Tücsök, lepke, méhlárva lédig

A rovarevés a világ számos országában bevett gyakorlat, gazdaságilag fenntartható, egészséges modell, borzasztó rossz marketinggel. Pedig az entomofágia roppant előnyös elfoglaltság: a rovarok zsír-és fehérjetartalma igen magas, ökológiai lábnyomuk elhanyagolható a vágóállatokéhoz képest, ezen túl pedig kis helyen tenyészthetőek és megfelelően szaporák is

A népszerűsítés mindenképpen designkérdés is, az hogy milyen rendszerben, milyen minőségként kezeljük ezt a lehetőséget – tudjuk-e úgy háziasítani a rovarokat úgy, hogy minden irtózatos tényezőt megszüntetünk, eliminálunk vagy adott esetben csak megszelidítünk a design eszközeivel.

Szerencsére a pár évvel ezelőtti skorpiónyalókáktól már elmozdultunk egy olyan irányba, ahol komolyabb élelmiszeripari-gazdasági folyamatokba integrált megoldások jelentkeznek. A brit Ento projekt például a készételek piacán akar új szereplőként fellépni, és olyan csomagokat árusítani, amiben a rovarok feldolgozott formában, pici kubusként jelennek meg – itt a tápanyag eredeti formájához semmilyen visszacsatolást nem kapunk. Az egész olyan mint egy fapados lunchbox, amiben egy roppant egyszerű mikrovilág tárul fel: kis processzált rovarkockák, saláta, és mártogatós adják a doboz tartalmát. Az Ento-nál egyébként a panírozott gyorsrovar csak beetetőnek szolgál, tulajdonképpen egy szoktatási folyamat első állomása az integrált rovardiéta felé. Így pár éven belül a bolognaihoz is öklendezés nélkül teszünk darált rovart a kosárba, és ha ez is jól megy, akkor 2018 tájékán pedig a lédig vagy a vákumcsomagolt rovartestek között válogatunk.
A hasonló elven működő Éntomo egy ír kutatáshoz kapcsolódó weboldal, amin jó pár zacskósrovar csomagolástervet is találunk. A rovarok itt teljesen jól ismert, nemzeti konyhába illesztett szereplők, amihez minden csomagolás hátoldalán egy recept is társul. A csomagolt rovarokat egyelőre nem tudjuk megvásárolni, de az Éntomo erőssége nem is ez, hanem a weboldalon található receptgyűjtemény, ami teljesen higgadtan helyez hangyát az omlettbe, vagy készít kuszkuszt rovarkeverékkel. A receptek mellett feltüntetett táplálkozáskutatási háttér meggyőző, csak arra ne kattintsunk, amikor az önkéntes kutatók egy-egy videón maguk vállalkoznak pár teljesen szokványos, és ehető rovar elfogyasztására.

Lehet, hogy a háztáji rovar annál ízletesebb, ezért Katharina Unger egy olyan mobil rovartenyészetet tervezett, ami lényegében a háztartási géppark részeként biztosítja a szükséges energiabevitelt. A domesztikált rovarfarm nagyjából akkora helyet foglal mint egy sütő, ám annál szebb látvány: egy viszonylag nagy búra mögött tenyészrovarok cirkálnak, miközben az arra kialakított rekeszekbe pottyantják le a már fogyasztásra alkalmas lárvákat.

Tisztán esztétikai szempontokat követ a NOMA kutató-konyhája, a Nordic Food Lab, ami legutóbb a londoni Wellcome Collection rendezésében készített rovarvacsorát. Ezek a csendéletek az elmúlás gyönyörű ábrázolásai, minden összeállítás egy kis erdei esszencia, amiben lehelletfinom szirmok és kidolgozott, díszes páncélzatú rovarok hevernek élettelenül a tányéron. René Redzepi, a NOMA vezető séfe szerint a sült szöcskék például kiváló sörkorcsolyaként szolgálnak, de egyes rovarok egészen érdekes ízérzeteket produkálnak: a turmixolt lepkelárva olyan, mint egy erős halszósz, a levélvágó hangya a pisztácia és a bacon egyvelege, a méhek lárvaiból pedig finom, édeskés majonéz készíthető. Redzepi szerint 2023-ban már értetlenül fogunk állni az előtt, hogy 10 éve még miért iszonyodtunk a rovarevéstől.