Így említi Rosenstein Róbert, aki most már fél éve a szívén viseli a családi vendéglő és vállalkozás sorsát. Ennyi idő telt el azóta, hogy édesapja betegség miatt egy időre kénytelen volt kimaradni a mindennapokból. Szerencsére Tibi bácsi szépen gyógyul, néhány hete már be-bejár a boltba is, főz a törzsvendégeknek. Robi sok mindent tanult magáról, a boltról és arról is, hogy a fejlődés érdekében mit kell elengedni. Példaértékű az az összetartás, ami a Rosenstein családban van, ennek is köszönhető a vendéglő töretlen sikere.
Rosenstein Róbert és Tibor a 2021-es gálán a kiérdemelt két díjjal a kezükben
Bár a Rosenstein Vendéglő és Rosenstein Tibor neve szinte összeforrt, az elmúlt fél évet szinte egyedül vitte végig a fia, akit egy percig nem hallottunk panaszkodni. Persze a kivülálló számára nem is lenne miért, hiszen a családi vendéglő folyamatosan teltházzal üzemel, és közben ő olyan dolgokat tanult meg magáról, amelyek még inkább előbbre vitték. Egy biztos, újratervezésre szükség van, amit a nyári bezáráskor meg is fognak tenni.
Hogyan élte meg ezt a 6 hónapot?
Hullámvasút volt. Nagyon szoros köztünk a családi kötelék, de a kollégákkal is nagyon közeli a viszony. Apu betegsége sokként ért minket: december 3-án még együtt nevettünk, és másnap már a kórházban volt, amit nagyon hosszú otthoni rehabilitáció követett. Mindenhol egyszerre kellett helytállnunk, az étteremben tartani az óriási forgalomban a frontot, otthon pedig a feleségemmel, Timivel felosztani munkát. Én otthon is sokkal kevesebbet tudtam lenni, ő volt otthon, én meg a boltban.
Fotó: Balkányi László
Milyen kihívásokkal kellett megbirkózni?
Mindent megoldandó feladatnak vettem. Én szeretem a kihívásokat, ez elég nagy kihívás volt, de nem volt választásom, meg kellett oldani. Nagyon sok mindent tanultam. Szeretek szárnyalni, új dolgokat kitalálni, a könyveléstől és a pályázatírásoktól viszont a hideg rázott, ezeket inkább igyekeztem elkerülni és apura hagyni. Most nem volt mit tenni, bele kellett állnom, és nagyon sokat tanultam belőle. Igyekeztem két helyen lenni, otthon és az étteremben is segíteni, de be kellett látnom, hogy ez lehetetlen. Sokkal rosszabb lenne, ha nem lenne forgalmunk, és csak ülnék bent, nem csinálnék semmit.
A családi vállalkozások erről szólnak: valakinek mindig ott kell lennie a boltban.
Mi az, amiben változtatniuk kellett?
Augusztusban szokásunkhoz híven bezárunk, de most nem három hétre, hanem egy hónapra, és ekkor megbeszéljük, hogy a jövőben hogy vezetjük az éttermet. Stratégiailag át kell alakulnunk, ez azt jelenti, hogy jobban ki kell emelnünk embereket, hogy én is kicsit felszabadulhassak. Sokkal több a feladat, amit fel kell osztanunk egymás között. Ahogy említettem, régen apu intézte az árubeszerzés nagy részét és a könyvelést, én pedig a bolttal kapcsolatos ügyeket, az emberekkel, a konyhával, a felszolgálókkal foglalkoztam. Időközben felújítottuk a konyhát is.
Az új konyha / Fotó: Rosenstein Vendéglő Facebook
Ennek a szervezése sem okozott nehézséget, csak több időt igényelt. Eléggé kinőttük magunkat, 35 kollégával dolgozunk, ez családi vállalkozásként nem kis létszám. Nagyon oda kell figyelnem mindenre, jól kiosztani a munkát.
Fotó: Balkányi László
Ez vonatkozik édesapja munkájára is?
Apu hál’ istennek már jól van, a napokban bent volt a boltban, a régi törzsvendégeinknek fasírtot készített, előtte pedig barackos gombócot. Egy hónapja már heti egyszer bejár. A vitalitása visszatért, nagyon szerencsések vagyunk, hogy fél év alatt így fel tudott állni egy stroke után. Most már a boltról is szívesen beszélget, újból ki tudom kérni a tanácsát, meghallgat. Nagyon szépen haladunk előre, és nagy kő gördült le a szívünkről a kollégákkal együtt. De amellett, hogy bizonyos ételeket, a specialitásait ő készítette, a napi rutinmunkában már régóta nem vett részt. Ettől függetlenül amikor nem volt itt, nagyon megéreztük a hiányát.
Hortobágyi palacsinta, minden hétfőn kötelezően az étlapon / Fotó: Balkányi László
A vendégek hogyan fogadták ezt a helyzetet? Mégiscsak más volt az étterem nélküle.
Nagyon örültek neki, amikor visszajött. Kell a jelenléte, és remélem, ez őt is feltölti. A legnagyobb előrelépésnek azt tartom, hogy most már ő is jobban elfogadta ezt az állapotot, mint az elején. Nem egy vesztes csatának éli meg, hanem egy megoldandó feladatnak, amiből a legtöbbet kell kihozni.
Mangalica szűz tésztakeregben sült teriyakis gombaval / Fotó: Balkányi László
A bezárás után várható újítás?
A legnagyobb változás, hogy az ételbárnak elengedjük a kezét. Évek óta húzzuk, hogy mi legyen vele, mert picit mostohagyerekünk, de egyben kabalánk is volt. Csak annyira megváltozott a világ, olyan drágák lettek az alapanyagok, hogy túl drágának kellene lenniük az ételeknek. A másik ok pedig, hogy az étterem most annyira jól működik, hogy nem tudok kétfelé figyelni. Azért, hogy ne legyen veszteség, egy különtermet nyitunk a helyén, Rosenstein plusz néven. Teljesen különálló terem lesz, külön bejárattal, séfasztalos megoldással, egy fotocellás ajtó fogja a konyhától elválasztani a teret. A befogadóképessége 8-10 fő, nem nagy, de az étteremben is szeretik ezeket a szeparált helyiségeket. Az étlap alapja nem változik, de a heti ajánlatba mindig azt tesszük, amit éppen ad a föld, és ezt 10 naponta cseréljük. 2007 óta, mióta a konyhára kerültem, ez így működik.
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.