Hirdetés
Hirdetés

Világkörüli kulináris utazás | Tíz leves, amit mindenkinek meg kell kóstolnia legalább egyszer

2024. február 28.
Legyen meleg vagy hideg, édes vagy sós, világszerte minden konyhában található legalább egy jellegzetes leves, amely hagyományai a régmúltban gyökereznek, és az adott ország vagy régió gasztronómiai történelmének fontos pillérei. Következzen tíz leves a világ minden tájáról, amelyeket érdemes legalább egyszer megkóstolni!
Hirdetés

Borscs – Ukrajna

A látványos és igen megjegyezhető színű borscs hagyományos ukrán leves, amely Oroszországban és egész Kelet-Európában, például Lengyelországban is igen népszerű. Alapját a cékla adja, aminek a rózsaszínes árnyalatokkal tarkított élénkpiros színét köszönheti. A fő összetevőn túl tartalmazhat zöldségeket és hüvelyeseket, de paradicsomot, répát, hagymát és húst is tesznek az alaplébe. Hagyományosan forrón tálalják, és gyakran joghurttal vagy tejföllel ízesítik.

Miso leves – Japán

Ez egy hagyományos japán étel, amely már a reggelitől kezdve mindig megtalálható az asztalokon Japánban. Elkészítése során forró vizet adnak a miso pasztához, ami egy hüvelyes és egy gabonaféle, leggyakrabban szója és rizs vagy árpa erjesztéséből nyert összetevő. Kockára vágott tofut és tengeri algát adnak hozzá, de nem ritka, hogy más zöldségeket is találunk benne.

Ribollita – Olaszország

Képtelenség úgy Toszkánába utazni, hogy ne kóstolnánk meg a ribollitát, ami egy intenzív és magával ragadó ízű rusztikus paraszti levest. Fő összetevője a fekete káposzta, amely nagyon elterjedt a toszkán konyhában, emellett még más zöldségek és hüvelyesek is kerülnek bele, illetve szikkadt kenyér, tehát amolyan maradékmentőnek sem utolsó.

Bouillabaisse – Franciaország

A marseille-i régióból származó bouillabaisse egy halleves, ami hosszú múltra tekint vissza. A hagyományok szerint halászok készítették az eladatlan fogásból, ezért a kevésbé értékes, ám nagyon gazdag ízű halakat is felhasználják hozzá. Ahhoz, hogy bouillabaisse-nek nevezhessük a levest, legalább négy alaphalat kell tartalmaznia: vörös sügér, angolna, gurnard és skorpióhal. Ezek mellett még garnélarákot, kagylót és egyéb tenger gyümölcseit is találhatunk benne, illetve fokhagyma, citrusfélék héja, babérlevél és sáfrány is kerül bele.

Gazpacho – Spanyolország

Az eddig felsorolt levesektől eltérően a spanyol gazpachót hidegen tálalják, és amolyan csodaszernek számít az andalúziai nyári hőség ellen. Az alapja paprika, paradicsom, uborka, fokhagyma, kenyér és olívaolaj. Az összetevőket jéggel turmixolják, hogy kellően hideg legyen, azonban a zöldségek színe élénk, ízük pedig intenzív maradjon.

Pho – Vietnam

Aki járt már Vietnamban, az biztosan kóstolta már a pho-t, azonban az európai nagyvárosokban található vietnami kifőzdéknek köszönhetően a kontinensen is hatalmas népszerűségnek örvend. Sok órán át főzött húsleves, amely alaplevében hagyma, gyömbér, illetve csillagánizs is találhatók. A pho különlegessége, hogy a benne található tészta és hús, illetve zöldségek mellé még sok más hozzávalót is adnak – például chilit, fokhagymát, koriandert –, így mindenki ízlésének megfelelően egészítheti ki a levest.  

Tom Yum – Thaiföld

Bár ez egy Thaiföldről származó hagyományos leves, számos változata megtalálható a szomszédos országokban: Malajziában, Szingapúrban, Kambodzsában, Laoszban és Indonéziában. Nagyon aromás és fűszeres, összetevői közé tartozik a citromfű, a combava levél, a halszósz (amelyet az ázsiai konyhában széles körben használnak), a chili, a hagyma és a limelé is. Íze friss és savanyú, nagyon intenzív és kellemesen fűszeres jegyekkel. Fő összetevője még a garnélarák, amelyet általában egészben főznek a levesben.

Harira – Marokkó

A hétköznapi levesektől eltérően a harira egy nagyon sűrű és gazdag étel, amelyet különleges alkalmakra szolgálnak fel. A harira íze különösen pikáns és fűszeres, akárcsak a közel-keleti konyha legtöbb étele, marhahússal, hüvelyesekkel és számos különböző fűszerrel és gyógynövénnyel, például kurkumával, gyömbérrel, borssal, petrezselyemmel és korianderrel készül.

Menudo – Mexikó

A menudo Mexikóból származik, de egész Latin-Amerikában elterjedt, a kultúra igazi gasztronómiai szimbóluma. A leves összetétele régiónként vagy országonként eltérhet, de jellemző rá, hogy bőséges mennyiségű húsból készített alaplét tartalmaz. A mexikói változat marhából készül, amelyet alaposan megtisztítanak és megmosnak, majd csípős chiliből, paradicsomból, lime-ból, hagymából, oregánóból és korianderből álló húslevesben főzik meg.

Lohikeitto – Finnország

A Finnországban és skandináv országokban elterjedt lohikeitto póréhagymából, burgonyából és sárgarépából készült leves, amit friss lazacfilével tálalnak. A leveshez, amelynek hófehér színét a tejszín vagy tej adja, olyan fűszereket és fűszernövényeket adnak, mint a kapor, a bors vagy időnként a chilipaprika.

Forrás: Finedininglovers.com

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram