Először jogász szerettem volna lenni, vagy a család terelt azon az úton inkább – vág bele a történetébe Ritesh Teeluck. Az Enoteca Corso konyháján beszélgetünk, a déli nyüzsgés és a vacsoraidő között van pár percünk, amikor lazább a konyha forgalma. – A főzés érdekelt már gyerekként is, gondoltam, ez egyszerűbb lesz. Persze, hamar tudatosult bennem, hogy ez egy olyan életút, ahol nincs megállás és a konyhában folyton tanulni kell.
A riporternek pedig Mauritiusról kell még tanulnia, hiszen például tipikus ottani ételt sem tudna megemlíteni. Nálunk nagyon erőteljes a francia hatás, ez sok más téren is megmutatkozik, de a gasztronómiánk alapja kétségkívül a francia. Az otthonokban persze származástól függően lehet erőteljesebben jelen az indiai, afrikai, vagy kínai hatás, de az éttermekben és a szakácsiskolákban a francia konyha az alap – nyugtat meg Ritesh ezzel a válasszal.
Érettségi után így természetesen egy szakácsiskola volt az első lépés, ahol az elmélet mellett a gyakorlatban is meg kellett mutatni, képes-e megállni a helyét a konyhában. Az első mesterem olasz volt, Stéphano Fontanesi, és tanárom, Jeganaden Thungavelu, nekik nagyon sokat köszönhetek. Kemény volt, nem szégyellem azt sem, hogy voltak pillanatok, amikor megsirattak, de a végére jó diák lettem – mosolyodik el Teeluck séf. – A kötelezők mellett talán éppen miattuk lett belőlem szakács. Ők voltak azok, akik miatt elköteleztem magam a konyha, a főzés mellett, akik meg tudták változtatni a hozzáállásomat, a gondolkodásomat. Ha korábban több is volt a lazaság, ez eltűnt és megtanítottak a szakma tiszteletére, az alázattal végzett munkára, és tanárom adott abból a szenvedélyből, amely őt is az Indiai-óceáni térség legjobb szakácsává tette. És az olasz mesterem miatt is a személyes kedvencem az olasz konyha.
A szárnypróbálgatásokat helyi 5+ csillagos szállodákban kezdte el, minden szakmai lépcsőfokot bejárva jutott el később luxus óceánjáró hajókra. Itt még maga sem sejtette, mennyire megváltozik az élete. A változás egy pécsi lány képében jelent meg, aki jelenleg a fiatal séf felesége és nem kis szerepe van abban, hogy új otthona Magyarország lett. A hajók egy más világ voltak, újra kellett kezdenem, újra az alapoktól indulni, de nem bántam meg, mert ismét új tapasztalatokra tettem szert – mondja Ritesh, miközben épp egy mangalica steaket formáz, kérget süt rá. A mozdulatokban szerencsére nem hűvös rutint látunk meg. – Az ismeretlenbe jöttem Magyarországra, korábban nem igazán volt képem róla, milyen is itt az élet, milyen a gasztronómia.
A fiatal pár elsősorban a lehetőségek és kihívás miatt választotta Magyarországot. Mauritius nagyon drága és a luxusturizmus jellemzi. Magyarországon ezzel szemben izgalmas a gasztronómia fejlődése, lehet tanulni, közel van minden, mármint itt Európában lehet mozogni, Mauritius meg azért bármilyen szép is, egy sziget, kitűnő nyaralóhely – sorolja a döntés okait Teeluck séf. – Itt most arról szól a történet, hogy még sokat kell tanulnom, sokat kell tapasztalnom, hogy egyszer majd egy saját étteremben meg tudjam mutatni magamat.
A saját éttermet is ezen a vidéken képzeli el. Addig sem tétlenkedik azonban, a mangalica mellé most már a fineszes köret is készül, miközben az Enoteca Corso konyhájának erősségét a kreativitásban, lehetőségekben és az ösztönzésben látja. Hozzám a fine dining vonal áll közelebb, de a bisztrókonyha is izgalmas tud lenni. Itt mindkettőre lehetőség van. Itt nekem is magyar konyát kell vinnem, amibe természetesen mindaz belekerülhet, amit eddig másutt tapasztaltam, tanultam. A magyar is izgalmas, sokat próbálkozom, a konyhán azt mondják a srácok, pörköltben már jobb vagyok sok helyi séfnél – mosolyodik el a mauritiusi fiatalember. - Ha lehet, még letisztultabb, még szebb tányérokat kell készítenünk, szeretettel és tisztelettel megélni a konyhát. És lehetőleg bekerülni az öt legjobb étterem közé Magyarországon.
Ehhez ihletet otthon is kaphat, hiszen ott nem ő főz, viszont anyósától lesi el, milyen a házias magyar koszt. Sok étellel ismerkedtem meg itt, sok tetszik is, jó néhányat igyekszem átgondolni és az én ízlésemre formálni. Most például lángost sütni igyekszem megtanulni minél jobban – érzékelteti Ritesh, hogy a távlatok mellett rövid távú céljai is vannak, miközben tálal és a mangalicára alapuló kreatív tányér az asztalra kerül. Hogy az étel milyen volt, azt majd a kritikusok véleményezik, mi kellemes délutánt töltöttünk a konyhán.