Minden családban akad egy nagymama és egy bizonyos zserbó recept, amelyet utána önérzetes büszkeséggel és nem kevés nosztalgiával örökítenek tovább a gyerekek-unokák. Rosenstein Timitől is szívesen hallottunk volna egy megható zserbósztorit egy valahai felmenő lisztes köténye mellől, de őszintén elmondta, hogy a receptet egy családi barátjuktól kapta, itt-ott alakítgatott rajta, mígnem megszületett ez a változat. Kevés buktatóval, egy lendületből elkészíthető, majd minimum félnapos pihentetés után nyeri el azt a kellemesen összeért ízű állapotát, ami miatt pótolhatatlan az igazi házi zserbó.
Érdeklődtünk a cukrásztól, hogy mit javasol ideális tárolási módnak, mire mosolyogva eltűnődött: a szűken vett családjuk is hat tagot számlál, nem sok alkalma van őrizgetni az elkészült zserbót. Lássuk a Rosenstein-zserbó készítésének tippjeit-trükkjeit!
Tippek a cukrásztól:
- A szobahőmérsékletű tejbe saját szokása alapján friss élesztőt tett a cukrász, de porélesztővel épp úgy működni fog.
- A tésztagyúrás megoldható természetesen kézzel is, de idő- és energiaspóroláshoz ajánlott a gép használata. Az utolsó fázisban viszont Timi a kézzel átgyúrást ajánlja, így érzi az ember, mennyire sikerült selymes, egynemű tésztát összegyúrni.
A jó zserbó egyik legnagyobb titka a lekvár. Igazi, darabos házibaracklekvárral a legjobb, ami nem túl híg (hogy ne folyjon meg), és nem is túl édes, hiszen a süteménybe kerülő porcukor és a csokiréteg is édesíti.
- A boltokban és egyes cukrászdákban kapható száraz, morzsalékos zserbóba nem kerül elég lekváros-diós töltelék.
- Szokványos hiba, hogy nem sül át rendesen a zserbó, a középső két tésztarétege "szalonnás" marad, ahogyan Timi fogalmaz. A sütőnk erősségétől függően 10 fokkal lejjebb is vehetjük (170 C fokra), és hosszabbíthatunk az 50 perces sütési időn a teljes átsülés érdekében.
- Sütéskor ne felejtsük el villával végigszúrkálni a legfelső tésztaréteget, hogy a sütőben keletkező gőz távozni tudjon. Ha ez a lépés kimarad, fel fog púposodni a teteje.
- A cukrász azért javasolja a fedőréteget folyékony csokoládémáz és étcsokoládé vegyítésével készíteni, mert így puhább, kellemesen haraphatóbb lesz a felső csokiréteg. Aki a "táblacsoki-szerűen" harapható zserbótetőt szereti, visszavehet ennek a folyékonyságából (a kakaóporból és vízből).
Hozzávalók:
Egy 24x30 cm-es tepsi méretéhez elegendő.
- 1 kg liszt
- 300 g vaj
- 300 g porcukor
- 1 csomag sütőpor
- 25 g élesztő
- 1 egész tojás (közepes méretű)
- 1 tojás sárgája
- 2 dl tej
Csokimáz:
- 125 g kristálycukor
- 50 g kakaópor
- 100 g víz
- 50 g étcsokoládé
- 50 g vaj
Töltelék:
- 500 g darált dió
- 300 g porcukor
- 1 üveg baracklekvár (400 grammos üvegnyi)
A készítés lépései
- A tejbe belekeverünk egy evőkanál cukrot, és belemorzsoljuk az élesztőt. Megvárjuk, amíg felfut, ez 5-10 percet vesz igénybe.
- A liszthez keverjük a sütőport, hozzáadjuk az élesztős tejet, a cukrot, a szobahőmérsékletű vajat, a tojásokat, és egynemű tésztává gyúrjuk.
- 4 egyenlő részre osztjuk a tésztát, és fóliába csomagolva hűtőbe tesszük.
- 30 perc pihentetés után a tepsi méretére nyújtjuk a tésztákat.
- Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük az első lapot, a baracklekvár 1/3-át rákanalazzuk, és megkenjük vele a tésztát.
- A finomra darált diót összekeverjük a porcukorral, majd az 1/3-át rászórjuk a lekvárra.
- Újabb tésztalapot teszünk rá, majd ugyanígy rétegezzük még kétszer. A legtetejére tészta kerül, amit villával megszúrkálunk, majd 180 C fokos sütőben 50 percet sütjük.
- A csokimázhoz a cukrot összekeverjük a kakaóporral és a vízzel. Folyamatos keverés mellett felforraljuk. Amikor bugyogni kezd, ráöntjük az összevágott csokoládéra. Miután felolvadt a csokoládé, hozzákeverjük a szobahőmérsékletű vajat.
- A lehűlt sütemény tetejét vékonyan megkenjük a csokoládémázzal, és legalább egy éjszakára hűtőbe vagy hűvös helyre tesszük.
Sok sikert a készítéséhez!
Tovább olvasok:
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.