Az est folyamán olyan 50 százalékos telítettséggel működő Calvados étlapja a még mindig igen gyakori hazai éttermi stratégiával él. Rendkívül hosszú étlapot mutat, a levestől, a különféle húsételeken át a desszertekig több tucat ételt sorol. Semmi nem vezeti az éhezőt, semmi nem ad irányvonalat. Választhatunk így is-úgy is, a szakácsok mindent tudnak. Fácánelixír leves, pisztráng roston, sült libacomb, rántott karaj a menüsorunk. A levest túlsózták, a karaj vékony, szétvert rostú hús bundában, a libacomb zsíros, így az sokat elvesz élvezeti értékéből. A sült pisztráng a legízletesebb, bár ezzel a legkönnyebb bánni. A gyerekek éberségét azonban a szomszéd asztalnál felszolgált somlói galuska tartja ébren. A desszerttel ők felülírnak majd minden fogást (amibe bele-beletúrtak), ám amikor leadnánk a rendelést, akkor közlik velünk, hogy most jött be egy nagyobb diákcsoport vacsorára és sajnos már nem vesznek fel tőlünk rendelést. A gyerekek számára a kitűnő vacsora az első napon így csak álom maradt.
Legyen egy étteremnek arca
Az éhség a gyors megoldásokat szereti, a következő alkalommal már igyekszünk körültekintőbben választani. Az első étterem, mely határozott arculattal rendelkezik, a Yacht Club. Már az étlap is fókuszáltabb, hurrá nem kell oda-vissza lapozgatni, s azon gondolkodni, melyik fogás lehet egyáltalán érdekes. A választás is egyszerűbb és a konyha is többet tud kihozni egy-egy fogásból. Cukkinikrémleves karotta chipssel, tárkonyos kakasleves burgonyagombóccal, paprikás harcsafilé baconnal, steak burgonyával és kevert salátalevelekkel, roston sült fogasfilé sáfrányos zöldségszalmával, és ha már az előző nap kimaradt, most mind a három desszertet végigkóstoljuk. Van külön gyerekmenü is, részünkről plusz pont járt érte. A kakasleves gazdag, de a tárkony erőteljesen rányomja bélyegét, amit a burgonyagombócok és a zöldségek ellensúlyoznak. A krémleves ízei természetesek, a karotta chips édeskéssé teszi. Jó és határozott kezdés. Sajnos a folytatásban lankad a konyha figyelme. A steakből a kissé száraz hús érdes íze és a hervadt saláta marad meg bennünk. A fogas jobban átsült, a bőre ropogósabb, mint az előző helyen, de nem leptek meg igazán. A kísérő házi limonádé viszont igazán kitűnő, gyümölcsös és hideg, a húshoz mindenképp rendelünk még egyet. A desszertek túl, sűrű textúráikkal, habjukkal ugyan lezárják az étkezést, de semmiképpen nem felemelik. A gyerekmenü halrudacskái a bolti, fagyasztott kategóriába tartoznak. Pont. A kiszolgálás szívélyes, segítőkész. Összességében így az étkezés kellemes, a főattrakcióra, a főfogásra viszont sokkal jobban kellene ügyelni.
Az idő sem szépít meg mindent
A következő körben a tradícióra szavazunk, a Sándor étteremről azt olvassuk, hogy a „térségben a legismertebb és legkedveltebb” hely. A hosszú étlapot itt is megkapjuk. Választásaink: balatoni halászlé, harcsa ropogósan modern cukkinifőzelékkel, barackleves, fogasfilé citromborssal grillezve, vajas zöldségekkel, jázmin rizzsel. „Akkor jó, ha sűrű”- elvet vallják a Sándorban a passzírozós eljárással készült halászlével kapcsolatban, aminek ízt az erős paprika kölcsönöz, amit beleteszünk. A barackleves jó ízű, de rendkívül sűrű. A második fogások végképp kedvünk szegik. Valamennyi olajban sütött fogásnak, a halaknak, de a modern cukkini főzeléknek is (ami gyakorlatilag olajban dinsztelt reszelt cukkini) erős kesernyés íze van. Ez a sokadjára felhasznált, égett olaj jellegzetes íze. A gyerekek rántott húsa és a fagyasztott dínószelet, mosolygós burgonyával szintén ezzel a mellékízzel „büszkélkedik”. A desszertet kihagyjuk.
Az utcán is lelni gyöngyszemet
Az éttermek után nézzünk valami egyszerűbb megoldást, így a Sió halsütőt választjuk. Sült keszeg, sült süllő, kenyérrel, kovászos uborkával. Ezek a fogások az eddigiekhez képest verhetetlennek bizonyulnak. A halak kívül ropogósak, a halhús a csontról könnyen lefejthető, ami a süllőnél könnyed, omlós, a keszegnél roppanós. Végre valódi street food, ami a magyar gasztronómiát a turisztikai régióba emeli. Sőt, a gyerekek szokásos rántott hús adagja is ugyanilyen páratlan, a hús vastag, belül zaftos. Ez a történet sem végződik azonban happy enddel, mert desszertnek palacsintát rendelünk, ami messze elmarad a sült színvonalától, a tésztának furcsa mellékíze van, a lekvár pedig túlontúl cukros. Ám sültekben, halban végre találtunk egy jó helyet.
Révbe érünk
Elutazás előtti este a Mala Gardenbe megyünk, s már a belépés után kiderül, ez valóban gyermekbarát hely. Kis játszó sarok és a designba jól illeszkedő mini fonott szék várják a kicsiket. Az étlapról a következők kerülnek az asztalunkra: padlizsánkrém házi lepénykével, falusi tyúkhúsleves, omlós kacsacomb, gyümölcsraguval, saltimbocca szűzpecsenyéből, grillezett polentával, és sült zöldségekkel. A házi lepények változatos kenyérféleségek, ízletes, karakteres és krémes a padlizsánkrém is, amit szezonális zöldségek egészítenek ki. A húsleves gazdag, sok hússal, sok zöldséggel, a tyúkhús íze jól kivehető, nem túl bő vízben főzték a levest. Kitűnő kezdet, különösen a melegben kiválóan hűsítő mangós limonádék után, amiből többet is megiszunk. A saltimbocca esetében a hús kissé száraz, de a sült zöldségek ropogósak, karakteres ízeiket jól megőrizték, a polenta könnyű, oldja a hús szárazságát. A kacsacombok porhanyósak, mély-barnán csillognak.
A gyerekeknek slambucot rendelünk mangalicakolbásszal. A tészta lágy és ropogós egyben, köszönhetően az utólagos pirításnak, amit a krumpli és kolbász zaftja krémként burkol. Nyugodt szívvel jutunk el a desszertekig. Brownie vaníliafagylalttal és mascarpones csokis sütemény, amiben szintén nem csalódunk. A brownie krémje sűrű, ropogós magvakkal, amivel jól harmonizál a hideg vanília fagylalt. A mascarpones sütemény lágy, igazán krémes a csokis piskótákkal befedve.
Rekviem a gyerekmenüért
A nyaralás legnagyobb tanulsága, hogy legyen szó bármiről, akár sport, akár művészet, akár életvezetés, a gyerekeknek nyújtott minták rendkívül fontosak. Nem mindegy színházban, filmben, könyvben mihez szocializáljuk őket, nem mindegy, hogy mennyire mozgásszegény az életmódjuk. S különösen nem mindegy, hogy mit esznek. Szerencsére már a közétkeztetésben is előfordul, hogy a menük összeállításakor dietetikusok dolgoznak azon, hogy szezonálisan és változatosan étkezzenek a gyerekeink. A magyar gasztronómia számára is rendkívül fontos lenne, hogy túllépjen gyerekmenüben a húsleves, rántott hús, spagetti, halrudacska vonalon. Továbbá különösen fájó, hogy a gyerekeknek szánt fogások javarészt mirelitek. Az új magyar gasztronómiában a gyerekek is kapjanak szezonális és ötletgazdag ételeket, hogyha felnőnek, akkor már tájékozottan választhassanak egy jól pozicionált étlapról. Mert igenis tudnak dönteni, ha választási lehetőséget kapnak.