“Szeretném kizökkenteni az embereket a megszokott dolgokból és ízekből” – Sárközi Ákossal első könyvéről beszélgettünk

Hogyan fogalmazódott meg benned a könyv ötlete és miért épp most szeretted volna magad jobban bemutatni az embereknek?

Az az igazság, hogy azt látom, hogy mindenkinek van szakácskönyve csak a szakácsoknak nincs. Nem akartam klasszikus szakácskönyvet írni, - bár annak is volna létjogosultsága - az első könyvem kapcsán inkább azt akartam bemutatni hogyan lettem séf, és hogy mi számomra a gasztronómia. Azt szeretném elérni a könyvemmel, hogy mindenki számára inspiráló legyen, aki kézbe veszi.

Erre a könyvre a karrierem egy sarkalatos pontjaként is tekintek: azt mutatom meg benne, hogy milyen vagyok én – írok benne az életutamról, de lehetőségekről is, amik bárki számára nyitottak. Meg akarom mutatni a fiataloknak, honnan hova lehet eljutni.

Ötven különleges fine dining receptet ígér a könyved: ezekről mit érdemes tudni? Mi alapján válogattad össze őket?

A receptek azt az utat mutatják be, amilyen fejlődési metódusokon mentem keresztül: anno milyen ételeket készítettem, és azokhoz milyen személyes kötődésem van. Az Így lettem séfben olyan receptek is szerepelnek, amelyekkel a vendégek a Textúra és a Borkonyha étlapján is találkozhattak az emberek. 

Fotó: Kaunitz Tamás

Szenvedélyed a fotózás, és arról már többször beszéltél, hogy kezdetben fotózással szerettél volna foglalkozni. Miért nem fotóalbumban mutattad meg a munkásságod?

A könyvben rengeteg egyedi fotó és kép illusztrálja a gyermekkoromat, a szüleimet, és a hobbijaimat. Maga a könyv egy 280 oldalas alkotás, szerepel benne sok recept és ötlet, inspirációs forrás. Írás közben az volt a fő mozgatórugó bennem, hogy bár nem feltétlenül ezek közül a receptek közül főzik majd a vasárnapi ebédet, sokkal inkább azt szeretném elérni, hogy bárki olvassa az Így lettem séfet, bátran variáljon, alakítson a recepteken, fejlessze a gasztronómiai kíváncsiságát. Hiába fine dining recepteket soroltam fel, a hobbi szakácsoknak is ajánlom. Szeretném kizökkenteni az embereket a megszokott dolgokból és ízekből. 

Milyen művészet, vagy művész van rád a legnagyobb hatással?

Egész életemben a jelen van a művészi oldal: például ott a feleségem, aki egy csodálatos festőművész, ő folyton inspirál engem. Már a Textúrában is megjelenik a művészete, most pedig azon dolgozunk, hogy ezt még erőteljesebben be tudjuk mutatni. Az ilyen típusú fine dining éttermekben már művészeti alkotásnak számít maga az étel is – a tálalás, a kompozíció, hiszen első körben a szemével eszik a vendég. 

Hogyan látod, megtalálta már az identitását a hazai fine dining szcéna, vagy még mindig keresi önmagát?

Mondjuk azt, hogy minden fine dining étteremnek, vagy fine dining bisztrónak megvan a saját identitása, egyben a létjogosultsága. Ezek a helyek előre mozdítják a hazai gasztronómiát és abszolút van helyük Magyarországon. Sok étterem európai szinten is megállná a helyét. 

És mit tapasztalsz a fine dining és a magyar vendégek kapcsolatában? Még megijedünk tőle, vagy már tudjuk értékelni?

Én mindig örülök, ha olyan vendégekkel beszélhetek akiknek mi vagyunk az első csúcsgasztronómiai élménye. Azt tapasztalom, hogy a magyar vendég sokat fejlődött, igényesen nyúl a gasztronómia kérdéshez és kedvelik is azt a szemléletet amit mi képviselünk, például a Textúrában. Rengeteg inspirációt kapok tőlük, minden kritikával és megjegyzéssel fejlesztem magam. Szeretem meghallgatni, hogy mit szeretnek az ételben – ezzel engem is arra sarkallnak, hogy visszahozzam nekik ezt az élményt. 

Úgy látom, hogy bár a konyha alapvetően egy zárt világ, egyre jobban kinyílnak a falai a vendégtér felé, és már a szakácsok is nyitottabbak arra, hogy megmutassák magukat. Nagyon fontos egy jó csapat: én mindig arra bíztatom a többieket, hogy merjünk bátran kilépni a komfortzónából. 

Véleményed szerint miben kell fejlődnie a magyar gasztronómiának?

Nincsen szégyellnivaló, nem vagyunk extra módon lemaradva – nem a gasztronómiát kell fejleszteni, sokkal inkább a vendégkört. Franciaországban például a mindennapi élet része az étterembe járás, itthon pedig még nem igazán. Én viszont hiszek abban, hogy a következő években egyre több hely fog kinőni a földből, sok új tehetség jelenik meg az étterem piacon és egyre több valódi szakember lesz Magyarországon. 

Sokan a Konyhafőnök című műsor zsűrijéből is ismernek. Mitől lett számodra vonzó a felkérés?

A médiának hatalmas szerepe van a gasztronómia népszerűsítésében. Az ilyen főzőműsorok pedig arra sarkallják az egész gasztronómiai világot, hogy fejlődjenek. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt, amikor hirtelen kinyílt a világ az internet megjelenésével, nagy fellendülést hozott a gasztronómia életében is. Én nem tartottam magam “tévés arcnak”, de azért vállaltam el akkor a főzőműsort, mert azt gondoltam: ha már néhány embernek megmondhatom, hogy “Gyerünk, próbálkozz és hibázz, mert attól bátrabb leszel és fejlődsz!” – akkor számomra már megérte. Adni kell lehetőséget a következő nemzedéknek is és ebből szívesen kiveszem a részem.

Hallani róla, hogy véget ér a televíziós pályafutásod – legalábbis egy időre. Igazak a hírek?

Egyelőre nem tudom lesz-e folytatása a Konyhafőnöknek, a tizedik évad után ez a televíziós csapat feladata, hogy eldöntse. Az biztos, hogy mióta 2016-ban csatlakoztam a Konyhafőnök csapatához, töretlen a műsor népszerűsége. Bárhogy alakuljon is a műsor története én remélem, hogy az RTL nem engedi el a gasztronómiát és készülnek még hasonló műsorok. 

Részemről pedig az is elképzelhető, hogy a könyv okán is elindul bennem valami, amit még szeretnék megvalósítani.