A 13. kerület angyalföldi része is a város egy folyamatosan fejlődő szegmensének tekinthető, ahol az új beruházásoknak köszönhetően modern lakóparkok épülnek, erre pedig kitűnő példa a Klapka utca is, ahol még pár éve az elegánsan modern környezet helyett benézve egy-egy ingatlan udvarára még akár békésen sziesztázó háztáji állatokkal is találkozhatott az ember. Itt épült fel röpke két év alatt a Figi és Lipike, a szamarak és a lovak pedig azóta már valószínűleg egy számukra kedvezőbb környezetben töltik minden napjaikat, helyük azonban nem maradt üresen, azok az irodisták és lakók töltötték fel a környéket, akik birtokba vették a frissen épült Klapka utcai ingatlanokat.
A delibisztró ötlete Barta Péter és Szűcs Ferenc tulajdonosokhoz kötődik, akik bár foglalkozásukat tekintve más-más területről érkeznek, a civil életben összeköti őket közös szenvedélyük a művészetek iránt. A műgyűjtői lelkesedés azonban önmagában véve nem tenné egyértelművé, hogy valaki a vendéglátás – jelen esetben egyáltalán nem probléma mentes – égisze alatt próbáljon szerencsét. Ehhez mondhatjuk, hogy a szakma melletti teljes elhivatottság és egy kis egészséges megszállottság is szükségeltetik.
„Barta Péter családjának ismert baráti körébe tartozott két német úriember, Figi és Lipike párosa, akik épp olyan valós személyek voltak, akár maguk a tulajdonosok. Az volt a hobbijuk, hogy járták a második világháború előtti mozgalmas, és maradandó momentumokkal teli Európát. Így ismerték meg a legjobb éttermeket, bisztrókat, lokálokat és bárokat, különös tekintettel az olyan helyekre, melyeknek a vendéglátás mellett közük volt a művészethez is, tudásukat pedig szívesen osztották meg barátaikkal” – avat be Czinege Tamás az üzlet eszmei megszületésének történetébe.
A többek között a NU-bisztró után a Spájz-A-Szájban, majd a Sarki Fűszeresből, a Gastro-Heckből és a Dabas Deliből, is ismert Czinege Tamás – aki amellett, hogy Figi és Lipike tervezésével bízták meg, végül nem csak a hely üzletvezetője, de igazi show manként arca, és vérbeli szakértője is lett a helynek – úgy tűnik épp úgy elengedhetetlen szereplője a sikeres működésnek, mint a választékos delikínálat, vagy az ízletes ételek.
Az ismert munkaerőhelyzetben frissen nyitó helyként – hiszen április óta működnek– nekik sincsen könnyű dolguk. Ezért is üditő az a jókedv, amivel dolgoznak és úgy tűnik ennek a megfelelő humorérzék és önirónia mellett fontos kelléke az is, hogy a kollegiális viszonyok mögött igazi emberi kapcsolatok húzódnak meg.
Figi és Lipike valószínűleg maguk sem voltak azok a létezésbe simuló szürke eminenciások – amint azt az általuk ihletett az épület külseje mellett a tulajdonosok által készített borpárlaton feltűnő, Mogyorósi Éva képzőművész által készített logó is hűen tükrözi – így nincs mit csodálkozni rajta, hogy belépve az üzletbe a hely bájos eklektikája fogad minket. Nem csak a hely vibrálása, de a falakon látható képzőművészeti alkotások maguk is igen figyelemfelkeltőek, Hecker Péter Pszichedelikus mangalicája, Uglár Csaba és a Kis Varsó művészcsoport alkotásai kizárt, hogy elkerüljék a vendégek figyelmét.
Az L-alakú tér hosszabb szárán kapott helyet a belső vendégtér és a pult, amely tetején egy egyedi, kék kávégép csücsül, míg a pultban különböző süteményekkel találkozhatunk. Eközben a tér rövidebb felét a deli részleg és a látvány konyha tölti meg.
„A hely hangulatát tekintve lehetnénk egy modern madridi kávézóban vagy egy francia bisztróban is. Ezt pedig a közönségünk is tükrözi, akik a világ minden tájáról érkeznek, erre igyekszünk reflektálni az étlap flexibilitásával és a deli kínálatával is, hiszen mind a mellett, hogy igyekszünk támogatni a magyar termelőket, ez rendkívül szegmentált” – mutat körbe Czinege Tamás a bolt kínálatán.
A deli részlegen belül is kiemelt helyet kapott az italválaszték, hiszen a tulajdonosok neve talán már a borrajongók számára ismerős lehet a hegyaljai, azon belül is a tállyai boraikról. Az itt megjelenő különböző saját tételeik mellett a szakmai összefonódás különleges reprezentációja egy habzóbor, egy borpárlat és egy kézműves sör, mely mindkettőjük nevéhez fűződik.
Az italpulttal szemben a sokszor ismerősen csengő, nem túlbonyolított, de minden esetben frappánsan prezentált bisztró ételekkel operáló konyhában Balogh Gergely konyhafőnökkel és Csabai Attilával találkozhatunk, akik az Olimpiából vendégséfként érkező Mogyorósi Donáttal kiegészülve dolgoznak jelenleg.
„Olyan típusú helyet szeretnénk működtetni, ahol az emberek mindig jól érezhetik magukat és úgy gondolom, a magyar vendégsereg már elég szofisztikálttá vált ehhez, annak köszönhetően is, hogy rengeteg minőségi hely nyílt az utóbbi időben. A vendéglátásnak és az embereknek is szükségük van arra, hogy azaz életérzés és stílus, amit itthon sokáig úri hobbinak éreztünk és csak külföldön voltunk képesek megélni, átörökíthető legyen a mi kultúránkba is. Ebben pedig Budapest lehet az úttörő” – mondja Czinege Tamás.
A delibisztró jelenlegi befogadó képessége nyolcvanöt főt bír el és a hideg idő beköszöntével sem szeretnének feladni területeket, így ősszel meg fog történni a teraszuk téliesítése is. Egy potenciálisan törzshely státuszra törő vendéglátóhely esetében pedig e döntésük valószínűleg meg fog térülni.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.