Hirdetés
Hirdetés

Börtönételből luxuscikk: A homár diadalmenete

2017. október 24.
A homárról mindenkinek a luxus ugrik be elsőre, pedig ez korántsem volt mindig így. Ma már nehezen tudjuk elképzelni, de régen csak az fogyasztotta, aki igazán rá volt szorulva: elsősorban a nincstelenek és a rabok eledele volt. Lássuk, miként következett be a 180 fokos fordulat az egykor „a tenger csótányának” nevezett páncélos történetében?
Hirdetés

Trágya, csali, börtönkoszt

Amikor az első telepesek megérkeztek az amerikai kontinens keleti partvidékére (ami egyébként a mai napig az amerikai homár fő lelőhelyének számít), még szó szerint úszni lehetett a homárban: apály idején csaknem félméteres magasságban halmozódtak fel az Atlanti-óceán partján.

A telepesek eleinte ráfanyalodtak, de végül mégis felülkerekedett bennük az undor a szokatlan kinézetű, ízeltlábú tengeri élőlénnyel szemben. Bár a társadalom alsóbb rétegei számára minden bizonnyal fontos táplálékforrás maradt,

jobb körökben a homár megvetett ételnek számított.

Ezt követően próbálták a konyhán kívül hasznosítani, trágyaként, valamint csaliként használták, illetve homárt vacsorázott mindenki, akitől sajnálták a „rendes” ételt: a börtönlakók, a szolgák és a háziállatok. Ha egy étteremben lehetett homárt kapni, minden bizonnyal a legolcsóbb tétel volt az étlapon. Összehasonlításképpen: a 19. században egy konzervnyi bab 53 centbe került, míg egy konzervhomár mindössze 11 centbe.

A vasút és a konzervipar

A homár felemelkedése az iparosodással függ össze. A konzervipar és a vasúthálózat fejlődése ugyanis lehetővé tette, hogy a homár a szárazföld belsejébe is eljusson, ahol ritka ínyencfalatként tekintettek rá. Miután egyre többen utaztak a keleti partra friss homárt enni, a homárhalászat is felvirágzott.

Az élelmes vendéglősök hamarosan arra is rájöttek, hogy sokkal finomabb a húsa, ha elevenen főzik meg.

A homár karrierje innentől kezdve egyenesen ívelt felfelé. Fő lelőhelyéről, az Egyesült Államok-beli Maine-ből a világ minden tájára exportálni kezdték. Bár a 20. század első felében már ínyencségnek számított, a II. világháború ideje alatti szűkösebb években mégsem szabályozták, hogy ki mennyit fogyaszthat belőle, ezért boldog-boldogtalan homárt evett. A század második felétől kezdve viszont már egyértelműen luxusterméknek számít.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért ízlik nekünk manapság jobban a homár? Vajon mert tudjuk róla, hogy drága luxustermék? A homár íze ugyanis biztosan nem változott az évszázadok folyamán, csupán a társadalmi megítélése vett 180 fokos fordulatot.

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram