Az életünket nagyságrendekkel egyszerűbbé teszi, ha jó minőségű késekkel dolgozunk. Ha már kisebb-nagyobb összeget befektettünk a késeinkbe, kezeljük is őket a legnagyobb odafigyeléssel. Kés-wellness következik!
Kulcskérdés: tisztítás
Ezt talán mondani sem kell, vagy inkább nem lehet elégszer hangsúlyozni? Manapság találkozni olyan minőségi késekkel, amelyek útmutatója engedélyezi a mosogatógépes tisztítást, mégsem ajánlatos így elmosni őket. A gépbe tett késeket vegyszer(ek)nek és hosszan tartó forró gőznek tesszük ki, amelyek együttesen csorbíthatják az élüket. Fontos megjegyezni, hogy ha rendszeresen géppel mossuk el késeinket, akkor jelentkezhet károsodás, és nem egy-két alkalom után.
De nem csak a gépi mosogatás kerülendő: a kést mosószeres vízbe ne áztassuk be. És bár gyakran olvasható professzionális kések használati útmutatójában is, hogy kézi mosáskor se használjunk forró vizet – ez valójában nem jelent valódi veszélyt a penge élére nézve. Egy edzett acél kés élét nem károsíthatja a forró víz, hiszen ahhoz legalább olyan hőmérsékletre lenne szükség, amennyi fokon az acélt edzették. (Ezt a részt utólag pontosítottuk, kiegészítettük – a szerk.)
Hogyan tehát? Használat után a lehető leggyorsabban tisztítsuk meg a kést. Többek között a rárakodó só, páclé (stb.) sem tesz jót pengének, ezért a legjobb a szennyeződéseket minél gyorsabban eltávolítani róla. Vegyszerből sem kell annyi, ha még frissen elmossuk őket, és nem hagyjuk rászáradni.
Szintén alapvetés: legyen szó szénacél vagy rozsdamentes acél késekről, mindig szárazon rakjuk el őket. A szénacél késekre ez hatványozottan igaz, hiszen ezeknek éppen azért jobb az éltartása, mert nem rozsdaállók, tehát ne tegyük ki őket feleslegesen nedvességnek.
Miután alaposan megtisztítottuk, töröljük őket cseppmentesen szárazra!
Fiók, blokk, mágneses tartó?
A késeinket ne a fiókban tároljuk. Bár a balesetveszély sem elhanyagolható szempont, a fiókban a kések – a többi konyhai eszközzel érintkezve – sokkal könnyebben kicsorbulnak. Érdemes egy fából vagy bambuszból készült, esetleg egy falra szerelhető, mágneses késtárolót beszerezni. Ne tartsunk a mágneses verziótól, nem árt a kés élének! Ráadásul igen látványos is.
Tartsuk őket edzésben!
Ha nem élezzük és fenjük őket rendszeresen, nem fogjuk tudni késeinkből kihozni a maximumot. Ajánlott legalább havonta egyszer megélezni, illetve lehetőleg minden használat előtt megfenni őket. Érdemes hozzászoktatnunk magunkat ehhez a rutinhoz: késeink élettartama garantáltan meg fog növekedni, arról nem is beszélve, mennyivel könnyebb egy karban tartott vágóeszközzel dolgozni. (Az élezéssel kisebb csorbulások, lepattanások is korrigálhatóak, de a túl gyakori élezés sem tesz jót a késeknek. A fenés a szintentartáshoz szükséges és elegendő.)
Jól válasszunk vágódeszkát!
Ha csak lehet, használjunk jó minőségű fa vágódeszkát, lehetőség szerint olyat, ami teljesen sima felületű, nem fut a szélén vájat (ez elvileg a lecsorgó levet lenne hivatott felfogni, valójában mind a munkát, mind a tisztítást csak nehezíti). A fa felülete nem csúszós, ezért kevésbé balesetveszélyes.
Ma már egyre inkább bevett szokás műanyagdeszkát használni. Ez szintén ajánlott megoldás. Az vitatott, hogy higiéniai szempontból melyik az előnyősebb megoldás (ki a klasszikus fára, ki a műanyagra esküszik), de a lényeg, hogy a puha műanyagfelület szintén kíméli késünk élét. Az pedig egyértelmű, hogy kerámia-, netán fémfelületen ne vágjunk!
A nyél is a kés része!
Nem csupán a kések pengéjével kell törődnünk, hanem a nyelével is, különösen, ha fából készült. Hacsak nem lakkozott felületű, időről időre érdemes olajjal átkenni, hogy ne száradjon ki és ne repedezzen be (ugyanez természetesen a fa vágódeszkáinkra is érvényes). A kenéshez használjuk a patikákban is kapható paraffinolajat, ez a növényi olajokkal ellentétben ugyanis nem avasodik.
Forrás. Képek forrása.