Napjaink évszakokra hangolt, speciális filterekbe töltött teakeverékei a hétköznapok részévé tették a teázást, legalábbis annak egy különös, nyugati értelmezését. A mindennapos teázáson túl azonban egész galaxisait találjuk a teaszertatásoknak, olyan eseményeknek, melyeknek a középpontjában a szent levélen túl a harmónia, az esztétika, a vendégszeretet és a művészet egyesülését találjuk. És nem, nem a londoni öt óra meghatározó programpontjára gondolunk, de még csak nem is az orosz szamovárok köré épülő társasági élet mindennapjaira, hanem az eredeti teaszertartásokra, melyek - mint maga a nagyszerű növény is - keleten virágoznak.
Gongfu cha
A teakultúra szellemi őshazája, Kína, ahol a mindennapos teaivás okkal szervesebb része a kultúrának, mint nyugaton. A tartományokra jellemző ősi teastílusok, a zöld, fekete, sárga színek összes tartományában tündöklő tealevelek, a legendás Yixing-agyagból kézzel formált kannák és csészék világát egy egyetlen cikkben összefoglalni lehetetlen küldetés, nem is vállalkoznánk rá. Azt azonban, amikor a fent említett elemek egyetlen közös ünnepben találkoznak, érdemes bemutatni. A kínai kung fu tea (gongfu cha) nem egységes, kőbe vésett módszer. Legalább húszféle, különböző iskola viseli ezt a nevet, és mindegyik alatt a szálas teák ceremoniális elkészítését értjük.
A helyzetet bonyolítja, hogy a kínai teázásra legalább annyira hatottak a nyugati igények, mint amennyire ez a módszer meghatározta Európa teafelfogását, hiszen ezen a módszeren alapul az a teakészítés, amiben a kannával, csészékkel, szálas teával operáló készítő kiszolgálja a vendégeit. Egyrészről a nyugat átvette ezt az eljárást, másrészről viszont erősen le is egyszerűsítette, és manapság már Kínában is elvétve találni olyan gongfu cha szertartást, amely mentes lenne a giccstől és a turisták számára kidolgozott felesleges, és hamis sallangoktól. Éppen ezért a gongfu cha eredetisége bizonytalan, egységes iskolája soha nem alakult ki, arról nem is beszélve, hogy a hétköznapok során kevesen használják ezt a módszert.
A gongfu cha szertartás mindettől függetlenül érdemes a figyelemre, és a bemutatásra. A gongfu cha így fordítható: "tea főzése nagy szakértelemmel". A szertartás arra összpontosít, hogy a tea tökéletesen legyen elkészítve, és hogy minden vendég a lehető legjobban élvezhesse az italt. A ceremónia lehet nagyon hivatalos és komoly, amivel egy különleges vendéget tisztelnek meg, de lehet lazább és kötetlenebb is, amikor a barátok vagy a család csak egy csésze jó teát szeretne együtt meginni.
A gongfu szertartásának lépései egyszerűen összefoglalva:
1) A teamester a főzés előtt összegyűjti a teafelszerelés minden szükséges darabját - egy kannát a forró vízzel, a teát (egy kis tálban elhelyezve, hogy minden vendég értékelhesse a látványát), egy tálcát (vagy szakszóval teahajót), amely lehetővé teszi a víz lefolyását, egy kis teáskannát, egy bemutató kannát vagy gaiwant és természetesen a csészéket.
2) Amikor minden készen áll, a teamester a tálcára helyezi a kannát és a csészéket, és forró vizet önt rájuk, hogy megtisztítsa és felmelegítse őket. Ezután kiönti a vizet a kannából és a csészék belsejéből, kiméri a megfelelő mennyiségű teát a kis kannába, forró vizet önt a levelekre, de nem hagyja őket ázni, hanem csak átöblíti őket a forró vízzel. Ez a lemosófőzetet nem is szolgálják fel, mindössze arra szolgál hogy átmelegítse és átmossa a leveleket.
3) Ezután még több vizet ad a kannába, és hagyja, hogy a levelek ázzanak. Amint elkészült, a teát a felszolgálókancsóba vagy gaiwanba önti, majd finom mozdulattal széttölti azt a csészékbe, amiket átnyújt a vendégeknek.
4) A vendégek megcsodálják a főzet tisztaságát és színét, és minden kortyot megízlelnek. A teamester még több vizet tölt a teáskannába, és elkészíti a második főzetet. A teakészítés és a kortyolgatás addig folytatódik, amíg a tealevelek át nem adnak minden ízt, ami bennük rejtőzött.
Felszerelés:
A szertartás egyik jellegzetessége az erre a célra tervezett speciális felszerelés használata. Egy tipikus teakészlet tartalmaz egy kis teáskannát, ami az úgynevezett Yixing-agyagból, egy jellegzetes színnel és különösen jó hővezető tulajdonságokkal rendelkező anyagból készült teáskannát, kis csészéket, egy teás tálcát (avagy hajót) és egy teakendőt.
A felszerelések listája a végtelenségig bővíthető, a tealevelek kezelésére használatos csipeszektől és faszerszámoktól egészen a jó szerencsét biztosító apró bálványig, a teakedvencig terjed. Ez a kis szobrocska a teahajó szélén áll, és a teamester egy-egy csésze teát önt rá, tisztelete jeléül.
A Yixing-kannák egy másik jellegzetes és érdekes tulajdonsága, hogy a porózus agyag remekül magába szívja a benne készített tea ízét, és ez hozzátesz minden benne készített további főzet ízéhez. A szertartás számos különböző teafajtával készülhet, beleértve az oolong, pu-erh, zöld és fekete teákat is.
A gongfu-szertartás összességében egy gyönyörű és összetett művészeti forma, amely szakértelmet, türelmet és figyelmet igényel. A gongfu a különleges eszközök és főzési technikák alkalmazásával képes kihozni a tealevelek legjobb ízét és aromáját, igazán egyedi és élvezetes teaélményt nyújtva.
Dél-koreai Darye teaszertartás
A koreai teaszertartás története a Kr. u. 7. századig nyúlik vissza. A hagymomány szerint 667-ben egy szertartás során teát áldoztak a régen elhunyt nagy király, Suro tiszteletére. A szertartás elemei beépültek a koreai elit spirituális mindennapjaiba. Értelmiségiek, tudósok, arisztokraták és uralkodók tették magukévá a helyes teázás művészetét. A darye szó ugyanis leginkább így fordítható, teázási etikett, melynek a végén egy csésze tökéletes italt fogyaszthat el közösen a szertartásban ünneplő vendégség.
A koreai történelem hányattatásainak köszönhetően a darye-etikett számos változáson ment keresztül. Voltak évtizedek, amikor a teaivás és.-szertartás mindennapokra hangolt változatát egyaránt élvezte a nép és a legmagasabb körök. Más időkben a teafogyasztás és koreai teatermelés drasztikusan csökkent, és a teakertek fennmaradását csak néhány aprócska buddhista templom garantálta.
Az 1960-as évekre, a japán megszállást követően a koreai teaszertartás hagyományai csaknem a feledés homályába vesztek. A koreai örökségvédelem azonban gondoskodott arról, hogy ez ne történhessen meg, és néhány elszánt tudós és hagyományőrző segítségével visszahozták a köztudatba a szertartást.
A koreai teaszertartások követik az évszakok váltakozását, és a felhasznált kerámiák és fémeszközök stílusa is ezek szerint változik. A kőből készült csészék gyakoriak voltak, az agyagedények még gyakoribbak, a porcelán ritka, a sárkányokkal díszített császári porcelán a legritkább.
A tálak és csészék stílusa hagyományosan természetközeli, vallási hatásokkal bőven átitatott. Jádezöld és patinás bronz dukált a buddhista teaszertartásokhoz; a legtisztább fehér porcelán halvány mintákkal a konfuciánus teaszertartásokhoz; és durvább porcelánok és hamukő mázak az animista teaszertartásokhoz.
Az agyag és homok keverékéből és a vékony mázból származó durva felületi textúra esztétikáját különösen nagyra értékelték és másolták. Az alkotás véletlenszerűségéről úgy tartották, hogy a "valóság egy kiragadott pillanatát" adta át.
A koreai teázás központi eleme a könnyed és természetes koherencia. Kevesebb formális rituáléval, kevesebb abszolútummal, nagyobb szabadsággal és több kreativitással állnak a teák élvezetéhez. Ez a koreai teaszertartások és teaházak eklektikusabb, egymástól jobban eltérő stílusához vezetett.
A szertartás lépése nagy vonalakban így néznek ki:
1) A teamester a földön térdel egy alacsony asztal egyik oldalán, amelyen az összes teafelszerelés elő van készítve. A vendégek a másik oldalon térdelnek. A teaszolgálótól jobbra lévő első párnát a szertartás legidősebb és ezért legfontosabb személyét illeti.
2) A teamester forró vízzel felmelegíti a kannát és a tálakat, óvatosan kiméri a teát a kannába. Hozzáad egy kis forró vizet a zöld tea leöblítéséhez, majd gyorsan ki is önti. Ezután forró vizet önt egy kiöntőtálba, és a teamester megvárja, amíg a víz hőmérséklete eléggé lehűl ahhoz, hogy rátöltse a kannában lévő teára. Amikor eléggé lehűlt, lassan ráönti a teára, és 20-30 másodpercig állni hagyja.
3) Annak érdekében, hogy a levél elváljon a teától, és ne főzze túl a teát, a teamester a teát a kannából a kiöntős tálba önti, majd onnan az egyes csészékbe.
4) A vendégnek két kézzel illik fognia a tálat. Megvizsgálják színét, illatát, majd megkóstolják a teát.
5) A tea áztatása és a csészék újratöltése addig folytatódik, amíg mindenki elég teát nem ivott.
A szertartáshoz legtöbb esetben zöld teát használnak.
Ez mindössze néhány vázlatpont, hiszen a gongfu cha, vagy éppen a darye összetett etikettjéről, az évszakokkal és a jelenlévők hierarchiájával tovább változó szertartásokról, gazdag történelmükről még hosszú oldalakon keresztül lehetne írni. És akkor még meg sem említettük minden teaszertartások leösszetettebbikét, de a japán Chanoyu szertartás önmagában is megér egy külön bemutatót.
Forrás: pathofcha.com | teabybirdy.com.au
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.