Hirdetés
Hirdetés

Négykezes Romkocsma Romantika - 1.rész

SZERZŐ: Boros Regina
2016. január 12.
Ma már szinte történelem, de sokan vagyunk, akik láttuk kinőni a félig leomlani készülő gangok alá betuszkolt kerti székeket. A régi házak nappalijából azóta söröző ír-brit-német-svéd hipster kulturális központ lett. Boros Regina és dőlten Tardos János írása. 
Hirdetés

Csak állok szájtátva a Szimpla Kert udvarára leruccanva bármelyik hétköznap este, mintha teleportáltak volna valahová Brooklynba, ahol a létező legmenőbb helyen támaszthatom a pultot és hallgatom a nemzetközi csevejt, hanyag és jól öltözött, borzasztó menő külföldiek társaságában.
Tulajdonképpen ennek az írásnak talán nem is lenne túl nagy létjogosultsága: romkocsmába ugyanis tényleg nem enni jár az ember. Hanem inni, vagy kávézni vagy teázni vagy ásványvizezni. Vagy mást csinálni. Mindent, csak nem enni. De mi van, ha enni is érdemes?
Az első romkocsmás gasztro élmény az Instantban ért néhány éve, amikor odagördült (sehol nem volt még ekkor a mindent elborító street food őrület) egy pofátlanul olcsó amerikai hot dogos, ötféle rátéttel kínálta a magyarok által ilyen mélységben csak ritkán átélt hot dog élményt. Erős paprika, pirított hagyma, mustár, ketchup, majonéz, currys majonéz és még ki tudja mivel volt megbolondítható. A hajnali kreativitásnak csak az amúgy már több órával azelőtt gin tonicba oltott jó ízlés szabott határt.

Ricsi's Jewish Street Food


Ami miatt mégis izgalmas téma most és mindörökké, az a meglepetés ereje.
Amikor olyat kapunk, amire nem számítunk. Amikor elvárások nélkül tántorgunk, vagy esetleg előrelátóan még józanon odalibbenünk a pulthoz, és rájövünk, hogy nemcsak zsíros kenyér vagy nógrádi ropi van (persze tudom, az milyen jól tud esni!), meg sajtos tallér, hanem valami konyha vagy lakókocsi, vagy esetleg egészen gondosan kialakított sarok ad helyet az igényesnek szánt étkeztetésnek.
Nem mintha lenne ráhatásunk, hogy a számunkra felfoghatatlan és szabad szemmel nem is teljesen látható mennyiségben érkező külföldiek hová menjenek enni, egy biztos, hogy a romkocsmákban, szórakozóhelyeken sem kell már többé szégyenkeznünk.
[tw-divider][/tw-divider]New Yorkban van Szabadság-szobor, egy új World Trade Center, Párizsban Eiffel-torony, biztos London is fel tudna mutatni valamit, amire buknak a turisták, és nem féltem Prágát sem. De mije van Budapestnek? Hát romjaink vannak, foghíjaink, lepattant udvaraink, épp össze nem dőlt házaink. 
Meg enni-inni is tudunk, és ha akarunk, úgy látszik etetni-itatni is.
Jó, akkor ebből a kettőből kellett kitalálni valami vonzót, vagy legalább relatíve azt: jöjjön ide a kedves világpolgár, ha tetszik katasztrófaturista, oszt egyen valami mást, igyon valami mást, üljön le valahová máshová.
Hagyjuk a keményített fehér abroszt másra, engem vigyen fel a padlásra. Jó, de legalább a Corvintetőre. Vagy vigyen le az udvarra, szabadtérre, télen legalább nejlonfüggöny mögé, vagy még az se. 
Csütörtöktől vasárnapig itt van egész Európa meg Japán és a Spitzbergák (bár lehet, hogy félrehallottam a nagy ricsajban, és utóbbiak spicces belgák voltak). 
Mindenki beszél valamilyen nyelven, valamilyen színe is van, esetleg kajakultusza. 
Én megkóstolom a te szusidat, cserébe itt van egy tortilla, vagy egyél kósert, kit érdekel. Csak férj a pulthoz, találj egy helyet, ahol ehetsz, ihatsz, beilleszkedhetsz.
Két fapados járat között már megint találtál valamit, kivételesen nálunk, a furcsa Közép-Európában, a Dob és a Kazinczy utca tengelyén.[tw-divider][/tw-divider]
Rácskert - Ricsi's Jewish Street Food
Itt a zord tél, de a Rácskertben található Ricsi's Jewish Street Foodra végig számíthatunk, déltől este 11-ig hozzájuthatunk a hétköznapinak nem nevezhető kínálathoz. Napi leves (mindig más), a tabbouleh kérhető magában vagy bárányraguval. Luganega Hot Dog (arab ízek zsidó módon), knishek (kézzel készített, téglakemencében sütött New York-i street food levelestészta különböző töltelékekkel), van mákos nudli és az azóta a világhír útjára lépett barátfüle, amit ugyan nem lesz egyszerű elmagyarázni külföldi barátainknak, de megéri.
Én egy libasültes knisht kóstoltam, kaptam hozzá egy paradicsomos mártást is, nagyon jó volt, utána pedig kötelességszerűen ettem egy barátfülét, mert ellenőriznem kellett, hiszen felelősséggel tartozom a közönségnek, hogy még mindig ugyanolyan jó-e. És tényleg, ugyanolyan jó, megenni nem is tudtam mindet, de végtelenül kedvesen és szeretettel elcsomagolták.
KisüzemKisüzem
Nekem mindig az jut róluk eszembe, hogy ők voltak az utolsó mohikán, ahol még egész sokáig lehetett dohányozni, akkoriban még szó se volt konyháról, esetleg zsíros kenyér, nógrádi ropi és hasonlók voltak elérhetők, vagy inkább semmi.
Ma már olyan különlegességeket ehetünk, mint lilakáposztaleves pirított gnocchival, ami szerintem egyébként meglepően izgalmasan hangzik, és milyen jól is nézett ki (az ízéről nem is beszélve).
A konyha jellege összességében a határozott magyar gyomorkapacitásra épül: grill szendvicsek (cukkinis, gombás, csirkemájas, debrecenis), velős pirítós, csülöktál, szaftos-omlós marhalábszár, gyömbéres-narancsos sült csirkecomb, hermelin (azaz fűszeres olajban érlelt camembert pirítóssal).
Szimpla
A Szimplában csak vasárnap érdemes enni, de akkor viszont nagyon, hatalmas őstermelői piac nyűgözi le a kitartó belvárosi lakosságot (de csak azért járunk ide, hogy a külföldiek fotóin legyen néhány helyi ember is). A műanyag zacskót ’csakazértsemáruló’ igazi biokertészet árusától kezdve mézek és chutney-k, számtalan féle paradicsom és paprika (mikor minek van szezonja), most éppen tökválaszték és salátafajták, almák, körték, szószok, savanyúság, tepertőkrémes kenyér, zölddió és frissen szedett gombák, sajtok, felvágottak – és persze rendszeres, szervezett jótékonysági főzés a sarokban.
Képzeld el!A Wesselényi utcán folytatjuk a romkocsma-gasztro-túrát. Most bizonytalanodom el csak igazán, pedig ezt a cikk elején kellett volna. Mi is számít romkocsmának, majd eldöntöm egyedül egy személyben, hogy az, amit annak érzek, tehát ahol a nemes lepattantság némi ízléssel is vegyül, és tényleg árad a múlt szellemisége az adott helyből, miközben mindenféle megvilágítással igyekeznek úrrá lenni a nyomasztó (mármint csak nekünk az, máshol világhírű) gangos-körfolyosós hangulaton.
Belefutunk a Képzeld el…, majd a Kalap nevű helyekbe, persze egyik sem romkocsma – csak a kerületbe tömegesen érkező bulizni vágyó nagyvilági fiatalokat tervezi beszippantani, még ha minden magyarul is van kiírva. Persze lehet egy magyar is nagyvilági. Farkas Ferenc Kárpitosmester romkocsmája igen kreatívnak tűnik, de ekkor rájövök, hogy ezek tényleg fotelek, és a mester még tevékenykedik, nem vette el egyik kézműves serfőzde sem a területét.
Az UdvarROM szóviccen alapuló elnevezésű hely (amit nagyon szeretek, na jó, nem), nem rejt semmilyen gasztronómiai kihívást, fogalmazhatnánk úgy is, hogy a rendkívül lepattant hangulatba igen jól illesztett ping-pongasztal világszám önmagában, nem kell mellé fogyasztani semmit.
FügeUdvarKövetkező állomásunk a Füge Udvar, ahol hamburgerkánaán, quesadilla- és burritókínálat van, semmi hivalkodás és egyedieskedés, ennyi: klasszikus burger, dupla, csirkés, BBQ, bárány, kacsa, vega, chorizo  és társai. Viszont vannak specialitások: W35 (szerintem ez Wesselényi 35 akar lenni, hm rafinált vagyok ám!) hot dog, csípős csirkeszárnyak, jalapeno poppers, duckets (bármit is jelentsen ez).
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram