Az apák napja a magyar családi hagyományokba beágyazott ünnepnek nem nevezhető, mégis szerethető nemzetközi kezdeményezés. A június harmadik vasárnapján tartott ünnepet Amerikában hívták életre: a kilenc gyermekét egyedül nevelő polgárháborús veterán katona, William Jackson Smart tiszteletére kezdeményezte egyik lánya, majd 1910-ben állami támogatást is kapott az USA-ban az anyák napja párjaként alapított ünnephez. Ma már itthon is egyre több családban felmerül, akár csak egy koccintás erejéig is, hogy köszöntsük fel az édesapákat. Hát, köszöntjük mi is a hazai bor és gasztronómiai színtér jeleseit, szintén gesztusértékkel, hiszen a szakma nagy nevű szereplői mellett számos többgenerációs helyi vállalkozást találhatunk, amelyek értéket, tudást és elhivatottságot képviselnek.
Sajnos fájóan keveset ahhoz képest, mint szerte a világban. Franciaország, Olaszország, Spanyolország híres vendéglős és borász dinasztiái, a brit, ír és skót családi vendéglős példák, vagy akár a tradicionális távol-keleti vendéglátás akár több százéves hagyományaihoz képest nálunk komoly hiátusok keletkeztek a családi vendéglős és cukrász generációk történetében. Sajnálatos módon alig találni példát séf, szakács, cukrász apákra és gyermeikre – a magyar borászok viszont ezen a téren mutatják az utat. Talán a földhöz közeli, vidéki életben könnyebben erősebbek a kötelékek, netán más ambíciók fogalmazódnak meg a fiatalokban. Mindenesetre minden családban elmondható az új generációkról, hogy tanultak, világlátottak, és ezekután tértek haza a családi vállalkozásba.
Köszöntünk minden vendéglős, szakács, cukrász, borász apát és gyermekeit, akik tovább örökítik a helyet és a nevet!
Az örökös és tiszteletbeli atya és fiú: Gundel János és Gundel Károly
Az egyik legnagyobb kincs, amely Bajorországból érkezett, a reformer és elhivatott vendéglős, a Gundel-dinasztia alapítója. A család és a későbbi Gundel Étterem sorsa hűen példázza a XX. századot Magyarországon. Történelmi okokból kikerült a családi irányítás alól, 1990 után pedig a család végleg lemondott a névhasználatról.
Tokaj kötelékében: Idősebb és ifjabb Szepsy István
Ifjabb Szepsy Istvánnal immár 18. generáció (!) óta foglalkozik borászattal a család, valódi magyar borászdinasztiaként. Édesapja sajnos tavaly óta már nem aktív, de a szakma egyöntetű véleménye szerint nem "csupán" a Szepsy-családnak, hanem a tokaj-mádi borászkodásnak is reménysége a fiatal szakember.
A St. Andrea borok mögött: Idősebb és ifjabb Lőrincz György
Lőrincz György fia többek között a "Nagy-Szepsynél" is dolgozott tanulóévei alatt, majd hazavitte Egerbe a Budapesten, Tokajban, Ausztriában, valamint Új-Zélandon tanultakat. A mélyen vallásos és összetartó Lőrincz-családban különös jelentőséggel bír, hogy édesapja ösztönzésére elsőszülött fia viszi tovább a világszínvonalú St. Andrea borászatot, melynek nevét egy budapesti topétterem és skybar is erősíti.
Rosenstein Tibor és Róbert: és már a legifjabb generáció is ott sürög a konyhában
A szakmai elismerés és közönség szeretete nem vitatott, mindemellett titkon talán sokan picit irigylik is Rosensteinéket azért a fantasztikus egységért, ahogyan ők a mindennapokban működni, és mindig újítani képesek – miközben maga a Rosenstein Vendéglő állandó értéket és pontot képvisel a fővárosi vendéglátásban. Robi felesége, a cukrász Tímea is úgy csatlakozott be a családi vállalkozásba, akár egy tökéletesen a képbe illő mozaik, és elnézve a családi képeket, azt jósoljuk, hallani fogunk még a következő Rosenstein-generációról is vendéglátós vonatkozásban.
25 és még sok év Budapesten: Fausto és Marco di Vora a Fausto's-ból
Fausto di Vora 18 esztendős kora óta dolgozik szakácsként, és 1990-ben azt gondolta, hogy csak egy átmeneti megbízás kedvéért érkezik Magyarországra. Feleségével való megismerkedése azonban áthúzta terveit, és végül ők lettek Budapest egyik legrégebb óta működő gourmet éttermének tulajdonosai. Két fia közül Marco érzett indíttatást, hogy részt vegyen az osteriaként és ristoranteként is működő Fausto's mindennapjaiban, vele a pályán lehet találkozni. Az étterem nemrég ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját, a budapesti éttermi élet egyik legmegbízhatóbban jeles teljesítményét nyújtva.
A borász, a lány és Villány: Gere Attila és Gere Andrea
A villányi borvidék értelmezhetetlen a Gere-család nélkül, Gere Attila legendás név a szakmában. Lánya, Andrea épp fordított utat járt be, mint oly sokan: nem pályaelhagyó vendéglátós, hanem "rátaláló". Ő mást akart, ezért közgazdásznak tanult, majd fokozatosan visszatért a bor világába, és bár hivatalos borász képesítést nem szerzett, képzések sorát végezte el, többek között bormarketinget és a WSET kurzusát. Új szemléletet és lendületet hozott haza Villányba, miközben édesapja is követte a tempót: a birtok egészén bio szőlőművelésre álltak át.
Bor és kenyér: Idősebb és ifjabb Bott Frigyes
A felvidéki borkészítés büszkesége Bott Frigyes, akinek fia maga is borásznak készült. Tanulmányait követően egy huzamosabb burgundiai tartózkodás azonban új szenvedélyt hozott az életébe, amelyet ő földműves pékségnek nevez. A "farmról a kemencébe" annyit tesz, hogy idővel a saját gabonájából szeretné sütni a saját kenyereit, addig is csallóközi gabonából készült liszteket használ, saját kézműves pékségét pedig már meg is nyitotta Komáromban.
Sört csapolni kisszékről: Bíró Lajos és Bíró Dániel
A családi szága szerint már négyévesen a Múzeum Kávéházban csapolta a sört édesapja mellett, majd nívós vendéglátásképzésben vett részt Svájcban. Hivatalosan is izmosan indult a pályája, a két Michelin-csillagos bécsi Konstantin Filippou-ban dolgozott chef-de-partie-ként. Édesapja, a Dining Guide 2019-es Életműdíjasa pedig minden bizonnyal abban reménykedik, hogy az osztrák tapasztalatok után itthon fogja kamatoztatni a kint tanultakat. Jelenleg együtt pop-upolnak a Bock színeben a Margitszigeten.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.