Van a konyhai eszközöknek egy szűk, elit csoportja, amire e fenti leírás tökéletesen ráillik, és mindegyike meg is érdemelné a külön bemutatást. Cikkünkben azonban ezúttal nem a felbecsülhetetlen értékű japán séfkésekről, különleges történelemmel bíró antik levesestálakról vagy éppen holland sütőkről van szó, hanem a steakrajongók kedves eszközéről, a legmegbízhatóbb tűzhelytársról, az öntöttvas serpenyőről.
Ez a csodálatos eszköz rengeteg feladatra alkalmas, és ha megfelelően bánunk vele, nemzedékeket szolgálhat megbízhatóan és magas színvonalon. A probléma azonban itt kezdődik, hiszen arról megoszlanak a vélemények, mi is számít megfelelő bánásmódnak ennél az edénynél. Tény és való, hogy az öntöttvas különleges odafigyelést igénylő anyag, ami megkövetel némi extra gondoskodást, és ez elsőre riasztó feladatnak tűnhet.
Az alábbiakban összeszedtünk néhány olyan szabályt, melyeknek betartásával megbarátkozhatunk ezzel a nagyszerű anyaggal, és konyhánk szolgálatába állíthatjuk.
Használjuk gyakran!
Minél többet használjuk, a serpenyő annál jobban teljesít. Ez köszönhető, hogy a rendszeres használat során a sütéshez használt olaj egybefüggő, tapadásmentes bevonatot képez az edényben. Ez a felület elengedhetetlen a megfelelő hőközléshez és a tapadásmentes pirításhoz. Az első használat előtt is azért kell olajjal előkészíteni a serpenyőt, hogy a megfelelő bevonatot kialakítsuk. A rendszeres használat pedig gondoskodik arról, hogy ez a felület meg is maradjon.
Soha ne áztassuk be!
Az öntöttvas rendkívül porózus anyag, és ennek köszönhetően, ha sokáig vízben hagyjuk, erősen megszívhatja magát. A pórusokba kerülő víz aztán igen nehezen távozik onnan, és nagyon hamar rozsdásodáshoz vezet, amit értelemszerűen jobb elkerülni. Már csak azért is, mert a rozsdától megszabadulni sokkal nehezebb, mint használat után néhány mozdulattal megtisztítani és megszárítani az eszközt.
Használat után azonnal tisztítsuk!
Ahogyan fentebb is említettük, ez a néhány mozdulat életmentő lehet egy öntöttvas edény számára. A serpenyő tisztításának legegyszerűbb módja, ha vízzel öblítjük le, akkor, amikor még meleg. Ha esetleg mégis megtörténik, hogy ételdarabok ragadnak rá, érdemes némi vizet felforralni benne a tűzhelyen, majd ezután lesúrolni és leöblíteni, ahelyett, hogy a mosogatóban áztatnánk. Használhatunk durva szemű sóból és vízből készült pasztát is, hogy lesúroljuk az esetlegesen odaragadt ételdarabokat.
A mosogatószert felejtsük el!
Elsőre talán meglepő lehet, de a mosogatószer elhagyása mégis kulcsfontosságú lépés. A mosogatószer feloldja és eltávolítja azt a fontos olajréteget, melynek a kialakításáért oly sokat fáradoztunk, de messze nem ez a legnagyobb veszélye. Az előbb is említett porózusság folytán a mosogatószer képes remekül beleivódni az öntöttvasba, és vegyszeres ízt kölcsönözni a benne készülő ételeknek. Jobb tehát elkerülni a tisztítószerek minden változatát, és maradni a fenti mosási módszereknél.
Készítsük elő a serpenyőt!
Első használat előtt fontos elvégezni néhány lépést, mellyel vadonatúj serpenyőnket megfelelő állapotba hozhatjuk. Első lépésként öblítsük le vízzel, majd töröljük olyan szárazra, amilyenre csak tudjuk. Ha a lelkiismeretes törölgetés után esetleg még mindig tapasztalunk némi felületi nedvességet, a legbölcsebb néhány percre a tűzhelyre tenni, és alágyújtva megszárítani.
Vigyázzunk, ne forrósodjon túl, hiszen a következő lépéshez kézbe kell vennünk, és olajjal átdörzsölnünk a serpenyő teljes felületét. (Ebbe beletartozik a külseje, és a nyele is.) A vélemények megoszlanak arról, hogy milyen olaj a leginkább megfelelő, de nincs szükség arra, hogy az elvakult gasztrofórumok hatására speciális serpenyőolajat vásároljunk. (A sokak által agyondicsért lenmagolaj például gyorsan bevonatot képez, ám idővel lepattoghat a serpenyőről…) A napraforgó-, vagy repceolaj tökéletesen megfelel a célnak. A trükk az, hogy addig dörzsöljük az olajat a serpenyőbe, amíg az teljesen bele nem ivódik a fémbe, hiszen a felesleges olaj negtívan befolyásolhatja az előkészítést.
Melegítsük elő a sütőt 230 fokra, és harminc percre helyezzük bele a serpenyőt. Érdemes a konyhát jól átszellőztetni, mert ez a lépés füstöléssel jár, de ha jól csináltunk mindent, akkor az olaj, a hő hatására polimerizálódik, és kialakul az a bizonyos tapadásmentes felület, melyet minden további használat tovább erősít majd. Ha az első harminc perc letelt, vegyük ki a forró serpenyőt, majd az egész dörzsölés-kiégetést ismételjük még meg legalább háromszor. A harmadik harmincperces sütőkör után a kezünkben egy tökéletesen előkészített öntöttvas serpenyő lesz.
Figyeljünk a tárolásra!
A serpenyőnek nincs szüksége külön kiemelt konyhai tárolóhelyre, békésen megfér a többi edény között. Arra azonban érdemes odafigyelni, hogyha esetleg helytakarékosság céljából egy másik edényt is beleteszünk, konyharuhával, papírtörlővel béleljük ki a serpenyőt, hogy ne karcoljuk össze azt.
Becsüljük meg!
Öntöttvas serpenyőknél tökéletesen érvényes a régi szabály: minél öregebb, annál jobb! Mindenképpen érdemes figyelemmel fordulni régebbi darabok iránt, akár öröklődés útján kerülnek hozzánk, estleg egy piacon akadnak a kezünkbe. Egy elhanyagolt öntöttvas darabot lehetséges, és érdemes is visszahozni az életbe, és a régi anyag minősége kiállja az összehasonlítást újonnan készült társai ellen. És büszke darabja lehet még az utánunk következő nemzedékek konyháinak is.
Forrásaink voltak:
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.