Így lett a buborékozó ital az öröm elixírje | Miért ünneplünk pezsgővel?

Az egész még az 5. századi Franciaországban kezdődött, amikor a nemrég megkoronázott király, I. Klodvig első szentáldozását a Champagne régióból származó, helyben termesztett bor felhasználásával végezték el. Persze nem valószínű, hogy a püspök által használt bor bármiben is hasonlított volna arra a könnyű, pezsgő folyadékra, amelyet ma ismerünk és szeretünk. Ehelyett szinte biztos, hogy egy tompa, vöröses főzet volt, amelyet a köznyelvben "szürke bornak" neveznek, mégis ez állt a legközelebb a pezsgőhöz és az azzal való ünnepléshez.

A buborékok csak néhány száz évvel később váltak jelentőssé, amikor egy Dom Pérignon nevű bencés szerzetes kifejlesztette a „buborékozás” technikáját,

az pedig elkezdett népszerűvé válni a társadalmi elit körében. A mélyen spirituális jelentősége, továbbá a királyi jóváhagyás pecsétje együttesen olyan erőteljes kulturális ikonná tette az italt, amely évezredeken át vezette az utat.

Menekülés a guillotine-tól

Ez egészen odáig vezetett, hogy néhány évszázaddal később, az 1800-as évek közepén az ital a francia királyok és barátaik udvari életének alapvető részévé vált. Olyannyira, hogy Madame de Pompadour által a párizsi Hôtel de Ville-ben (városháza) rendezett bálon a vendégek egy éjszaka alatt több mint 1800 palackot fogyasztottak el belőle. Így nem meglepő, hogy még a francia forradalom sem volt elég ahhoz, hogy véget vessen az ital előretörésének. Miközben az országban számos prominens arisztokrata elvesztette a fejét guillotine által, azok, akiknek sikerült épségben megmenekülniük, Európa-szerte a legjobb évjáratú pezsgőkkel koccintottak győzelmükre. Ráadásul a társadalom alacsonyabb színvonalon élő rétege is elkezdte élvezni a pezsgő adta örömöket, ugyanis a annak ára csökkenni kezdett, és bár mindennapi asztali borként még nem volt megfizethető, azonban már elég olcsó volt ahhoz, hogy különleges alkalmakkor lehessen belőle tölteni. 

Winston Churchill beszéde 

1800 és 1850 között a pezsgőtermelés évi 300 000 palackról 20 millióra nőtt, ami az ipari forradalom által előidézett egyszerűbb szállítással együtt azt jelentette, hogy minden eddiginél több ember élvezhette először a pezsgő édes ízét. A Möet et Chandon, a Veuve Clicquot és a Taittinger számára ez olyan lehetőséget jelentett, amelyet nem lett volna érdemes kihagyni, ezért nagy összegeket fektettek be olyan reklámkampányokba, amelyek a habzóbort és a pezsgőt az ünnepi italok közé sorolták. Természetesen az is hozzájárult a gyorsan terjedő népszerűséghez, hogy hírességek is kardoskodtak a pezsgő mellett, mint például Coco Chanel. Winston Churchill pedig még egy erőteljes háborús beszédében is letette a voksát az ital mellett:

„Ne feledjék, uraim, nemcsak Franciaországért harcolunk, hanem a pezsgőért is!"

A pezsgő vált az öröm elixírjévé, minden jót, virágzó és győztes dolgot megtestesített, amelyeket mi, emberi lények már ősidők óta szívünkön viselünk.

Forrás: cellarpress.vintagecellars.com | livescience.com