A kiterjedt családfán néhány ismerőst is találhatunk. A borsmenta, a fodormenta nélkül nem lenne ugyanaz a fogkrémekről kialakult képünk, de ami még ennél is fontosabb, számos konyha ízvilága sem lenne olyan, mint amilyennek ma ismerjük. A marokkói mentateán és a néhány ággal feldobott, legforróbb nyárban is hűsítő limonádén túl a menta sokkal több. Ősi fűszer és gyógyszer, melynek története az óegyiptomi papiruszokig, a görög mitológia alvilágának szerelmi háromszögéig, és angolszász tudósok herbárium-értekezéséig nyúlik vissza.
A Könnyek Folyamának nimfája, Óceán unokája
A görög mitológia alvilágában, a Tartaroszban folyik a Könnyek Folyója, a fekete Kokytos, melyen keresztül az alvilág révészének, Kharónnak a csónakján vezet egyedül át az út. A folyamnak, ahogyan minden jelentősebb víztömegnek lakója, gazdája is akadt, a hagyomány szerint itt élt Minthe, a folyami nimfa, Ókeanosznak, a világóceánnak lányunokája. Minthe egy nap felkeltette Hadésznak, az alvilág urának figyelmét, és az isteni lények között hamar szerelem szövődött. A kapcsolat nem maradhatott sokáig rejtve az alvilág királynéja, a becsaphatatlan Perszephoné előtt, aki féltékenységében megölte, és ezer darabra szaggatta a folyami nimfát. Hadész, miután szerelmét sem megmenteni, sem feltámasztani nem volt képes, illatos virággá változtatta a Könnyek Folyamának nimfáját, hogy ahol kihajt, illatával megédesítse és felfrissítse a levegőt.
Mentamezők, piramisok
Így meséli a görög mitológia a menta keletkezéének történetét, egy régi, de korántsem a legrégebbi forrásban, mely említést tesz az összetéveszthetetlen illatú, csodálatos fűszernövényről. A mentát már az Egyiptomi Birodalomban is ismerték, sőt termesztették is, erről tanúskodik az időszámításunk előtt 1550-ből fennmaradt Ebers-papirusz felirata is. Ez az egyik legrégebbi, orvostudománnyal és mágiával foglalkozó írásos emlék, mely részletesen fejtegeti a menta jótékony hatásait.
Az óegyiptomi mentamezőknek kedvezett az észak-afrikai éghajlat, ahol ez, az egyébként különböző variációiban Észak-Amerikában, Európában, Ázsia egyes részein, és Ausztráliában is termő növény őshonos volt.
A menta gyógyhatásának, és korai, egyiptomi termesztésének köszönhetően az ókor egyik meghatározó fűszere lett. Idősebb Plinius leírja, hogy a római temetési rítusokban milyen szerepet játszott a füstölőként felhasznált menta, de említést tesz arról is, hogy a belőle készített főzet milyen hatásos a fejfájás ellen. A görög mitológia biztosította számár az antik halhatatlanságot, Egyiptom megörökítette gyógyító tulajdonságait, Rómában helye volt a ceremóniákban és a gyógyszertárakban, a friss illatú növényre pedig a középkori Európa is felkapta a fejét. Nem csak gyógynövényként, de fűszerként is használták, számos étel ízébe került frissesség a menta segítségével.
Herbáriumi értekezések
A kora újkori Európában a menta minden részét hasznosnak vélték. Az 1500-as évek végéről származó étrendkönyvek szerint a menta leve hatásos volt a mérgezés ellen, nyersen fogyasztva elősegítette a jó vérkeringést. Porrá őrölt változatáról úgy gondolták, hogy segíti a gyomorban lévő férgek elpusztítását, és tejjel keverve még csecsemőknél is használható volt erre a célra.
Egyesek úgy vélték, hogy a mentának még ennél is nagyobb erényei vannak: Tobias Venner orvos 1620-ban azt írta, hogy a vörös kerti menta és a fodormenta kiváló illata "nagyon megnyugtatja az agyat és a szellemet, felpezsdíti az érzékeket, különösen jó az emlékezetnek, és felvidítja a szívet". Azt tanácsolta, hogy azok, akik életüket tanulással, tudományok művelésével töltik, rendszeresen szánjanak időt a menta illatának élvezésére, hiszen ez elősegíti őket az övéhez hasonló szellemi munkálkodásban.
A menta az 1700-as években kezdett igazán nagy üzletté válni. A gyógyászati célokra használt mentaolaj nagybani előállítása jövedelmező üzlet volt. Az angliai mentatermesztők és olajsajtolók alaposan meggazdagodtak az amerikai gyarmatokra exportált árunak köszönhetően, míg végül a New York-i és New Jersey-i farmerek rájöttek, hogyan állhatnának a saját lábukra.
Mentabiznisz
Rájöttek, hogy maguk is termeszthetnek mentát, különösen borsmentát és fodormentát, melyek igencsak jól érzik magukat ezen az éghajlaton. Ennek a virágzó mentatermelésnek egy, a növények gyökerét megtámadó vírus némiképp keresztbe tett, de a megoldás, miszerint a mentaföldeket a Csendes-óceán északnyugati partvidékre költöztették, megoldotta a problémát. Napjainkra az Egyesült Államok a világ legnagyobb mentatermesztője. Egy nap alatt akkora mennyiségű mentaolajat állítanak elő, mellyel egy szabvány olimpiai úszómedence színültig tölthető.
Crème de Menthe és Mint Julep
A menta rendkívül sokoldalúan felhasználható konyhai fűszernövény is. Leveleiből főzhetünk tiszta mentateát, de ha akármilyen teakeverékhez néhány mentalevelet teszünk, a frissítő, hűsítő ízvilág azokban is megjelenik. A levelek keverhetők salátákhoz, dekorálhatunk vele köreteket, de legszebb formáját a desszertek világában mutatja meg. Számtalan sütemény, torta, fagylalt díszítője, összetevője.
Találkozhatunk vele szörp formájában, ami a nyári melegben elképzelhető legfrissítőbb italok közé tartozik, de készítenek belőle alkoholos italt is. A Crème de Menthe nem csak egyszerre édes és egyszerre hűvös ízvilágú likőr, de egyben az angol irodalomban is megörökített ital. Agatha Christie regényeiben gyakran feltűnik, hiszen egy bizonyos belga magándetektív előszeretettel rendeli, sőt kínálja barátai számára a mentaízű frissítőt, ám rajongásában vendégei általában nem osztoznak. Az angol irodalom mellett a szigetország konyhájának is fontos szereplője a növény, elég, ha csak a klasszikus fogás, a fish & chips mellé kínált mentás zöldborsópürére, vagy a báránysülthöz remekül passzoló mentaszószra gondolunk.
A mentához kapcsolódik egy Mississippi-parti legenda is, melyből az amerikai Dél legkedveltebb koktéljának születését ismerhetjük meg. Történt egyszer, hogy egy utazó kereskedőnek melege lett a Mississippin dél felé haladó gőzhajó fedélzetén. Frissítőre vágyott, ám csak whiskey volt nála, amit túlságosan erősnek ítélt. Felhigította hát forrásvízzel, és hirtelen felindulásból néhány mentalevelet is tett az italhoz, amit a forrás mellett növő bokorról szakított. Így született meg a Mint Julep, a Kentucky Derby hivatalos itala, legalábbis a legenda szerint. Az igazság azonban az, hogy a mentával és cukorral ízesített, whiskey-alapú ital őse már az ókori Perzsiában is ismert volt. Ez azonban nem bizonyít mást, csupán azt a tényt, hogy az emberiség évezredek óta, Babilontól Washingtonig mentához nyúl, ha frissítőre vágyik.
Forrásaink voltak:
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.