolják meg.