Jóval keményebb és göcsörtösebb is, mint a fán termő társai, a birsalma- és a ritkábban kapható birskörte ugyanis bokron terem ( cikkünkben pedig az egyszerűség kedvéért birsalmát fogunk a továbbiakban emlegetni).
Míg az elterjedtebb alma- és körtefajták íze változatos spektrumot ír le, a birsfélék a legfanyarkásabb ízűek mind közül. Mindegyik a rózsafélék családjába tartozik, a név tehát valós közös eredetre utal az almákkal és körtékkel.
Tömör, kemény gyümölcshúsa miatt sokan kevésbé szívesen használják a konyhában, érdemes pedig számolni vele az őszi hónapokban! Ekkor már fogynak a friss, szezonális gyümölcsök, az itthon is megtermő birssel viszont színesebbé tehetjük az étkezésünket.
Mint minden savanyú gyümölcs, jelentős C-vitaminforrás (amely természetes bevitelének jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, 2020-ban pedig különösen nem). A C mellett a hagyományosan "szépségvitaminoknak" tartott, haj- és körömerősítő, bőrt tápláló A-, B1-, B2- és E-vitamin tartalma is számottevő. Ezek úgy tudnak a legjobban beépülni az emberi szervezetbe, ha minél kevesebb hőhatás éri a gyümölcsöt.
A hazánkban termett birs nyersen (rágva) ugyanakkor alkalmatlan a fogyasztásra. Göcsörtös alakja és kemény textúrája mellett rendkívül savanyú, de préselt gyümölcsléként és turmixokban jó ízű, friss italt adhat. Lehetőleg édesebb levekkel elegyítsük, a birs kiváló, ízfrissítő ellenpontja lehet egy édes alma- vagy körtelének.
Miért forrt össze a birsalma a lekvárral?
Talán az elsőre nehézkesebbnek tűnő kezelhetősége is indokolja, hogy inkább az évente egy-egy alkalommal történő lekvárfőzésre vagy birsalmasajtkészítésre használják ezt az élelmiszert. A birsalmasajt neve a sajtolásra utal: egy tömbösített, vágható lekvárfélének felel meg, jellegzetes látványt nyújt a termelői piacokon.
A valódi oka annak, hogy előszeretettel használják a birsféléket lekvárok, dzsemek és kompótok készítésére, az a gyümölcs jelentős pektintartalma. Ez legfőképp a magokban és a magház körül koncentrálódik, ezért e belső részeit is érdemes bennehagyni, ha szeretnénk a zselésítő állagát kihasználni.
A birs kulináris oldala
Engedjük el a fantáziánkat! Mint minden fanyarkás ízű gyümölcs és zöldség, az áfonyától kezdve a gránátalmán és ribizlin át az articsókáig, sokoldalúan felhasználható. Kásás gyümölcshúsa révén őszi gyümölcslevesek frissítő ízű komponense lehet.
Ha birsalmakrémlevest készítünk belőle, főzzük bele az említett magházat, a pektintartalma ugyanis természetes sűrítő hatással bír.
Köretként vagy kiegészítőként is jól funkcionál, párolva, pürésítve és sütve is kiváló. Édes-fanyarkás ízével izgalmas kísérője sült húsoknak is, tepsiben együtt is süthetjük velük, a szárnyasoknak és vadhúsoknak is jóbarátja. Az almához hasonlóan felvágva a birs is oxidálódik, ezért frissen facsart citromlével csepegtessük le, hogy ne barnuljon be, míg tányérra kerül. (Az sem ront az ízélményen, ha ezt a lépést kihagyjuk, ez csak esztétikai kérdés.)
Éttermek ínyencfogásaiban birsalmapüré, -szósz vagy -mártás formájában találkozhatunk a gyümölccsel, a tányér ízeinek savas, frissítő kiegészítőjeként. Jól lehet dolgozni vele, a gyümölcshúsnak van tartása, az említett pektintartalomnak köszönhetően a kocsonyás állag segít a püré- és szószfélék készítésében. Jól állnak neki a meleg, télies fűszerek, mint a szegfűszeg, kardamom, szerecsendió és persze a fahéj.
Tipp a konyhai felhasználásához:
a birsalma és -körte kissé nehezen válik meg a héjától, de ez ne tántorítson el a feldolgozásától, hiszen nem is feltétlenül kell meghámozni. Sütőben sütéskor maradhat a héj, sőt a birspüré készítésekor is ad egy plusz aromát az ételnek.
Olvassa el korábbi írásunkat is!
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.