Hirdetés
Hirdetés

Bialetti Moka Express – Koffein, alumínium, Olaszország 

SZERZŐ: Király Márton
2024. május 15.
Bialetti alumíniumból készült kávéfőzője formáját és kialakítását tekintve hasonlított a jómódú otthonokban népszerű ezüst kávéskészletekhez, így sikerült ötvöznie a modern technológiát és az olasz elegancia és kézművesség hagyományait.
Hirdetés

Modern ember, modern ital

Az 1930-as évek Olaszországa forrt az indulatoktól és a változásoktól. Ebben a furcsa, modern, útkereső és sokszor sötét, zavaros időszakban gyökerezik sok minden, ami ma az igazi olasz kávézás része, többek között az a tárgy is, ami Olaszország legfontosabb szimbólumai közé tartozik. Idén kilencvenéves a Bialetti Moka Express, a halhatatlan kotyogós.

A harmincas évek két meghatározó anyaga az alumínium és a koffein volt. A két anyag találkozásából pedig valami igazán újító és halhatatlan dolog született.

Szimbolikájuk közös: mindkettőhöz gyorsaság, könnyedség, mobilitás, erő, csupa olyan dolog kapcsolódik, melyet a kor embere, az önmagát éppen újra meghatározó modern ember keresett. A koffein áldásos hatásairól már Honoré de Balzac is megemlékezett, amikor így írt az 1820-ban felfedezett anyagról:

„Az ötletek hatalmas hadsereg zászlóaljaiként törnek elő… Az emlékek kibontott zászlókkal támadnak... Szellemességek bukkannak fel, alakok kezdenek formát ölteni….”

A francia író igazi rajongónak számított, napi ötven csészével fogyasztott az italból, s ez nem kétséges, hogy segítette őt regényeinek megírásában.

Évtizedekkel később az olasz futurista mozgalom egyik alapítója, Giacomo Balla festőművész, "Európa koffeinjének" nevezte magát, egyszerre képzelve el önmagát tisztítószerként, aki arra hivatott, hogy megszabadítsa Európát a múlt bálványozásától, és egy újfajta, ipari korszakot képviselő emberként is.

Giacomo Balla: Egy motorkerékpár gyorsulása, vázlat 1913.

Fém és folyadék

Az alumínium és a koffein is ismert, már a tizenkilencedik században leírt anyagok voltak, a nagy találkozás mégis évtizedekig váratott magára. Kellett hozzá több tényező is. A totalitárius rendszerek időről időre bizonyos nyersanyagokban vélik megtalálni országuk jövőjének zálogát. Néhol a vas és az acél kerül kiemelt helyre, az egyre gyorsabb ütemben iparosodó Olaszország azonban az alumíniumot választotta a nemzet fémjének. Az új anyag pedig szépen lassan szintén a modernitás egyik szimbóluma lett.

Korábban a kávét általában nyilvános, erre kijelölt helyeken fogyasztották. Kávéházak uralták a kávékereskedelem minden lépését, a vásárlástól kezdve, az eladáson és a pörkölésen át, egészen az árusításig és a fogyasztásig. A kávéházak egyben szociális térként is működtek, Európa-szerte számos ideológiai és politikai mozgalom szülőhelyei voltak. A nyilvános kávéfogyasztás a férfiak birodalma volt, akiknek a kávézó egyfajta második otthonuk volt. (A nőket itt nem látták szívesen, nekik, mint oly sok minden másért, a kávéfogyasztás jogaiért is külön meg kellett küzdeniük.)

Kávét otthonra!

A kávéházak mellett azonban szépen fokozatosan megjelent az igény az otthoni kávézásra is. Feltalálók keresték és kutatták, tervezték és fejlesztették az otthonra tervezett kávégép modelljeit, de egyik sem bizonyult elég erősnek, elég tartósnak, könnyen kezelhetőnek, vagy éppen olcsón előállíthatónak.

Már a 19. századtól kezdve számos kísérletet tettek a kávé gőzzel történő főzésére. A cél az volt, hogy nagyon gyorsan nagyon erős kávé készüljön. Az egyik korai kávéfőző-típus  gőzmozdony alakú volt, tökéletesen megfelelve a modern ember igényeinek, sebességet, erőt, és természetesen kávét árasztott magából. Ez a gép, akárcsak a vasúti mozdonyok, káprázatos berendezés volt - hangos, sárgaréz szerelvényektől csillogó, és saját "mozdonyvezetője" is volt, hivatásos barista kezelte.

Ivo Pannaggi: Száguldó vonat, 1922 / Fotó: facebook.com/ Guggenheim Museum

Impozáns, ám otthon kevéssé használható módszer. Az ekkoriban elterjedt otthoni gépek inkább teafőzőkre emlékeztettek, lassan csepegett át a forró víz az őrleményen. Egyáltalán nem olyan kávét készített, amit akkoriban a kávézók kínáltak, hiszen ehhez képest a nyilvános kávézóban főzött eszpresszó erőteljes, intenzív és gyorsan fogyasztható volt. A kávéházi eszpresszóhoz képest a házi kávé csak lassan készülő, fakó utánzat volt.

Alfonso Bialetti a mosodában

De 1933-ban Alfonso Bialetti feltalált egy főzőrendszert, amely megváltoztatta az otthoni kávé imázsát Olaszországban.

Fotó: Facebook.com, Bialetti Magyarország

A kávé, amely a 20. század elejére az eszpresszó-bárok elterjedésének köszönhetően nemzeti ital lett és az alumínium, a nemzeti fém akkor találkozott össze, amikor Alfonso Bialetti visszatért Franciaországból, ahol az alumíniumiparban dolgozott. Saját gépműhelyt nyitott 1918-ban Olaszországnak egy olyan területén, amely az első világháború óta híres volt az itt gyártott háztartási cikkekről.

Valamikor az 1920-as években Bialetti felfigyelt a helyi nők mosási módszereire. A mosást olyan kádakban végezték, amelyek közepén egy különleges cső volt, ami a szappanos forró víz keringetésére szolgált. Bialetti arra a következtetésre jutott, hogy egy egyszerű, hatékony kávéfőzőt lehetne e modell alapján kialakítani, és valódi , kávéházi élményt adó kávét lehetne készíteni otthon is.

Moka Express

1933-ban, néhány évnyi bütykölés, kísérletezés és a technikai problémák megoldása után Alfonso Bialetti feltalálta a Moka Express-t. Bialetti alumíniumból készült kávéfőzője formáját és kialakítását tekintve hasonlított a jómódú otthonokban népszerű ezüst kávéskészletekhez, így sikerült ötvöznie a modern technológiát az olasz elegancia és kézművesség hagyományait.

Hirdetés

A tűzhelyre helyezhető kávéfőző egyszerű és kompakt volt, mégis képes volt az eszpresszó-bárok nagy gépeitől megszokott erőteljes főzet elkészítésére. A dizájn azonnali sikerét mutatja, hogy az a mai napig változatlan maradt. Hiába azonban a forradalmi ötlet, a Bialetti kávéfőző igazi sikeréhez többre volt szükség.

A második világháború előtt Alfonso évente körülbelül 10 000 darabot tudott értékesíteni frissen feltalált kávéfőzőjéből. Személyesen értékesítette termékét a heti rendszerességgel megrendezett nyilvános piacokon felállított standokon, és soha nem gondolt országos szintű terjesztésre vagy a termelés iparosítására.

Renato és a családi örökség

A Bialetti-forradalomra a második világháború utánig kellett várni, amikor Alfonso fia, Renato visszatért a  hadifogságból, és előszedte az apja által a háború alatt elpakolt gépeket.

Renato hatalmas marketingkampányba kezdett. A megnövekedett eladások miatt a termelést napi 1000 darabra növelte. Ahhoz, hogy a darabszámot tartani tudja, a Moka Express kivételével minden más Bialetti-termék gyártását leállította, és erre az egy lapra tette fel a gyár jövőjét. A termelés mellett óriásplakátokon, szórólapokon, újságokban hirdette az otthoni kávéfőzés legegyszerűbb módját.

A háború utáni fellendülés során a versenytársak is megjelentek a piacon, és szükségessé vált a Bialetti-brand megkülönböztetése. 1953-ban Renato találta kitalálta a cég kabaláját, az "omino con I baffi"-t (bajuszos kisembert).

Ez a figura Renato édesapjának, Alfonsónak a karikatúrája volt, és egy olyan olasz apuka vagy kedves idősebb családtag képét idézte fel, aki idejét gyakran tölti kávéházakban. Olyan szimbólum, amely a nosztalgia és a szeretet érzéseit idézi fel a vásárlókban.

Renato Bialetti minden évben "meghódította" Milánót a legfontosabb éves vásáron, a "Fiera di Milano"-on. A város összes elérhető óriásplakátját kibérelte, és hatalmas installációkat készített. Például 1956-ban a vásáron felállított standja mellett Bialetti egy hatalmas szabadtéri szobrot is emelt, amely egy óriási Moka Express-t ábrázolt.

A marketing mellett Renato komoly figyelmet fordított arra is, hogy a termelés olajozottan menjen. Az ötvenes években a gyártósort egy újonnan tervezett üzembe helyezte át, s ezt az épületet már kifejezetten a Moka Express gyártásának igényei szerint tervezték. A modernizálás közben gondosan ügyelt arra is, hogy a mennyiség növelése mellett a minőség is megmaradjon, és kulcsfontosságú mozzanatokon nem is változtatott. A kávéfőző alsó egységét mind a mai napig kézzel készítik a szakértő mesteremberek, ugyanúgy, mint 1933-ban.

Töretlen siker, nemzetközi szimbólum

Ezekkel a változtatásokkal Renato napi 18 000 darabra, azaz évi 4 millió elkészített kávéfőzőre növelte a termelést. Az 1950-es évek óta közel 300 000 000 Moka-edényt adtak el, és az olasz otthonok 90 százalékában van legalább egy Moka Express.

És az óriásplakátok ma már világszerte büszkén hirdetik:

"A kis bajuszos embernek többé nem kell a szomszédos kávézóba járni! Behozhatja a kávézót az otthonába!”

Forrás: bialetti.co.nzineedcoffee.com

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram