fotó: Glódi Balázs
A Professional Publishing Hungary Kiadó Turizmus Trend / Vendég & Hotel szaklapja idén először indított vendéglátóhelyeknek gasztrodesign pályázatot, melyen összesen 82 pályaműből választották ki a díjazottakat. A grafikus arculat kategória megosztott első helyezettjeivel, Laki Eszterrel, és Szőke Gergellyel beszélgettünk, akik külön-külön a TERMINAL Étterem, és a Mazel Tov arculatáért felelnek.
A TERMINAL Étterem belsőépítészeti megoldásai az arculattal koherensen működnek, mindkét kategóriában elvitte a fődíjat. Mik voltak a viszonyítási pontok a munka során, és hogyan oszlottak el a feladatok?
Laki Eszter: Szendrő Péter vezetésével dolgoztunk az éttermen, minden döntés a belsőépítészeti tervezéssel szinkronban, közös alkotói folyamatban született. Olyannyira, hogy még a TERMINAL név is a megrendelővel közös beszélgetések során alakult ki. Az épület történetét tekintettük elsődlegesnek, és tudtuk, hogy körültekintően kell hozzányúlnunk a térhez, hogy időtálló, érvényes megoldás szülessen. Hatalmas elvárásokkal néztünk szembe, amihez csak alázattal lehetett közelíteni.
Az ezt megelőző időszakban a Design Terminál központi rendezvény- és kiállítótere működött az épület aulájában, ami az eredeti MÁVAUT buszpályaudvar váróterme volt. Hogyan és mihez kapcsolódtatok?
Laki: Azért választottuk az órát logónak, mert egy korabeli, sárgaréz számlap volt a váróterem éke, és teljesen ép állapotban maradt meg. A bauhaus lépcsőházakból ismert linóleum kékje pedig az arculati szín, ez az étteremben alkalmazott linóborítással megegyező árnyalat. A korabeli Ikarusz busz szerkezeti rajzai, az indulási-érkezési táblán tologatott napi menü, vagy a Keleti-pályaudvarról szerzett szinkronórák is a buszpályaudvar emlékét erősítik. Ugyanakkor tudatosan próbáltuk kerülni azt a letűnőben lévő trendet, hogy a hely határozottan állítson valami magáról, és kalózos, vagy bármilyen témapark jelleget öltsön.
A Mazel Tov egy hasonlóan diszkrét tervezési elvet követ, ami a közel-keleti gasztronómiai programot engedi előtérbe.
Szőke Gergely: Az volt az elsődleges cél, hogy növények telepítésével élhető, otthonos környezetet teremtsünk, és ez köszön vissza a növényközpontú arculaton is. A logó a kertben álló, közrefogott fára, és a környéki akácfa betelepítésekre is utal. Ezentúl saját zöldség- és gyümölcsfotókat használtam, ami egy kis füstösséget kapott. Ezek a képek a hely sajátjai lettek, de önállóan is működnek, például felkerültek a személyzeti pólókra, amit alkalmanként meg is lehet vásárolni.
Egy vendéglátóhely esetén az arculat folyamatos karbantartásra szorul, a kínálat alakulását a nyomtatott anyagoknak is követnie kell. Meddig felügyeli a grafikus a saját munkáját, meddig kell gondozni egy éttermi arculatot?
Szőke: Ameddig hagyják csinálni, és ezért fizetni is tudnak. A legtöbb esetben azonban jön egy kevésbé tapasztalt munkaerő, akinek ki lehet adni a feladatokat. Ezzel önmagában semmi baj nem lenne, ha az arculati szabályrendszer szerint járnának el, de viszonylag kevés hely cselekszik ilyen körültekintően.
Laki: Mindig megállapodás kérdése, hogy meddig adjusztálunk egy arculatot, de azt gondolom, a személyi változást nem lehet megúszni minőségvesztés nélkül. Már csak abból az egyszerű okból fakadóan sem, hogy az alkotó fogja össze a legteljesebben azt a világot, amit kitalált. Persze ahogy növekszünk, úgy egyre nehezebb ellenőrzés alatt tartani munkáinkat. Az például egészséges eljárás lehet, hogy a továbbadott arculat különböző megjelenési módjait felügyeljük, és összeköttetésben maradunk az azon dolgozó grafikussal.
Ez a munka azonban nemcsak utótördelés, hanem a napi szintű online kommunikáció egyik legfontosabb eszköze. Mostanra nem integráns része egy arculatnak a nyitást követő, folyamatosan megújuló grafikai anyag?
Laki: Egyre inkább az. A kommunikációs tanácsadónak ilyenkor fontos szerepe lehet abban, hogy a megrendelővel megértesse: aki a minőségi alapanyagok beszerzésén nem spórol, annak ezen sem érdemes. Ehhez fontos, hogy legyenek az arculatban a logótól külön élő grafikai elemek is, melyek az éttermet jelentik. Ebből hasonló alapokon nyugvó, változatos munkák születnek, aminél egy Facebook borító is képviselhet művészeti értéket. A Tokio étterem arculatában például az önállóan is használt, vonalas rajzú robot látta el ezt a szerepet, ő írta ki udon tésztával az újévi köszöntéseket, és ha Valentin nap volt, akkor ő lett szerelmes. Ezek nagyon hálás dolgok, hiszen úgy tudsz végigvinni egy gondolatot, hogy közben az arculat homogén marad.
A Mazel Tov erre különösen ügyel, a nyitás óta minden grafikai anyag az arculatból építkezik. Ezek milyen elvet követnek?
Szőke: Alapvetően a meglevő templateket aktualizálom, pár új elemmel kiegészítve. Ehhez már az elején megcsináltuk a fotókat, meghatároztam azokat a grafikai gesztusokat, amit később csak át kell ültetni egy zenei est beharangozásához, vagy egy frissített étel-itallapba. Ha az alapok megvannak, utána jóval könnyebb ezekkel a kiegészítésekkel dolgozni.
[tw-divider][/tw-divider]A versenyre összesen 82 pályázat érkezett, leginkább vendéglátóhelyektől, de voltak belsőépítészeti stúdiók által beadott nevezések és ügynökségi oldalról érkezett pályázatok is. A díjátadón végül összesen 9 kategóriagyőztest hirdettek ki, két pályázó különdíjat kapott, továbbá két közönségdíjat és 20 oklevelet osztottak ki a döntőbe jutott és dobogós helyezetteknek. Az összes döntős, díjazott és különdíjas nevező minősítő védjegyet kapott, amit a vendéglátóhely bejáratára matricázhatnak.
A pályaműveket 9 fős zsűri bírálta el, köztük Szántó Zoltán, a Turizmus Trend főszerkesztője. „Az én személyes élményem a zsűrizés során az volt, hogy háromféle vélemény ütközött általában a zsűriben. Viszonylag egyöntetű volt a kreatívok (a reklámügynökségi ember, grafikus, formatervező) véleménye, hasonlóképp vélekedtek egy-egy pályaműről az újságírók, és megint csak máshogy vélekedtek a gyakorló éttermesek/szállodások. Ez a három nézőpont egyes esetekben homlokegyenest ellenkező volt, vagyis volt pályázat, amit a kreatívok felpontoztak, az éttermesek meg nagyon lepontoztak, és fordítva is. Ezt is figyelembe véve korrekt eredmény jött ki végül, mivel a pontozás után szóban is átbeszélte a zsűri az összes eredményt, és a végső sorrend a zsűri tagjainak beleegyezésével, gyakran kompromisszumok árán született” - mondta Szántó Zoltán.[tw-divider][/tw-divider]
Van valami általános szabály, amit alkalmazni lehet, ha vendéglátóhelynek terveztek?
Szőke: A papírpohártól a falfestésig mindenhol jól működtethető elemekre van szükség.
Laki: A grafikai tervezés alapvető szabályai szerint érdemes nekiindulni, és számolni azzal, hogy egy színátmenetes logót nem lehet majd szitázni, vagy gravírozni, és így tovább. Én szeretem a manuális technikában, és a kézi rajzban rejlő esetlegességeket, amikor egy pecsét például mindig más nyomot hagy. De fontos szempont, hogy mindez ne fulladjon unalomba, és legyenek olyan, a logótól külön is élő alkotórészei az arculatnak, melyek az éttermet jelentik. Egyébként mostanában napi szinten szembesülök azzal a gyakorlati szemponttal, hogy ha vietnamiul tördelsz, akkor érdemes olyan betűtípust választanod, ami bírja a vietnamit, és nem esik tőle szét.
fotó: Laki Eszter
Milyen rangos szakmai elismerések vannak ezen a területen? Nektek mi a legfontosabb?
Laki: Volt már olyan, hogy külföldi látogatók a Behance profilom alapján kerestek fel egy budapesti vendéglátóhelyet, és utána elismerően nyilatkoztak. Hatalmas öröm az is, amikor Hanoiban élő barátaim keresnek meg, hogy tudok-e róla, hogy szerepelek egy arculati kiadványban, és egyébként volt már olyan válasz, hogy „nem”. Mivel Ázsiában egyre erősebb a vonzalom a világ tőlük távol eső részei, és annak designkultúrája felé, így rendszeresen jelennek meg munkáink ott készült kiadványokban.
Szőke: Ha elégedett vagyok a munkával, és még a megrendelő is, akkor az már sikerérzetet ad. Ha ezért határidőn belül ki is fizetnek, annak méginkább tudok örülni. De valójában sokat számít az is, ha megdicsérnek érte a barátaim, vagy a közvetlen munkakörnyezetemben.
A Cégér a jó bornak-pályázatok felgyorsították, és láthatóbbá tették azt a megújulást, ami a magyar termelői borok címkéjén jó pár éve zajlik. Kétszer is indultatok közös pályamunkával. Mik voltak ezek?
Laki: A Cégér az elmúlt évek egyik legizgalmasabb grafikai pályázata, ami a fiatal, induló borászatoknak is jó lehetőség. Az első fordulóban a móri Csetvei pincészet Hrsz. 737 nevű borának terveztünk megjelenést, itt még nem kellett figyelembe venni a nagyszériás gyártást, egészen elvetemült manuális megoldások is szóba jöhettek. 4 koncepcióterv volt, ebben volt stencilezett, bronzzal megfestett helyrajzi szám, illetve sorszámbélyegzővel jelölt is. Illetve iskolai füzetcímkék, melyek mind kézzel lettek kitöltve.
A második fordulóban a soproni Winelife borászat rozéjának kellett csomagolást tervezni. Itt fontos volt, hogy a gyártás nagy mennyiségben is költséghatákony legyen. A 0 h rozé a szüret idején jellemző éjjel-nappali munkáról, és az alvással töltött órák számáról kapta a nevét. A bor rózsaszín tónusát önmagában olyan szépnek találtuk, hogy nem akartuk papírcímkével letakarni. Így a grafika fehér szitanyomással, átlátszó matricára került. Fontosnak találtuk, hogy egy olyan stílusrendszert teremtsünk, ami aztán tovább mutálható a többi borukra is. Ez a rozéjuk azóta hatalmas sikereket ért el, és nem csak a soproni borrégióban, hanem az egész országban.
Mindketten szoktatok kissszériás vagy fiktív gasztrotermékeknek arculatot gyártani. Ezeket milyen elv szerint tervezitek? Számításba veszitek, hogy mi illik a termékhez, vagy éppen aktuális tipogárfiai vonzalmakat éltek ki?
Laki: Az nem szerencsés, ha előzetes elképzeléseket akarsz ráhúzni. Másfelől itt mindig egy erős érzelmi viszonyulás vezet, ami segít a mondanivalót exponálni, és megóv attól, hogy egyszerű stílusgyakorlatot vigyél végig. Mivel több ilyen jellegű megbízást kaptam már, tudom, hogy mire érdemes figyelni, hogyan lehet ezt a mondanivalót előtérben tartani. Egy eperlekvár befőzéshez készült az e/m, ezen például az eper színe, és picike magjai adják a csomagoláson megjelenő körmintát. Glódi Balázs, fotós barátommal álltunk neki a Paradise-nak, ami a nagymamája paradicsomlevéből készült, itt egyfelől hagytuk hatni az elnevezést, másfelől a munkafolyamatot, a tölcséres feltöltést akartam visszahozni a grafikában is. Az Ursula pedig egy egyszeri, de annál komolyabb medvehagyma-szüret eredménye, aminél a feldolgozás során jöttünk rá, hogy az a szedés nem kerülhet címkézetlen befőttesüvegekbe.
Ilyenkor egyébként annyival előrébb vagy, hogy a nevet is te találod ki, és eleve olyat betűképet választasz, amivel szívesen játszol grafikailag. Illetve azt sem kell figyelembe venni, hogy a gyártás kifizetődő-e, és rá lehet menni olyan manuális részletekre, amit képtelenség lenne tömegesen előállítani.
fotó: Glódi Balázs
Ettől függetlenül van egy elképzelt célközönsége?
Laki: Igen, a barátainkat szeretnénk gyönyörködtetni, és azt a néhány designőrültet, aki Albániában is lefotózza a vaj csomagolását. Egyébként meglepően sok megkeresést kaptam, hogy szeretnék árulni a termékeket, de nekem nincs meg az az infrastruktúra, amivel képes lennék lefőzni gallonnyi lekvárokat, és hát egyelőre őstermelői igazolványom sincs. Csak az alkotói láz, ami ilyenkor elkap.