Hirdetés
Hirdetés

A TERMINAL és a Mazel Tov a legszebb

SZERZŐ: Mihály Kamilla
2014. november 9.
A Professional Publishing Hungary Kiadó Turizmus Trend / Vendég & Hotel szaklapja idén először indított vendéglátóhelyeknek gasztrodesign pályázatot, melyen összesen 82 pályaműből választották ki a díjazottakat. A grafikus arculat kategória megosztott első helyezettjeivel, Laki Eszterrel, és Szőke Gergellyel beszélgettünk, akik külön-külön a TERMINAL Étterem, és a Mazel Tov arculatáért felelnek.
Hirdetés

fotó: Glódi Balázs

fotó: Glódi Balázs


A Professional Publishing Hungary Kiadó Turizmus Trend / Vendég & Hotel szaklapja idén először indított vendéglátóhelyeknek gasztrodesign pályázatot, melyen összesen 82 pályaműből választották ki a díjazottakat. A grafikus arculat kategória megosztott első helyezettjeivel, Laki Eszterrel, és Szőke Gergellyel beszélgettünk, akik külön-külön a TERMINAL Étterem, és a Mazel Tov arculatáért felelnek.
A TERMINAL Étterem belsőépítészeti megoldásai az arculattal koherensen működnek, mindkét kategóriában elvitte a fődíjat. Mik voltak a viszonyítási pontok a munka során, és hogyan oszlottak el a feladatok?
Laki Eszter: Szendrő Péter vezetésével dolgoztunk az éttermen, minden döntés a belsőépítészeti tervezéssel szinkronban, közös alkotói folyamatban született. Olyannyira, hogy még a TERMINAL név is a megrendelővel közös beszélgetések során alakult ki. Az épület történetét tekintettük elsődlegesnek, és tudtuk, hogy körültekintően kell hozzányúlnunk a térhez, hogy időtálló, érvényes megoldás szülessen. Hatalmas elvárásokkal néztünk szembe, amihez csak alázattal lehetett közelíteni.
Az ezt megelőző időszakban a Design Terminál központi rendezvény- és kiállítótere működött az épület aulájában, ami az eredeti MÁVAUT buszpályaudvar váróterme volt. Hogyan és mihez kapcsolódtatok?
Laki: Azért választottuk az órát logónak, mert egy korabeli, sárgaréz számlap volt a váróterem éke, és teljesen ép állapotban maradt meg. A bauhaus lépcsőházakból ismert linóleum kékje pedig az arculati szín, ez az étteremben alkalmazott linóborítással megegyező árnyalat. A korabeli Ikarusz busz szerkezeti rajzai, az indulási-érkezési táblán tologatott napi menü, vagy a Keleti-pályaudvarról szerzett szinkronórák is a buszpályaudvar emlékét erősítik. Ugyanakkor tudatosan próbáltuk kerülni azt a letűnőben lévő trendet, hogy a hely határozottan állítson valami magáról, és kalózos, vagy bármilyen témapark jelleget öltsön.

A Mazel Tov egy hasonlóan diszkrét tervezési elvet követ, ami a közel-keleti gasztronómiai programot engedi előtérbe.
Szőke Gergely: Az volt az elsődleges cél, hogy növények telepítésével élhető, otthonos környezetet teremtsünk, és ez köszön vissza a növényközpontú arculaton is. A logó a kertben álló, közrefogott fára, és a környéki akácfa betelepítésekre is utal. Ezentúl saját zöldség- és gyümölcsfotókat használtam, ami egy kis füstösséget kapott. Ezek a képek a hely sajátjai lettek, de önállóan is működnek, például felkerültek a személyzeti pólókra, amit alkalmanként meg is lehet vásárolni.
Egy vendéglátóhely esetén az arculat folyamatos karbantartásra szorul, a kínálat alakulását a nyomtatott anyagoknak is követnie kell. Meddig felügyeli a grafikus a saját munkáját, meddig kell gondozni egy éttermi arculatot?
Szőke: Ameddig hagyják csinálni, és ezért fizetni is tudnak. A legtöbb esetben azonban jön egy kevésbé tapasztalt munkaerő, akinek ki lehet adni a feladatokat. Ezzel önmagában semmi baj nem lenne, ha az arculati szabályrendszer szerint járnának el, de viszonylag kevés hely cselekszik ilyen körültekintően.
Laki: Mindig megállapodás kérdése, hogy meddig adjusztálunk egy arculatot, de azt gondolom, a személyi változást nem lehet megúszni minőségvesztés nélkül. Már csak abból az egyszerű okból fakadóan sem, hogy az alkotó fogja össze a legteljesebben azt a világot, amit kitalált. Persze ahogy növekszünk, úgy egyre nehezebb ellenőrzés alatt tartani munkáinkat. Az például egészséges eljárás lehet, hogy a továbbadott arculat különböző megjelenési módjait felügyeljük, és összeköttetésben maradunk az azon dolgozó grafikussal.
Ez a munka azonban nemcsak utótördelés, hanem a napi szintű online kommunikáció egyik legfontosabb eszköze. Mostanra nem integráns része egy arculatnak a nyitást követő, folyamatosan megújuló grafikai anyag?
Laki: Egyre inkább az. A kommunikációs tanácsadónak ilyenkor fontos szerepe lehet abban, hogy a megrendelővel megértesse: aki a minőségi alapanyagok beszerzésén nem spórol, annak ezen sem érdemes. Ehhez fontos, hogy legyenek az arculatban a logótól külön élő grafikai elemek is, melyek az éttermet jelentik. Ebből hasonló alapokon nyugvó, változatos munkák születnek, aminél egy Facebook borító is képviselhet művészeti értéket. A Tokio étterem arculatában például az önállóan is használt, vonalas rajzú robot látta el ezt a szerepet, ő írta ki udon tésztával az újévi köszöntéseket, és ha Valentin nap volt, akkor ő lett szerelmes. Ezek nagyon hálás dolgok, hiszen úgy tudsz végigvinni egy gondolatot, hogy közben az arculat homogén marad.

A Mazel Tov erre különösen ügyel, a nyitás óta minden grafikai anyag az arculatból építkezik. Ezek milyen elvet követnek?
Szőke: Alapvetően a meglevő templateket aktualizálom, pár új elemmel kiegészítve. Ehhez már az elején megcsináltuk a fotókat, meghatároztam azokat a grafikai gesztusokat, amit később csak át kell ültetni egy zenei est beharangozásához, vagy egy frissített étel-itallapba. Ha az alapok megvannak, utána jóval könnyebb ezekkel a kiegészítésekkel dolgozni.

[tw-divider][/tw-divider]A versenyre összesen 82 pályázat érkezett, leginkább vendéglátóhelyektől, de voltak belsőépítészeti stúdiók által beadott nevezések és ügynökségi oldalról érkezett pályázatok is. A díjátadón végül összesen 9 kategóriagyőztest hirdettek ki, két pályázó különdíjat kapott, továbbá két közönségdíjat és 20 oklevelet osztottak ki a döntőbe jutott és dobogós helyezetteknek. Az összes döntős, díjazott és különdíjas nevező minősítő védjegyet kapott, amit a vendéglátóhely bejáratára matricázhatnak.

A pályaműveket 9 fős zsűri bírálta el, köztük Szántó Zoltán, a Turizmus Trend főszerkesztője. „Az én személyes élményem a zsűrizés során az volt, hogy háromféle vélemény ütközött általában a zsűriben. Viszonylag egyöntetű volt a kreatívok (a reklámügynökségi ember, grafikus, formatervező) véleménye, hasonlóképp vélekedtek egy-egy pályaműről az újságírók, és megint csak máshogy vélekedtek a gyakorló éttermesek/szállodások. Ez a három nézőpont egyes esetekben homlokegyenest ellenkező volt, vagyis volt pályázat, amit a kreatívok felpontoztak, az éttermesek meg nagyon lepontoztak, és fordítva is. Ezt is figyelembe véve korrekt eredmény jött ki végül, mivel a pontozás után szóban is átbeszélte a zsűri az összes eredményt, és a végső sorrend a zsűri tagjainak beleegyezésével, gyakran kompromisszumok árán született” - mondta Szántó Zoltán.[tw-divider][/tw-divider]
Van valami általános szabály, amit alkalmazni lehet, ha vendéglátóhelynek terveztek?
Szőke: A papírpohártól a falfestésig mindenhol jól működtethető elemekre van szükség.
Laki: A grafikai tervezés alapvető szabályai szerint érdemes nekiindulni, és számolni azzal, hogy egy színátmenetes logót nem lehet majd szitázni, vagy gravírozni, és így tovább. Én szeretem a manuális technikában, és a kézi rajzban rejlő esetlegességeket, amikor egy pecsét például mindig más nyomot hagy. De fontos szempont, hogy mindez ne fulladjon unalomba, és legyenek olyan, a logótól külön is élő alkotórészei az arculatnak, melyek az éttermet jelentik. Egyébként mostanában napi szinten szembesülök azzal a gyakorlati szemponttal, hogy ha vietnamiul tördelsz, akkor érdemes olyan betűtípust választanod, ami bírja a vietnamit, és nem esik tőle szét.

fotó: Laki Eszter


Milyen rangos szakmai elismerések vannak ezen a területen? Nektek mi a legfontosabb?
Laki: Volt már olyan, hogy külföldi látogatók a Behance profilom alapján kerestek fel egy budapesti vendéglátóhelyet, és utána elismerően nyilatkoztak. Hatalmas öröm az is, amikor Hanoiban élő barátaim keresnek meg, hogy tudok-e róla, hogy szerepelek egy arculati kiadványban, és egyébként volt már olyan válasz, hogy „nem”. Mivel Ázsiában egyre erősebb a vonzalom a világ tőlük távol eső részei, és annak designkultúrája felé, így rendszeresen jelennek meg munkáink ott készült kiadványokban.
Szőke: Ha elégedett vagyok a munkával, és még a megrendelő is, akkor az már sikerérzetet ad. Ha ezért határidőn belül ki is fizetnek, annak méginkább tudok örülni. De valójában sokat számít az is, ha megdicsérnek érte a barátaim, vagy a közvetlen munkakörnyezetemben.
A Cégér a jó bornak-pályázatok felgyorsították, és láthatóbbá tették azt a megújulást, ami a magyar termelői borok címkéjén jó pár éve zajlik. Kétszer is indultatok közös pályamunkával. Mik voltak ezek?
Laki: A Cégér az elmúlt évek egyik legizgalmasabb grafikai pályázata, ami a fiatal, induló borászatoknak is jó lehetőség. Az első fordulóban a móri Csetvei pincészet Hrsz. 737 nevű borának terveztünk megjelenést, itt még nem kellett figyelembe venni a nagyszériás gyártást, egészen elvetemült manuális megoldások is szóba jöhettek. 4 koncepcióterv volt, ebben volt stencilezett, bronzzal megfestett helyrajzi szám, illetve sorszámbélyegzővel jelölt is. Illetve iskolai füzetcímkék, melyek mind kézzel lettek kitöltve.
A második fordulóban a soproni Winelife borászat rozéjának kellett csomagolást tervezni. Itt fontos volt, hogy a gyártás nagy mennyiségben is költséghatákony legyen. A 0 h rozé a szüret idején jellemző éjjel-nappali munkáról, és az alvással töltött órák számáról kapta a nevét. A bor rózsaszín tónusát önmagában olyan szépnek találtuk, hogy nem akartuk papírcímkével letakarni. Így a grafika fehér szitanyomással, átlátszó matricára került. Fontosnak találtuk, hogy egy olyan stílusrendszert teremtsünk, ami aztán tovább mutálható a többi borukra is. Ez a rozéjuk azóta hatalmas sikereket ért el, és nem csak a soproni borrégióban, hanem az egész országban.
Mindketten szoktatok kissszériás vagy fiktív gasztrotermékeknek arculatot gyártani. Ezeket milyen elv szerint tervezitek? Számításba veszitek, hogy mi illik a termékhez, vagy éppen aktuális tipogárfiai vonzalmakat éltek ki?
Laki: Az nem szerencsés, ha előzetes elképzeléseket akarsz ráhúzni. Másfelől itt mindig egy erős érzelmi viszonyulás vezet, ami segít a mondanivalót exponálni, és megóv attól, hogy egyszerű stílusgyakorlatot vigyél végig. Mivel több ilyen jellegű megbízást kaptam már, tudom, hogy mire érdemes figyelni, hogyan lehet ezt a mondanivalót előtérben tartani. Egy eperlekvár befőzéshez készült az e/m, ezen például az eper színe, és picike magjai adják a csomagoláson megjelenő körmintát. Glódi Balázs, fotós barátommal álltunk neki a Paradise-nak, ami a nagymamája paradicsomlevéből készült, itt egyfelől hagytuk hatni az elnevezést, másfelől a munkafolyamatot, a tölcséres feltöltést akartam visszahozni a grafikában is. Az Ursula pedig egy egyszeri, de annál komolyabb medvehagyma-szüret eredménye, aminél a feldolgozás során jöttünk rá, hogy az a szedés nem kerülhet címkézetlen befőttesüvegekbe.
Ilyenkor egyébként annyival előrébb vagy, hogy a nevet is te találod ki, és eleve olyat betűképet választasz, amivel szívesen játszol grafikailag. Illetve azt sem kell figyelembe venni, hogy a gyártás kifizetődő-e, és rá lehet menni olyan manuális részletekre, amit képtelenség lenne tömegesen előállítani.

fotó: Glódi Balázs


Ettől függetlenül van egy elképzelt célközönsége?
Laki: Igen, a barátainkat szeretnénk gyönyörködtetni, és azt a néhány designőrültet, aki Albániában is lefotózza a vaj csomagolását. Egyébként meglepően sok megkeresést kaptam, hogy szeretnék árulni a termékeket, de nekem nincs meg az az infrastruktúra, amivel képes lennék lefőzni gallonnyi lekvárokat, és hát egyelőre őstermelői igazolványom sincs. Csak az alkotói láz, ami ilyenkor elkap.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram