Cukoradó és junk food kérdés
Várhatóan idén év végéig eldől, hogyan döntenek Nagy-Britanniában a gyorséttermek reklámozási lehetőségeiről, számolt be róla részletesen a The Guardian. A szigetországban régóta zajlanak törekvések az egészségtelen ételek visszaszorítására, ezek meghatározó momentuma volt a 2018-ban életbe lépett úgynevezett cukoradó. A brit kormány a törvény életbe léptetését megelőzően kétéves átfutási időt adott az élelmiszeripari vállalkozásoknak, melyek ezen időszak alatt reagáltak is, ugyanis a gyártók több mint 50 százalékkal csökkentették termékeik cukortartalmát, ami éves szinten 45 millió kilogrammal kevesebb cukor felhasználását jelenti.
Ekkor világított rá egy szemléletes példával Steve Brine közegészségügyi miniszter, hogy a Nagy-Britanniában felcseperedő gyerekek évente közel egy fürdőkádnyi mennyiségű cukrot visznek be a szervezetükbe. 2015-ben közzétett hivatalos adatok szerint a szigetországban a felnőttek több mint 60 százaléka esik a túlsúlyos vagy elhízott kategóriába, a gyermekeknek pedig közel 30 százaléka. (A BMI rövidítéssel jelzett testtömegindex 25-ös értéke felett számít túlsúlyosnak, 30-as felett elhízottnak valaki. (Itt elérhető egy magyar nyelvű kalkulátor.)
Tudvalevően nem pusztán esztétikai kérdésről van szó. Az általános közérzeten túl egészségügyi tényezők játszanak szerepet abban, hogy Nagy-Britanniában állami szinten próbálnak közbeavatkozni, az elhízás okozta megbetegedések ugyanis több tízmilliárd font értékben terhelik meg az államkasszát.
Idén év elején merült fel, hogy betiltsák az étkezést a tömegközlekedési eszközökön, arra hivatkozva, hogy útközben leggyakrabban egészségtelen gyorsételeket vesznek az utasok, így szorítanák vissza ezek fogyasztását (a gyártók és kereskedők, büfések felháborodására). Napirendi pont volt továbbá a cigarettás dobozokon való figyelmeztetésekhez hasonlóan a nassolnivalók felcímkézése is, felhívva a figyelmet ezek túlzott fogyasztásának veszélyeire.
A brit kormány ezután augusztusban kilátásba helyezte, hogy a kávézók és gyorséttermek étlapjain kötelezővé tegyék a kalóriaszámok feltüntetését. A szabályozás az étterem- és üzletláncokat érintené, ugyanis a 250 főnél nagyobb foglalkoztatottságú cégekre vetnék ki első körben. A bolti élelmiszerárukon feltüntetett címkékhez hasonlóan a gyorséttermi jelzéseken a kalóriaszámokon túl az adott étel vagy ital tápanyagösszetételét is jelölnék annak reményében, hogy az adott esetben több ezer kalóriára rúgó, hizlaló ennivalók számszerűsítése elrettentő hatással bír.
Miért éppen a webes reklámok?
A britek legfrissebb törvénytervezete a reklámozást szabályozná úgy, hogy azzal világelsők lennének a gyorséttermek kommunikációjának visszaszorításában. A javaslat szerint minden online futó gyorsétterem-reklámot betiltanának az Egyesült Királyságban.
A szabályozás kérdéskörében indított konzultáció kutatásaiból kiderült, hogy szignifikánsan nő a fiatalokat elérő egészségtelen ételek reklámok mennyisége. A kormány becslése szerint a tavalyi évben mintegy 15 milliárd reklámmegjelenés jutott el a tizenhat évnél fiatalabb britekhez, szemben a két évvel korábbi 700 milliós adathoz képest. A rövid idő leforgása alatt megduplázódott hirdetésszám valóban aggasztóan hat a fenti népegészségügyi állapotok tekintetében, viszont ezen a ponton joggal vetődik fel a kérdés, hogy
mi számít egészségtelen ételnek tulajdonképpen?
A WHO, vagyis az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott normákhoz képest magas zsír-, só- vagy cukortartalmú termékeket. A javaslat nem tér ki arra, hogyan tudják megúszni a „tiltott" besorolást az olyan hagyományos ételek, valamint természetes élelmiszerek, amelyek nem a modern ipari megoldások révén tartoznak ebbe a kategóriába.
Hiszen só, cukor és zsír tekintetében egy sűrű lekvár, egy gazdag tejszín (ami annál finomabb, minél zsírosabb) vagy avokádó épp úgy „bűnös" lehet, mint az Angliában nemzeti ételnek számító, rendkívül sós Marmite nevű krém.
Felmerülhet kérdésként az is, hogy egy gyorséttermi étel korrekt módon készül (ha úgy tetszik, „kézműves"), milyen elbírálás alá esik egy pizza, hamburger, pulled pork vagy más jól megpakolt szendvics és persze a desszertek.
Matt Hancock, a brit egészségügyi államtitkár így nyilatkozott: „Elhatároztam, hogy segítek az Egyesült Királyságban élő szülőknek, gyermekeiknek és a családoknak abban, hogy az ételek megválasztáskor az egészségesebbek mellett döntsenek. Tudjuk, hogy a gyerekek több időt töltenek online, a szülők pedig szeretnének nyugodtak lenni afelől, hogy nincsenek kitéve az egészségtelen ételeket reklámozó hirdetéseknek, amelyek hosszú távon befolyásolhatják a szokásaikat. ”
A meglepően szigorú szabályozás javaslata azután merült fel, hogy Boris Johnson miniszterelnök maga is megváltoztatta véleményét a témában, miután ő is megfertőződött a koronavírussal. Igazoltnak látszik ugyanis, hogy a túlsúllyal rendelkező emberek kiszolgáltatottabbak a betegségnek, érvelése szerint tehát aktuálisabb a kérdés, mint valaha.
Amennyiben átviszik a javaslatot, az a digitális marketing platformjait érintené, beleértve a Google, Facebook, Instagram és Twitter felületeit is.
Fran Bernhardt, a Gyermekélelmezési Mozgalom vezetője üdvözölte a kormány szándékát, ráerősítve, hogy „a jelenlegi szabályozás nem alkalmas a gyermekek védelmére. Az egészségesebb ételeket reklámozó cégeknek nincs mitől tartaniuk.”
A „fejbe rúgott" másik oldal
Stephen Woodford, a brit Reklámszövetség vezérigazgatója azonban súlyosnak és aránytalannak nevezte a tervbe vett szigorítást. Kijelentette, hogy a világjárvány által szintén megtépázott reklámiparra ez a tiltás óriási csapást mérne. Kidolgozatlannak és elhamarkodottnak minősítette a kormány szándékát, sőt Woodford egy fejberúgáshoz hasonlította a javaslatot, szemrehányást téve a brit államvezetésnek, hogy eddig azt hitték, ők is a gazdasági növekedésben érdekeltek az egészség és jólét támogatása mellett.
Ne hagyja ki korábbi írásunkat sem!
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.