Ókori történet barokk márványból
Rómában, az olasz főváros egyik legszebb parkjában, fenyőfák között áll a Galleria Borghese hófehér épülete. A villa számtalan, felbecsülhetetlen értékű barokk műalkotásnak ad otthont, melyeket még Scipione Borghese bíboros szállított ide, hogy műgyűjtői szenvedélyének hódolhasson, és kiállíthassa az általa igencsak kedvelt és támogatott művész, Gian Lorenzo Bernini szobrait. Az egyik teremben, Caravaggio és Tiziano képei között ott áll a galéria egyik legfontosabb darabja, az Apolló és Daphné történetét elmesélő szobor.
A Bernini-alkotás, melyet maga a galériát alapító bíboros megrendelésére készítettek 1622 és 1625 között, a barokk szobrászművészet egyik leghíresebb darabja. A szobor drámai erővel és részletességgel mutatja be a Művészetek Istene és a folyami nimfa történetének csúcspontját, és pontosan ebben a részletességben rejlik jelen cikkünk témája is.
A történet szerint Apollo, Erósz nyilától felajzottan üldözőbe vette Daphnét, Peneusz folyamisten lányát. A nimfa menekülni kezdett, ám hamarosan világossá vált, hogy a szerelemtől és vágytól elvakult Apollo utoléri. Hogy becsületét megmentse, a nimfa apjához, a folyamistenhez kezdett fohászkodni, aki segítségére is sietett, fává változtatta a leányt. A szobor éppen azt a pillanatot ábrázolja, amikor Apolló utoléri Daphnét, de a nimfa már elindult a visszafordíthatatlan átváltozás útján, bőre kéreggé, ujjai és haja levelekké változnak. Ezek a levelek pedig ismerősek lehetnek bárkinek, aki sétált már Madeira babérfái alatt, vagy kóstolt már jól fűszerezett lencsefőzeléket. Daphné hajából ugyanis babérlevelek sarjadnak, és az illatos növény keletkezését a fenti történettel magyarázza a görög mitológia.
A nemes babérnál (Laurus nobilis) kevés fontosabb fa létezett a történelem során. Az örökzöld fa illatos levelei nem csak fűszerként, hanem kulturális szimbólumként is igen fontosak, elég, ha csak a győzteseknek kijáró babérkoszorúra vagy a babérok learatását emlegető magyar szólásra gondolunk.
Fűszerek és koszorúk
A feltehetően Ázsiából származó babérnemzetség igen gyorsan elterjedt Európa melegebb vidékein. A földközi tenger partvidéke és a görög szigetvilág tökéletes helynek bizonyultak a babérligetek számára. A nemes babér az egyik legrégebbi, tudatosan termesztett fűszerek közé tartozik, és nem csak a kultiváció, hanem a kereskedelem is igen hamar felfedezte magának. A levelek friss formában is gazdát cseréltek, de a kereskedelmi sikerhez nagyban hozzájárult az a tény is, hogy a levelek illata és íze a szárítással nem tűnik el, sőt koncentráltabb lesz. Így semmi akadálya nem volt, hogy az értékes levelek országokon és kontinenseken átívelő kereskedelmi utak segítségével eljussanak az ókori világnak mind a négy sarkába.
A babér több ezer éve tartó története során születtek azok az eredetmagyarázó mítoszok is, melyeket a fentebb említett szobor, de sokkal korábban már Publius Ovidius Naso római költő is bemutat, Átváltozások című írásában. Apollo nem szűnt meg rajongani Daphné iránt, annak átváltozása után sem. Rajongással tisztelte a babérfát, és fájává, saját jelképévé választotta, ágait hajába tűzte. Mivel Apollo a Nap, a költészet, a művészetek istene, mindenkinek, aki valamilyen isteni eredményt ért el a fenti területeken, a szent fa ágából készült koszorú lett a jutalma.
„Ott díszlesz, tudd meg, örökké,
fürtjeimen, te babér, díszíted a lantom, a tegzem;
s Róma vezérein is, diadalt mikor ünnepi hang zeng
vígan, s nagy menetet szemlél Capitolium orma”
(Ovidius, Átváltozások)
A delphoi jósdában a hagyomány szerint égő babérlevelek füstje segítette a jósnőket. A növény szimbólum lett, a győzelem, a bölcsesség, a béke szimbóluma. Tudományokban és művészetekben, sportban és küzdelemben diadalmaskodók fejére helyezték az ókori görög hagyományok szerint. E hagyomány aztán tovább élt a Római Birodalomban, ahol császárok fejét koszorúzta, de a doktori fokozatok megszerzőit is ezzel a növényággal jutalmazták.
A babérnak tulajdonítottak még egy érdekes tulajdonságot. A koszorú viselése állítólag védelmet nyújtott villámcsapás ellen. Korabeli források megemlítik, hogy Tiberius császár mennydörgés idején meg nem vált volna babérkoszorújától.
Tiberius
Baccalaureate
A babérkoszorús költő kifejezés is az ókorból származik, ahogyan egy másik kifejezés is gyökerei is innen erednek. A fejre helyezett leveles-bogyós babérágak latin neve bacca-laureate. Ebből alakult ki a későbbi Baccalaureus kifejezés is, mely azokat a személyeket jelölte, kiknek a fejét ékesítette már a nemes fából font koszorú, tehát elértek valamilyen eredményt.
Ez a szó, és a hozzá kapcsolódó hagyomány is tovább élt és ez a gyökere az angol bachelor’s degree kifejezésnek is. Az alapfokú akadémiai tanulmányok elismeréseként tehát még ma is egyfajta babérkoszorút kapnak a teljesítők, ha még csak írásos formában is.
Bouquet-garni, garam masala
A mérhetetlen kulturális háttér mellett a babér a világi mindennapokban is nagy karriert futott be, hiszen számtalan nemzet konyhájának méltatlanul alulértékelt szereplője. A babérlevél a kezdetektől fogva a mediterrán konyha egyik gyakran használt összetevője, mártásokban, pástétomokban, szószokban, húspácokban elengedhetetlen hozzávaló.
A hagyományos francia fűszercsokor, a Bouquet-garni egyik kötelező összetevője, a kakukkfű mellett babérlevélnek mindig kell szerepelnie a többek között zellerzölddel, rozmaringgal, lestyánnal bővíthető fűszerkeverékben.
A savanyításban is használatos fűszer ízéről és hatásáról egyébként megoszlanak a vélemények. Vannak, akik el sem tudják képzelni, hogy babérlevél nélkül készítsenek főzeléket, húspácot, míg mások vitatják, hogy a nemes fa levelének nagy jelentősége lenne az elkészült étel ízprofiljában. Az igazság azonban az, hogy a babérlevél szárítással erősödő, oregánóra, mentára, némiképpen kakukkfűre emlékeztető aromái mellett kellemesen kesernyés ízeket, és rengeteg jótékony hatást is hozzáad az ételhez. A babérlevelet a középkori források gyógyhatású növényként írták le, melynek felhasználásával eredményesen védekezhetünk számos betegség, köztük a gyomorfekély és a reuma ellen is.
Idehaza a nemes babér levelei a legelterjedtebbek, de a nemzetség egyéb fajtáit is használják világszerte. Az amerikai babér (Umbellularia californica, Lauraceae) leveleivel érdemes óvatosan bánni, hiszen nagy mennyiségben enyhén mérgező lehet, de nagy mennyiségre nincs is belőle szükség. Ennek a levélnek az aromavilága kétszer-háromszor olyan erős, mint az európai rokoné. Délebbre a mexikói babér (Litsea glaucescens, Lauraceae) az elterjedt, a mexikói konyha alapvető fűszere ez, ragukban, molék-ban, pácokban találhatjuk meg.
A hagyományosan indiai babérnak nevezett növénynek (Cinnamomum tamala) valójában nincs sok köze Európában átváltozott vízi nimfákhoz, teljesen más fajról van szó, a felhasználása azonban hasonló. A frissen és szárítottan is felhasznált leveleket, melyeknek íze inkább fahéjhoz, szegfűszeghez hasonlít, ragukhoz, fűszerkeverékekhez adják. A garam masala egyik meghatározó összetevője.
Bruges-i babérfák
Talán egyetlen másik fűszernek nincs akkora kulturális jelentősége, mint a babérnak. A görög hagyományok tovább éltetésének egyik legszebb és legérdekesebb bizonyítékát Belgiumban találjuk, és bár ötszáz éve kezdődött, a történet a mai napig tart. A tizenötödik és tizenhatodik században babércsemeték érkeztek Bruges városába. A cél az volt, hogy ültetvényeket hozzanak létre, és a szent fa leveleit fűszerként, ágait pedig győzelmi jelvényként értékesítsék az akkoriban a mostaninál jóval gyakrabban előforduló koronázásokra.
A madeirai babérerdő
Ezzel kezdetét vette a flamand babértermesztés, és a keménylevelű fa szépen lassan a flamand kultúra részévé vált. Számtalan ültetvény, babérsövény, figurálisra faragott babérbokor hirdette a flamand mesterek hozzáértését. A hagyomány 1916-17 telén majdnem szomorú véget ért, amikor a Nagy Háborúban megcsappant szénkészleteket az ősöreg babérfák elégetésével próbálták kipótolni. Számos értékes babérfát vágtak ki, ám néhány darab túlélte a pusztítást, és ezek közül egy-kettő még ma is ott látható Bruges utcáin. A flamand babértermesztés pedig folytatódik, igaz, már nem olyan virágzó, mint egykor. Jelenleg tizennégy flamand babérnevelő mester gondozza és neveli Apollo napisten választott szent fáit.
Forrásaink voltak:
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.