A bombardino - akár egy bomba

Dél-Tirol (Südtirol, Trentino-Alto Adige) gasztronómiájáról a közelmúltban már meséltem, azonban az olasz sípályák népszerű és emblematikus italával, a bombardinoval akkor nem foglalkoztunk, pedig megérdemli. A bombardino a téli időszak tipikus olasz itala, különösen a sípályák környékén. Sípályákból pedig kilométerszámra akad Dél-Tirolban, a Dolomitokban is.

A bombardino Lombardia északi részén, Valtellina környékén, azon belül pedig - egyesek szerint - a Mottolino menedékházban (Rifugio, Hütte) született. A legenda szerint a bombardinot egy genovai férfi találta ki, aki a tengerpartról az olasz  Alpokba költözött, s ahol Alpini (hegyivadász) lett. Néhány év szolgálat után aztán egy síházat nyitott Lombardiában, s itt jött az ötlet. - meséli Gianni. Az egyik nap négy síelő tért be hozzá, s valami olyan meleget ittak volna, ami azért se nem kávé, se nem tea, s van benne egy kicsi alkohol is. A genovai emberen nem lehetett kifogni és gyorsan összekevert egy kis tejet, whiskyt és zabaglione-t, amiről már többször meséltem. A keveréket felmelegítette és felszolgálta, mire az egyik síelő így kiáltott fel “Accidenti! É una bomba!” (A fenébe! Ez egy bomba!). Ettől kezdve pedig a genovai síházát egyre többen csak ezért látogatták, hogy igyanak egy jó bombardinot, ahogy a mára világszerte ismert italt elnevezték. (A bombardinot egyes helyeken “fil de fer” néven is ismerik.)

A bombardino tehát egy kellemes meleg ital. Hagyományosan egy rész tojáslikörből és egy rész brandyből áll. Melegen, tejszínhabbal a tetején szervírozzák. Különféle variációi is elterjedtek már. A tojáslikör (eggnog) helyett, készülhet egy Advocaat (ügyvéd) nevű, tojássárgáját, cukrot, brandyt tartalazó holland italból is, ami valójában szintén egy alacsony alkoholtartalmú, krémes tojáslikör. Persze, ha valami sikeres lesz, mint a bombardino is, akkor hamarosan megjelennek a különböző változatai is. Ez történt a bombardinoval is. Ma már a brandy helyett van rummal (pirata), whisky-vel (scozzese) és kávéval (calimero) kombinált ital is, és vannak, különösen a fiatalok, akik a kávé helyett energiaitallal turbózzák fel. Ezeknek a variációknak mind a bombardino az őse, ötletadója. A calimero például egy rész brandy, egy rész eszpresszó és egy rész VOV keveréke.
Ebben a VOV a tojásalapú likőr, amit 1845-ben egy Gian Battista Pezziol nevű cukrász találta fel Paduaban. Pezziol nugátokat gyártott, de ahhoz a tojásból csak a fehérjére volt szüksége, ezért ehatározta, hogy kezd valamit a sárgájával is. Marsala borral, alkohollal, cukorral keverte össze, s így készített egy zabaglione-t, ami energiaital is volt egyben. A VOV a nevét onnan kapta, hogy velencei diaklektusban a tojások az “vovi”. Aztán, a vovi VOV alakra rövidült.
A bombardino fő összetevője tehát, a tojáslikőr, amit sokan, és többféleképpen is készítenek, hiszen kezdetben még nem lehetett palackozva, készen kapni. A tojáslikőr az, ami az ital sárga színét meghatározza. A zamatait a tojás, a tej (tejszín) és az alkoholos ital együttesen adják. Bársonyosnak, simának kell lennie, s ha van egyetlen szabály is, ami a bombardinóra érvényes, akkor az nem más, mint hogy igazán bombasztikus hatásúnak kell lennie.
Köszönöm, hogy elolvastátok, s ne felejtsétek el, hogy “Olaszull’ennijó!”
Ciao, Gianni