Trágya, csali, börtönkoszt
Amikor az első telepesek megérkeztek az amerikai kontinens keleti partvidékére (ami egyébként a mai napig az amerikai homár fő lelőhelyének számít), még szó szerint úszni lehetett a homárban: apály idején csaknem félméteres magasságban halmozódtak fel az Atlanti-óceán partján.
A telepesek eleinte ráfanyalodtak, de végül mégis felülkerekedett bennük az undor a szokatlan kinézetű, ízeltlábú tengeri élőlénnyel szemben. Bár a társadalom alsóbb rétegei számára minden bizonnyal fontos táplálékforrás maradt,
jobb körökben a homár megvetett ételnek számított.
Ezt követően próbálták a konyhán kívül hasznosítani, trágyaként, valamint csaliként használták, illetve homárt vacsorázott mindenki, akitől sajnálták a „rendes” ételt: a börtönlakók, a szolgák és a háziállatok. Ha egy étteremben lehetett homárt kapni, minden bizonnyal a legolcsóbb tétel volt az étlapon. Összehasonlításképpen: a 19. században egy konzervnyi bab 53 centbe került, míg egy konzervhomár mindössze 11 centbe.
A vasút és a konzervipar
A homár felemelkedése az iparosodással függ össze. A konzervipar és a vasúthálózat fejlődése ugyanis lehetővé tette, hogy a homár a szárazföld belsejébe is eljusson, ahol ritka ínyencfalatként tekintettek rá. Miután egyre többen utaztak a keleti partra friss homárt enni, a homárhalászat is felvirágzott.
Az élelmes vendéglősök hamarosan arra is rájöttek, hogy sokkal finomabb a húsa, ha elevenen főzik meg.
A homár karrierje innentől kezdve egyenesen ívelt felfelé. Fő lelőhelyéről, az Egyesült Államok-beli Maine-ből a világ minden tájára exportálni kezdték. Bár a 20. század első felében már ínyencségnek számított, a II. világháború ideje alatti szűkösebb években mégsem szabályozták, hogy ki mennyit fogyaszthat belőle, ezért boldog-boldogtalan homárt evett. A század második felétől kezdve viszont már egyértelműen luxusterméknek számít.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért ízlik nekünk manapság jobban a homár? Vajon mert tudjuk róla, hogy drága luxustermék? A homár íze ugyanis biztosan nem változott az évszázadok folyamán, csupán a társadalmi megítélése vett 180 fokos fordulatot.