A 19. század végén még nem igazán lehetett palackozott szénsavas üdítőket kapni, csupán automatás megoldás létezett, ami frissen keverte össze a szódavizet a cukros alapsziruppal. Az üdítő üzletek szuper találkozási pontot jelentettek minden korosztálynak, így ezeken a helyeken gyakran lehetett fagylaltot is kapni, így volt ez Ed Berners-nél, is, Wisconsinban. 1881-ben egy vendége úgy döntött, kombinálja a bolt élvezeteit, és a fagylaltja mellé csokoládészirupot rendelt, amit csak bizonyos italok kiegészítéseként használtak. Bernernek megtetszett ez a kombináció, így elkezdte vasárnaponként öt centért árulni. Az édesség hamar nagy népszerű lett. Egy kislány egyszer hétköznap arra kérte a személyzetet, hogy “tegyenek úgy, mintha vasárnap lenne”, így a csokiszirupos fagylalt végül bekerült az állandó kínálatba is. Two Riversben, Wisconsinban azóta is előszeretettel emlékeznek a desszert megalkotójára, és a városban emléktáblát helyeztek ki a Berner és a sundae történetével.
A második változat szerint a fagylaltkelyhek története New York államból, Ihtacából, a Platt & Colt drogériájából indul. A tulajdonos, Chester Platt szerint 1892-ben, a vasárnapi mise után egy kedves ismerőse, a helyi templom tiszteletese tért be az üzletébe egy kis felfrissülésre vágyva. Chester ismerve vendége ízlését, két gombóc fagylaltot ajánlott, amit cseresznyesziruppal és kandírozott cseresznyével dobott fel. A desszert rögtön elnyerte az urak ízlését, ami “Cherry Sunday” néven került be a kínálatba.
Egyébként ez az a kisváros, ahol először találunk valódi írásos emléket az ice cream sundae-ról. Abban az évben az Ithaka Daily Journal október ötödikei kiadásában olvashatunk egy hirdetést Platt fagylaltkelyhéről, és többen is megerősítették, hogy a kehely feltalálásának vasárnapján az emlegetett pap valóban dolgozott. Két évvel később Chester felkereste a szabadalmi bizottságot, hogy levédesse a Cherry Sunday-t.
A harmadik történet Evanstonból, Illinois államból származik, ahol csupán a desszert nevének kitalálását tartják helyi különlegességnek. Az erősen vallásos városban az 1800-as évek végén egy időre betiltották az üdítőitalok vasárnapi árusítását. A probléma áthidalására a Garwoods’ Drogériában fagylaltot kezdtek árulni, amit az üdítőitalok szirupjával tettek különlegessé.
Napjainkban a legegyszerűbb ice cream sundae összetevőit pár gombóc vaníliafagylalt, csokoládészirup, tejszínhab és koktélcseresznye alkotja. A kelyhek elnevezése jellemzően a szirup ízesítéséből ered, azaz a határt csak tényleg a szirupos pult és a képzelet szabhatja meg. A tipikus hosszúkás, tulipán formájú kehely a műfaj védjegyévé vált, amit azóta sok helyen “sundae kehelynek” hívnak.
A világ legdrágább desszertjének címét egyébként jelenleg is egy sundae tartja. A Frrrozen Haute Chocolate sundae huszonötezer dollárba kerül, és 2007-ben került fel a new-yorki, teljesen extrém összegekért egyszerűbb ételeket kínáló Serendipity 3 étterem desszertlapjára. A receptben huszonnyolc kakaótípus keverékét használják, aminek felét a világ legdrágább termései adják. A felszolgálásra használt serleget arany lapokkal töltik ki, amelynek talpát gyémántokkal tarkított tizennyolc karátos arany karkötő fonja körbe. A luxus csemegéhez arany kanál is jár, amit az utolsó falatok után haza is lehet vinni. A korábbi rekordot is a Serendipity 3 tartja, a jóval szerényebb ezer dolláros verziójával, ami lényegében hasonló összetevőket tartalmaz, a különösen ragyogó körítést leszámítva.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.