A szabadban eltöltött napot pedig nem is lehetne mással zárni, mint Észak-Olaszország síterepeinek szimbolikus italával, a bombardinóval.
Ez a csodálatos melengető 1972-ben született. Ekkor történt ugyanis, hogy Aldo Del Bò, a livignói pályák felvonókezelője megalkotta a whisky, tejszínhab és forró zabaione isteni keverékét, melyet Cortinától Val Gardenán át Mottolinóig úgy ismernek, mint a havas napok tökéletes lezárását.
A síparadicsomok italrendelő vendégei azonban nem is sejtik, hogy minden egyes kirendelt bombardinóval állást foglalnak Itália legrégebbi kulináris háborújában. Egy konfliktusban, melynek gyökerei a mára klasszikussá vált koktél keletkezése előttre nyúlnak vissza. A koktél legfontosabb összetevője a zabaione szintén régi szereplő a történetben. A kis túlzással olasz tojáslikőrnek is nevezhető ital története a reneszánszig nyúlik vissza. A cukorból, tojásból, erősített borból készült habos keveréket ugyanis már Medici Katalin udvarában is felszolgálták, igaz, akkor még jéghideg frissítőként.
Egy legenda szerint a zabaione, melyet szokás zabaglione-ként is írni, egy zsoldoskapitány találmánya, aki kedvcsináló éterendkiegészítőként adta katonáinak a tartalmas italt. Zvàn Bajòun kapitány nevében is sokan megtalálni vélik az ital nevének eredetét, az igazság azonban az, hogy ez az eredettörténet meglehetősen bizonytalan. Sokkal valószínűbb, hogy az ital Torinóból származik, ahol a város védőszentjének tiszteletére rendezett fesztiválokon fogyasztották.
De a bombardino megfelelő elkészítéséhez nem jó bármilyen zabaione. A hagyományos recept a sípályákkal övezett megalkotása óta előír egy nagyon különleges zabaione-típust igényel, a VOV-ot. A VOV-val kezdődik az olasz tojáslikőr-háború története, és az ország egyik legikonikusabb téli italának receptjéért folytatott évszázados küzdelem.
A VOV márka Padovából származik. Az egyeteméről, botanikus kertjéről híres város a évszázadok óta a kultúra és gasztronómia megkerülhetetlen városa. Ezt a hírnevet pedig az olasz ipari forradalom pedig csak tovább erősítette.
Az iparosodó városnak egyszerre megugrott a lakossága, és ezzel együtt az infrastruktúra is fejlődésnek indult. Sorra nyitottak a különböző üzletek, pékségek, bárok és vendéglők, hogy az egyre növekvő igényt kiszolgálják.
Ezek között volt Giovanni Battista Pezziol családi boltja is. Giovanni az 1840-es évek elején hagyta el Velencét, hogy testvérével, Giuseppe-vel együtt Padovában telepedjen le. Két kis élelmiszerboltot nyitottak Padova központjában, de Giovanni hamarosan túlszárnyalta bátyja boltjának sikereit. Házi készítésű torrone-ja, ez a nugátból és diófélékből készült édesség ugyanis városszerte hamar igen népszerű lett.
A VOV cég legendája szerint Giovanni a torrone készítése közben egy nap hirtelen ihletet kapott. A nugáthoz csak tojásfehérje kellett, méghozzá rengeteg, így Giovanninak módot kellett találnia arra, hogy a több száz megmaradt tojássárgáját fel tudja használni. Egy zseniális pillanatában úgy döntött, hogy saját zabaione-t készít és hoz forgalomba, így ő lett e velencei specialitás első padovai palackozója. A termék hamarosan a VOV nevet kapta, mely utalás az olasz tojás szóra, velencei kiejtésben. (vovi)
A VOV 1845-ben debütált, és azonnal sikertermék lett. Az Osztrák-Magyar Monarchia főhercegeitől kezdve a Vöröskereszt élelmezési tanácsadóiig népszerűségnek örvendett. Előbbiek előszeretettel fogyasztották vidám hangulatú reggelik mellé, utóbbiak táplálékkiegészítőként javasolták az első világháborúban harcoló frontkatonák számára, megidézve ezzel Zvàn Bajòun kapitányt.
Úgy tűnt, hogy a VOV rövid idő alatt örökre uralma alá vette a palackozott zabaione piacát. A harmincas években azonban az aranykornak vége szakadt.
Ekkoriban a Pezziol testvérek rendszeresen a törvény rossz oldalán találták magukat. 1936-ra, számos sikkasztási és adócsalási üggyel a hátuk mögött, olyan nehéz helyzetbe hozták a céget, hogy az hamarosan csődöt jelentett. A VOV márka ezek után kézről kézre járt, számtalanszor tulajdonost váltott, szeszesitallal foglalkozó óriás trösztökbe olvadt, és hamarosan megjelentek a riválisok is, akik hasonló receptjükkel azonnal ugrottak, hogy kitöltsék a VOV után támadó piaci vákuumot. Édesebb és kevésbé alkoholos verziók, patinásnak hazudott családi receptekre hivatkozó márkák öntötték el a piacot, miközben a VOV-birodalmon egyre szaporodtak a repedések. Az autentikusságot pedig minden újonnan született márka sajátjának követelte.
A legnagyobb veszélyt egy ferrarai márka jelentette. A Luigi Moccia által kreált változatban a marsala bort brandy helyettesíti, a kevésbé erős, édesebb verzió népszerűsége pedig folyamatosan növekedett. A Zabov névre keresztelt ital szépen lassan kúszott felfelé az eladási listákon, és a VOV első számú riválisa lett.
A sokadik tulajdonos az 1980-as években úgy döntött, hogy a céget átköltözteti Torinóba. Ezzel pedig elvágta azt az évszázados kapcsolatot, mely a terméket a városhoz kötötte, és a lépés sokan szerint a márka hitelességének a végét jelezte. 2017-ben pedig jött az utolsó szög a koporsóba. Napvilágot látott egy könyv, melyet állítólag az olasz királyi udvar egyik szakácsa írt, és a szerző azt állította, hogy Giovanni Pezziol piemonti inasévei alatt tőle lopta el azt a receptet, mely alapján a VOV készül.
A könyvről utóbb kiderült, hogy hamisítvány, de a kár már megesett, a VOV pedig végképp alulmaradt a nagy zabaione-háborúban, győzött a trónkövetelőket vezető Zabov.
Mára úgy fest, Olaszország nagy részének zabaione-igényét tökéletesen kielégítik a VOV-után érkezett márkák és változatok. Az eredeti márka azonban nem tűnt el, és létezik még néhány hely, ahol továbbra is igény mutatkozik rá. Észak-Olaszország sívárosaiban az élet a mai napig elképzelhetetlen bombardino nélkül. Az autentikus recept pedig egyértelműen előírja a VOV használatát, így számos hotel és menedékház, pályaszállás és magashegyi betérő bárpultjában ott találjuk az eredeti VOV palackokat.
A zabaione-háború nem ért véget. Hegyek közé húzódva tartja utolsó állásait a VOV, és bár a teljes győzelem, és az egykori egyeduralkodó aranykor elérhetetlen messzeségbe került, biztosak lehetünk benne, hogy amíg léteznek Észak-Olasz sípályák, eredetiségre törekvő bártenderek és átfagyott síelők, addig a két nagyszerű olasz ital, a VOV és a bombardino története is tovább folytatódik.
Forrás: BBC
Tovább olvasok:
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.