Prizma a pohár oldalán – A Steuben-üveg története

Pohár az asztalon

Az asztalkultúra magasiskolájának főszereplői, a kézzel formázott tányérok, formatervezett evőeszközök mellett elsőre talán elsiklik a figyelmünk azokról az elemekről, melyek egyetlen tökéletesre terített asztalról sem hiányozhatnak. A minőségi üveg, a legtisztább anyag iránit vágy nagyon hosszú ideje kíséri az emberiség történetét. A színpompás római üvegedényekkel és ólomüveg katedrálisablakokkal szegélyezett történet folyamán megjelentek a mindennapi használatra, fenséges borok számára, vagy éppen különleges koccintásokra megálmodott üvegpoharak is.

A tökéletes borospohár nyomában című cikkünkben bemutattuk, hogy a Riedel család hogyan küzdött generációkon keresztül azért, hogy a lehető legjobb minőségű fúvott üvegpoharai mára világhírűvé váljanak. De nem csak az öreg kontinens üvegtörténetében találunk példákat a formatervezés és üvegművészet úttörőire. Az amerikai üvegtörténelem kétségkívül leghíresebb terméke a világhírű Steuben üveg, melynek százhúsz éve tartó történetében szerepelnek elnökök és versenyek, szobrok és poharak. Észak-amerikai üveggyár-történelem következik.

A művész és a vállalkozó

A Steuben üvegműveket 1903-ban alapította Thomas G. Hawkes vállalkozó és Frederick Carder üvegműves. Kettejük találkozásában művészet és szakértelem, gyakorlat és vízió olvadt össze, hiszen Hawkes ekkora már tapasztalt gyárosnak számított, akinek gravírozásban és üvegkészítésben szerzett tapasztalata igencsak jól jött, Carder pedig, a valódi művész, hosszú éveket töltött Anglia, Franciaország és Bécs legfontosabb üvegműhelyeiben.

A kettejük kapcsolata egy olyan vállalkozásnak ágyazott meg, melynek sikerére nem kellett sokat várni, ám a sikerhez kellett egy olyan összetevő, mely egyszerre biztosította a Steuben kristályüveg egyediségét és halhatatlanságát. 1932-ben kísérletezték ki azt a különleges üveganyagot melynek különleges felületén a fény olyan módon törik meg, hogy egészen csodálatos, szivárványos árnyalatban ragyog. Ráadásul a felület nem csak különlegesen szép és finom tapintású volt, de meglepően ellenállónak bizonyult.

A szivárványos végeredmény nem mindenkinek nyerte el a tetszését. A Steuben fő riválisának számító Tiffany & Co. megpróbálta beperelni a gyárat, mondván, hogy az általuk kikísérletezett technológia áll a csillogás hátterében. A perből végül semmi nem lett, hiszen elég hamar kiderült, hogy a két vállalat gyártási folyamatai jelentősen különböznek egymástól.

A különböző színesüveg-gyártás az új formulának köszönhetően lassan ki is kopott a gyár profiljából. A helyére pedig a tiszta Steuben-kristály került, és az új anyagból formázott borospoharak, ivópoharak, gyertyatartók és tálak kerültek ki.

Szerény kiválóság

1934-ben a Steuben nekilátott, hogy meghódítsa a Nagy Almát, és megnyitották első New York-i üzemüket. A New York Times címlapon üdvözölte a „szerény kiválóságot” képviselő gyár érkezését.

1935-ben két erős hatás jelenik meg a Steuben-stílusban. Egyrészt az egyre erősödő svéd formatervező-stílus letisztult hatásai jelentkeznek, másrészről pedig az Art Deco őrületes népszerűsége is megjelenik a Steuben-kollekciók arculatában. 1938-ban az első Steuben üvegtálat hivatalosan is felveszik a Metropolitan Museum of Art iparművészeti gyűjteményébe, a Steuben hivatalosan is a világ művészeti örökségének részévé vált.

Múzeumok, elnökök, és a Windsor-ház

A művészeti elismerések folytatódnak, az 1940-ben rendezett, világra szóló kortárs művészeteket bemutató kiállításon a Steuben darabok Henri Matisse, Georgia O’Keeffe, Grant Wood és Salvador Dalí művei mellett szerepelnek.

1947-ben házasságot köt Erzsébet windsori hercegnő és Fülöp görög és dán királyi herceg. A később az Egyesült Királyság uralkodói párjává váló ifjú házasok számtalan nászajándékot kaptak, köztük egy Steuben-tálat és egy készlet tányért is. A készletet Truman elnök, és a felesége adta át a királyi párnak. Ezzel olyan hagyomány indult el, ami a mai napig tart. Hagyomány ugyanis, hogy az amerikai elnök Steuben-műalkotást adományoz külföldi látogatásai során.

1951-ben megnyílik a gyár melletti épületben a Steuben-történetet bemutató múzeum. Nem csak itt, hanem a világ legfontosabb múzeumaiban rendre találkozhatunk Steuben-alkotásokkal. A Louvre, a British Museum, a toledói Szépművészeti Múzeum gyűjteményében rendre ott találjuk az amerikai kristályt.

A hetvenes évekre a Steuben kollekciója kibővül. Több mint kétezer termék szerepel a palettán, dekantálók és gyertyatartók, vizeskancsók és whisky-karaffok, prizmásan csillogó pezsgőspoharak, kiöntők és puncsos-tálak és csillagászati árú egyedi papírnehezékek alkotják a csillogó kínálatot.

Zárás, nyitás, kézikönyv

A ragyogó történetnek 2011-ben hirtelen vége szakad. A Steubent megszerző vállalat, a Schottenstein Stores Corporated úgy dönt, leállnak a Steuben-gyártással. A világhírű név mögött ekkor már egyedi készítésű trófeák, limitált kiadású parfümösüvegek és egy Martin Luther Kingnek átadott, Béke Nobel-díjat ünneplő egyedi tál is áll. Valamint számos filmszerep is. Hollywood klasszikus korának lenyűgöző filmdíszleteiben gyakran lehetett megpillantani a Steuben-kristály jellegzetes csillogását.

2013-ban azonban új fejezet kezdődik, amikor a Corning Incorporated visszaszerzi a Steuben jogokat, és újraindítják a gyártást. Az újrakezdés azonban változást is jelez. A Steuben soha többet nem áll vissza a nagybani termelésre, megmarad kis példányszámú, egyedi művészeti terméknek, és szinte kizárólag karácsonyfadíszeket, vitorlásverseny-kupákat, lacrosse-trófeákat készít. A friss tervezésű poharak és palackok igen magas áron, és rendkívül limitált számban érhetők csak el.

Az étkezési Steuben-üveg muzeális fogalommá vált, és idővel értéke és ritkasága is növekedni kezdett. Ma már egy eredeti Steuben-készlet értékének többszörösét éri, és a múzeumokban, aukciós-házakban, galériákban dolgozó szakembereknek külön kézikönyv áll a rendelkezésére, hogy beazonosíthassák azt a csillogást, mely az amerikai kristályüveget világhírűvé tette.

Forrás: steuben.com, blog.cmog.org, frank.unk.edu