A Midsommar, magyar fordításban Fehér éjszakák furcsa film. Az írója és rendezője Ari Aster, amerikai produkció, de Skandináviába kalauzol. Semmiféle olyan kopogós realizmus nincs benne, mint a Tetovált lány vagy a Híd-sorozat darabjaiban, de a vetítése alatti percekben – azokhoz hasonlóan – meglehet, hogy kellően megbánjuk, hogy megszülettünk. Egyszerre szorongató, mégis teljesen natúr, amiben a népi fantázia, a pogány rítusok olyan keveréket alkotnak, amely segít, hogy a kíváncsiságunk legyőzze a félelmet.
Amerikaiak érkeznek egy svéd barátjuk meghívására a semmi közepére, hogy részt vegyenek a hagymányos nyárindító fesztiváljukon, melyet a napéjegyenlőség idején tartanak. Az évszázados hagyományok és rituálék először csak egzotikus turistalátványosságoknak tűnnek a vendégek számára, aztán persze jön a nemulass. Többet szpojlerezés okán nem árulnánk el, annál is inkább, mert nem a filmről, hanem a magyar résztvevő szerepéről szeretnénk önöknek beszámolni.
Hegedűs Zoé ugyanis igencsak rajta hagyta a kézjegyét a film képi világán és mondanivalóján.
Az alkotásban a közös étkezésnek és az ételeknek dramaturgiai szerepe van. A közösség együtt fogyasztja el munkája ehető (és időnként tudatmódosító hatású) javait. Az amerikai vendégek öntudatlanul – néha a szó szoros értelmében öntudatlanul – válnak a rituálék résztvevőivé.
A rendező a hitelesség kedvéért svéd népmeséket, réges-régi hagyományokat kutatott föl, és tanulmányozta a skandináv mitológiát. A történet a képzelet szülötte, de az elemek, amelyekből felépül, nagyon is hihetőek. Itt kap szerepet Hegedűs Zoé, aki a film food stylistja, de nevezhetnénk gasztrokreatívnak is. A filmben felvonultatott ételek nem csupán kellékek: a hagyományos svéd konyha természetközeli és rusztikus jellegét hangsúlyozzák, pontos képet rajzolva a svédek étkezéshez való viszonyáról. Nem az volt a feladat, hogy felvegyenek egy snittet a közös étkezésről. A food stylistnak itt alaposan gondolkodnia is kellett azon, mi járul leginkább hozzá ahhoz, hogy minél hitelesebben rajzolódjon ki előttünk az önnfenntartó életmód és a filmben szereplők világa vagy éppen tudatállapota.
Zoé elővette a régi, természetes ételkészítési technikákat, mintha Makay Béla csodálatos könyvéből, a Szabadtűzön című, szociológiai munkának is tekinthető írásból merítette volna az ihletet ehhez. Béla bácsi az égvilágon mindent elkövetett, hogy ne legyen híres, így munkásságának fontosságát és mélységét viszonylag kevesen ismerhették meg, Francis Mallmann argentin séf azonban hozzáférhető, nemzetközi ismertséget szerzett ezeknek a módszereknek. Hegedűs Zoé is hozzá fordult inspirációért.
Mágia és nagyon is földhözragadt valóság fonódik össze, ételbabonák és rítusok borzasztanak vagy húznak bele kíváncsiságunk egyre sötétebbé váló és szűkülő alagútjába.
A bizalom egy bizonyos fokát jelenti, ha engedjük, hogy mások gondoskodjanak rólunk. Mikor elénk teszik az ételt, nem kételkedünk a készítője jó szándékában, vendégszeretetében. A vendég megetetése, az étel megosztása egyúttal azt is jelenti: jó kezekben vagy, vigyázunk rád, bízhatsz bennünk.
Mert az asztalunknál ülsz. Mert beengedtük az életünkbe.
A látszólag barátságos, tiszta svédek zárt ajtajai mögött azonban sötétebb titkok is rejtőznek.
Különösen érdekes az a vacsorajelenet, melyhez Hegedűs Zoé szakácsokat dolgoztatott együtt képzőművészekkel, a szürrealitás határán mozgó vizuális látványt alkotva, ami ugyanakkor nem lett önmagáért való.
Hegedűs Zoé ételekhez kapcsolódó szenvedélye ebben az esetben olyan összhangot volt képes alkotni a film képi világával és mondanivalójával, ami miatt nem is tudjuk, mit írnánk a stáblistára a neve mellé. A food stylist ebben az esetben túl szerény megnevezés.
A film az IMDB nemzetközi filmadatbázisban.
Ismerkedjen meg közelebbről is Hegedűs Zoéval!
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.