Hirdetés
Hirdetés

Az étel titkos élete - maszattal a Design Hét margójára

SZERZŐ: DiningGuide
2012. szeptember 27.
Az étel élete akkor kezdődik, amikor az ember megbontja a tálalás harmóniáját, és hogy a tányér kitörlése tulajdonképpen művészet...
Hirdetés

A TopLista Design étteremkritikus kommandója lemerült a beállított ételfotók tükörsima biedermeier víztükre alá, és késsel-villával verekedte magát végig a Bock Bisztró és a Rosenstein egy-egy ikonikus fogásán, hogy megragadja az étel elfogyasztásának titkos erotikáját. Arra törekedtünk, hogy elhitessük az olvasókkal, hogy az étel élete akkor kezdődik, amikor az ember megbontja a tálalás harmóniáját, és hogy a tányér kitörlése tulajdonképpen művészet – az anyagok, textúrák, színek igazán akkor kezdenek táncolni, amikor a vendég nekilát, hogy elpusztítsa a tökéletességet. Hogy amiről szeretünk beszélni, ami igazán érdekel minket – az élet –, az csakis a romlás, a szétesés dinamikájában érhető tetten.

Bíró Lajosnál egy Kandinszkij modorában feltálalt malaccsülök került a kezünk közé. Nem is olyan könnyű nekilátni az evésnek, ha az ember felfogja, hogy egy műalkotást rombol szét, de miután a kés áthasította a csülök ruganyos bőrét és megakadt a mélyben rejtőző csontocskán, valamint túl voltunk a kenyérben sült szűz vaskos kürtőjének első csonkolásán, nem voltak többé fenntartásaink. Éreztük, hogy jó úton haladunk – nem kell túltisztelni a kompozíciót. És valóban, bárhogy támadtuk, a Kandinszkij-érzés végig nem múlt el a tányérról, csak a mester későbbi művészi periódusait kezdte idézni – az ő pályafutása is arról szól, ahogy a formák és a színek belső logikája felrobbantja a kezdeti, tökéletes kompozíciót.

Rosenstein_hal Rosenstein_hal2 Rosenstein_hal3 Rosenstein_hal4

Rosenstein a konfitált pontyot egy balatoni tájkép formájában fogalmazta meg, előtérben a ponttyal. A belező kés a gerinc mentén futott végig, hogy elválassza a gerinc jobb oldalából induló bordányi szálkákat, és le lehessen emelni a ponty felső felét. A műtét révén feltárult előttünk a ponty szimmetrikus, mégis esetleges verziókkal tarkított struktúrája, melyet mélységében megismerni valóban csak az állat teljes elfogyasztása révén lehet. Ez esetben a dekoratív vizualitás átadta a helyét egy pornografikus strukturalitásnak, az ehető árvácskákon túlnézve a szálkák boltozatát csodáltuk, miközben a lassú, módszeres pusztítás ezt a szerkezetet is felbillentette, megcsavarta, lebontotta, és végül nem maradt más, mint a hal múltja, egy történet, ami már csak a vendég sajátja.

 

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram