Anglia almaborról méltán híres délnyugati csücskében – ahogy Európa legtöbb vidékén – a cider egy almából erjesztett, alkoholtartalmú szénsavas ital, ezzel szemben mondjuk az USA New Hampshire államában egy szűretlen almalére emlékeztető, alkoholmentes italt kortyolnak ilyen néven, amit gyakorta turbóznak fel fűszerekkel, és előszeretettel fogyasztják melegen. Az almabor újvilági evolúciója westernfilmbe illő történet…
Csempészalkohol
A New Forest Cyder Company mindennapjai 25 évvel ezelőtt többnyire azzal teltek, hogy kamionszám szállították a jóféle almabort Nagy-Britannia fesztiváljaira. Volt azonban egy alkalom, amire máig büszkén emlékszik vissza a tulajdonos. Aznap a Királyi Légierő lakenheath-i bázisán, ahol amerikai egységek állomásoztak, légi bemutatót tartottak, és a nagyszámú közönséget vonzó eseményre természetesen italt is akartak rendelni. Igen ám, de a katonai bázisokra nem lehetett bevinni alkoholt. Az amerikai légierő katonái aztán megtalálták a kiskaput:
meggyőzték a céget, hogy hívják a cidert „almacidernek”,
ami a tengeren túl egy alkoholmentes almalé. Az angol nyelvészeti zavar közepette sikerült is bejuttatni az amerikainak címkézett angol mannát, a katonák és a közönség legnagyobb örömére. Az angol és amerikai cider közti különbséget máig olyan homály fedi, hogy a fentihez hasonló stiklit ma is jó eséllyel meg lehetne úszni…
A hódító almabor
Az emberiség évezredek óta készít almabort. A brit szigeteken régen nagyon elterjedt volt a vadalma, a rómaiak pedig tudatos almatermesztésbe fogtak, hogy „intézményesítsék” a termelést. A kolostoralapításokat követően a keresztény szerzetesek sem voltak restek, hogy erjesztőkádakba kezdjék facsarni a gyümölcs levét. Mikor az európaiak Amerikába áramlása kezdetét vette, természetes volt, hogy az utazóládával együtt ezt a hagyományt sem hagyják otthon.
A gyarmati idők Amerikájának almabora ennek megfelelően az angol hagyományokhoz hű, jobbára 4-6 %-os alkoholfokú erjesztett ital volt. A sör és a bor alapanyagaival – az árpával és a szőlővel – ellentétben az alma jól megélt a hűvös New England-i vidéken. A térség 18. századi lakói ezért készséggel döntötték magukba a nedűt – fejenként és
évente akár két hektoliterrel is.
Ám arról, hogy a gyarmati idők Amerikájának legnagyobb mennyiségben előállított itala lett, nem csak a szigetország utáni nosztalgia tehetett. Egy olyan korban, mikor az ivóvíz minősége minimum kétségesnek volt nevezhető, az egyszerűen és gazdaságosan előállítható almabor – az erjedés folyamata révén – nem csak a szomjoltásra, de a kórokozók semlegesítésére is garancia volt.
Egy gyümölcs diadalútja
A mind jobban benépesülő Amerikában az alma mit sem vesztett népszerűségéből, sőt egyenesen az egészséges élet egyik alappillére lett. Az Illinois, Indiana, Michigan, Ohio és Wisconsin alkotta északnyugati területre érkező új telepeseknek már azzal a feltétellel osztottak csak földet, hogy azon almafákat kellett ültetniük. Ezt a törekvést meglovagolva a Johnny Appleseed („Almamag Johnny”) néven elhíresült John Chapman abból teremtett megélhetést magának, és vált még életében legendává, hogy ezen a területen almaültetvények sokaságát hozta létre az érkező telepesek leendő szükségleteire alapozva. A magról (és nem oltással) szaporított alma termése ugyan megjósolhatatlan volt, ám az almabor készítéséhez a savanykás, kesernyés ízű gyümölcs is megfelelt.
A cider azután is az amerikai élet központi része maradt, hogy telepesek a kontinens belsőbb, gabonatermesztésre alkalmasabb részeit elfoglalták. Az ipari forradalommal aztán a cider története is új fejezetéhez közeledett… de erről már a folytatásban mesélünk!
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.