Hirdetés
Hirdetés

“Egy piac nekünk, egy pedig nekik” – A barcelonai Boqueria elesett?

SZERZŐ: Méhész Zsuzsa
2019. július 8.
Európa népszerű városaiban a helyiek köszönik, nem kérnek többet a tömegturizmusból. Overtourism. Túlturistásodás. Új kifejezés terjed, egyre több olyan helyen felbukkanva, ahol a turistahordák egyre nehezebbé teszik az ottlakók életét. Barcelona kedvenc piaca úgy tűnik, elesett. A Boqueria nem csak turistalátványosság, a belváros lakói is oda járnak vásárolni. Egyre savanyúbb képpel. 
Hirdetés

A piac bizalmi dolog. Ott személyes kapcsolatok szövődnek, háttértörténetekkel, legendákkal és pletykákkal a paradicsomhalmok vagy a kifőzdék gőzei mögött. Főleg, ha ez a piac katalán, ahol ez máig közösségi tér, szociális közeg. Azonban mára nemhogy kellemesen vásárolni, de szinte lépni sem lehet a Boquerián a turistatömegektől.

Aki Barcelonába látogat, az látni szeretné a katalán fővárost. Könnyen meg is teheti, mert arról a Rambláról, Barcelona turistaforgalmának gerincéről nyílik, ahol a világ összes turistája és zsebtolvaja egyszerre mozog. Pingvinjárásban, egyik élőszobortól a másik sangriás bódéig döcögve juthatunk itt előre. A helyiek régóta kerülik a széles utcát, inkább a kisebb mellékutcákban közlekednek, ha olyan ambíciójuk támad, hogy 15 perc alatt száz méternél nagyobb távolságot tegyenek meg gyalog. Könnyű innen besodródni a Boqueriára, főleg, hogy minden útikönyv ajánlja, és minden blogger itt szelfizik. 

Ezt unták meg a piac árusai és vásárlói. Nem egy standon felirat lóg: tilos a fotózás.

Nem a zöldséghalmok vagy a jégkásán elrendezett napi fogás dizájnja jogvédett. A fotókhoz pózoló, fontoskodó turisták általában majdnem semmit nem vásárolnak, a valódi vásárlókat viszont sikeresen akadályozzák abban, hogy vegyenek valamit, vagy egyáltalán odaférjenek a pulthoz. Márpedig itt – és bármelyik egyéb piacon – nem azért pakolnak ki hajnalban a kofák, hogy ne tudják eladni a portékáikat. A hashtagekből nem élnek meg, éljenek azokból az influenszerek. Ők keményen dolgoznak. Mármint az árusok. Vagyis dolgoznának, ha hagynák őket. 

A Boqueria egyre türelmetlenebb és barátságtalanabb a turistáival. Lehetne ez win-win játszma is, de a turisták tömege kellemetlenné teszi egy ideje a piaci hangulatot. Képtelenség egyik árustól a másikig sétálni, csak sodródunk a tömeggel. A helyiek reggel minél korábban igyekeznek bevásárolni, amíg lépni lehet. A piac azonban nem erről szól, sehol a világon. Eladók és vásárlók több nemzedékre visszavezethető kapcsolatáról, személyességről. Egy idős, helyi hölgy a Carnes Serranónál vásárol 68 éve. Fiatal lányként a mostani tulajdonos nagyapja szolgálta ki, később az apuka,

ma a fiú, aki az unokája lehetne – és akit születése óta ismer. Igaz, még egyetlen szelfit sem készített vele. 

A Boqueria túlélte a polgárháborút. Franco uralmát, több gazdasági válságot, természeti csapásokat. A modernkori sáskajárásnak azonban nem biztos, hogy ellen tud állni. A piacnak saját nyelve, saját viselkedési szabályai vannak. Családok fejezik ki sokszor több évtizedes lojalitásukat, a vásárlók és a kofák nem csak az áruk, de közös történelmük, közösen megélt élményeik, értékrendjük és sokszor még politikai hovatartozásuk alapján is kapcsolódnak. 

Archív 1914-ből

Felfejthetetlen szövevény ez, ahol az emberek között stabil kapcsolatok alakultak ki. Mindig voltak persze kívülállók, látogatók vagy olyanok, akiket ez az egész nem érdekelt, de a piac hangulatát alapvetően a helyi vásárlók és eladóik kölcsönös lojalitása és ritmusa határozta meg. Ez a piac nem az többé, ami korábban volt. A hagyományos üzletek egyre-másra zárnak be. Az új bérlők nem az egyre fogyatkozó helyi vásárlók, hanem a turisták igényeihez szabják portékáikat – és azok silányabb minőségét is. 

Archív 1943-ból

A Boqueria őse a korai 13. századtól kezdve működött, a régi mór kereskedelmi útvonal részeként. Főleg húsfélét lehetett itt venni,

a neve eredete is erre utal. A kecske katalán neve boc.

Aztán jöttek a halászok, a zöldségeskofák, és mindenki, akinek felesleges eladni vagy cserélnivaló portékája volt. Az 1800-as években a város terjeszkedésével a piac helye is változott, templomok, kolostorok, egyházi épületek közé szorult ez az életteli hely. 1836-ban a Szent József Rendház leégett, a helyén nyílt újra az a piac, amit ma ismerünk. 

„Két Boqueria létezik. Egy piac nekünk, egy pedig nekik” - mondja Pau Arenós, az El Periódicó étteremkritikusa, és az egyik legjobban tisztelt gasztroszerző. Húszévesen szakácsként beszerzőkörútra járt ide egykor. Sajnálja, hogy ezt ma már nem tudná megtenni. A város egyre inkább egy Disney-film díszletére kezd hasonlítani, ahol a turisták kiszolgálása (vagyis inkább a gyors pénzkereset) az első számú szempont. Pau szerint az egykor legendás Boquerián többé lehetetlen megállapítani, hogy mi talmi és mi értékes, no és mi éri meg az árát. A jéghideg kókuszos-licsis-áfonyás smoothie nem biztos, hogy idevaló, bár kétségkívül népszerű.

De ezt sem a helyiek veszik. 

A turistáktól akár meg is szünhetnének a zöldségesbódék. Karalábét ők biztosan nem vásárolnak. De gombát vagy sertéskarajt sem. A friss, nagyon szép tanyasi vágott csirkét árulók is hazamehetnének egy peták nélkül, ha a turistákon múlna. Nyilván. Babból sem fogy egyetlen szem sem, mint ahogy a friss rebarbara is ott rohadhatna meg felőlük, ahol van. Nekik másra van szükségük. Valamire, ami jól mutat az Instán. Vagy amit gyorsan kézbe foghatnak, és futhatnak a Sagrada Familia felé, hogy ott egy másik szörnyű tömegben totyorogva készíthessék el kötelező fotóikat, melynek címe ez:

„itt is jártam!” És véletlenül sem ez: „nagyon élveztem, különleges és személyesen szép élmény volt!”

Alapvetően nincs ebben semmi meglepő. Aki Barcelonába eljut, ezeket a helyeket látni szeretné. 

Vannak, akik megállnak egy italra vagy pár falatra a Boquerián. Számukra a licsis smoothie jelenti a piachoz való kapcsolódást. A Boqueria standjait szép lassan elulralják a folyékony gyümölcsök, a jégkásák, a turmixok, a műanyagpoharak, a harsány színek. A főbejárathoz közeli Sprimfruit olyan mennyiségben ontja ezt magából, hogy a méretes műanyag csövek Willy Wonka gyárának gyümölcsösített, utópisztikus látványához hasonlítanak. Népszerű is. A friss gyümölcsöt árulók előtt azonban egyáltalán nincs tülekedés. Smoothie-láncreakció indult el a piacon. A gyümölcsárusok elvesztették a turisták miatt egyre kedvetlenebb helyi vásárlóikat, és a turisták igényeihez szabva váltottak profilt többen.

Aki ma a helyieknek kíván a piacon megfelelni. És nem veszi figyelembe a rohanó turisták elvárásait, az hamarosan és biztosan bezárhat. Ez ma a trend a Boquerián. 

Mint a legtöbb mediterrán piacon, a Boqueria közepén is friss halakat találhattunk korábban. Az egyik árus arra emlékszik, hogy kevesebb, mint tíz éve ide turista csak akkor került, ha eltévedt a piacon. Ma a helyi fogás helyett messziől érkező szuveníreket, tömegtermékeket, és gyorsételeket árulnak ezen a helyen.

Az árusok első kérdése nem katalánul, hanem angolul hangzik vevőik felé, majd könnyedén váltanak Tarzan-olaszra, oroszra és akár mandarinra is egy eladásösztönző mondat erejéig. Soha nem tévesztik össze japán vásárlóikat a koreaiakkal vagy azokat a kínaiakkal. Tudják, hogy az oroszok nagy táskákkal jönnek, és sokat vásárolnak. A tengerjáró hajók utasait nem kedvelik: számukra a szigorú idegenvezető 15 percet engedélyez a piacon, ami érthető, ha hat órájuk van egész Barcelonára összesen, hogy holnap egy nap alatt (bocsánat, helyesebben transzferrel együtt 8 óra alatt) ismerjék meg Marseille és Avignon titkait, utcáit, történelmét és ízeit. Ráadásul a hajók egyenbüféje napi 22 órában ontja az egyenételt, így ők soha nem éhesek. Ma már nem fogunk itt  Ferran Adrià-val sem találkozni, pedig korábban gyakran megfordult a Boquerián. De helyiekkel is egyre ritkábban. 

A piac ritmusából minden kiolvasható. A Boqueria olyan, mint egy tükör. Az árusok, a vásárlók, a termékek képeiből nem csak a kereskedelem vagy a turizmus állapota olvasható ki, hanem az adott időben képviselt értékrendünk apotheózisa is. Benne van a válasz a kérdésre: honnan jöttünk. És talán arra is: hová megyünk?

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram