Az isler (vagy persze ischler, de nem ragaszkodunk) nem egy bonyolult műfaj: két omlós tésztakorong lekvárral töltve és csokoládéban kimártva. Rengeteg változata van a habostól a marcipánosig, lehet piros bogyósgyümölcs-lekváros, málnás, barackos, ribizlis, akármilyen. A savanykásabb, málna-ribizli-vonal közelebb áll hozzánk, de egy jó baracknak is van esélye.
Vagyis lenne. Mert jó islert találni igazi kihívás egy olyan közegben, ahol a cukrászipar margarinon, valószínűtlenül piros lekvárokon (vagy inkább -ízeken) és tortabevonókon alapszik. Ahol többször ettünk kiszáradt, fáradt hűtőízű, morzsálódós valamiket, mint tisztességes islereket. A harminc tesztelt isler után az a tapasztalat, hogy többnyire pusztítóan édesek.
Aminek viszont örültünk: ha igazi vaj volt a tésztában, esetleg egy kis zsír, dió és minimális fahéj a tésztában. És persze a csokoládéízű csokoládé.
A legjobbak
Szamos
A Szamos islere egyértelműen az egyik legjobb: diós tészta, kicsi fahéj, savas lekvár, és olyan csokoládébevonat, ami nem olvad azonnal az ujjunkra. A tészta puha, de nem esik szét, jól esik harapni, és szerencsére nem túl édes. Szóval lehet belőle kettőt enni, ha úgy van.
Auguszt
Ha lehet, még diósabb, mint a Szamosé, a lekvártól jó értelemben ragacsos, szaftos, igazán vajas tésztával. A csokoládé kicsit édesebb a tetején, de így is kiemelkedő a mezőnyben, ha islert kívánnak, érdemes eljönni a Fény utcába érte.
Desszert.Neked
Kicsit ugyan kilóg a sorból, de a Desszert.Neked islere is olyan, amiért visszamennénk és eszünkbe jut. Sokszor. Pisztáciás tészta, házi málnalekvár és fényes, roppanós csokoládébevonat, erős ízek, de nem nyomják el egymást: a tészta pont jól puha, a lekvár épp eléggé savanykás, a csokoládé pedig az, ami.
A meglepetések
Nándori cukrászda
Bár nem rajongunk a baracklekváros islerért, és az egyszerű omlós tészta nehezen versenyezhet egy ligában egy dióssal vagy egy pisztáciással, a Nándori cukrászdáé mégis meggyőző volt. Az oldala nincs bevonva, amiért persze egy újabb száraz, morzsálódós darabra készültünk. Ennek ellenére a két szaftos, puha, jól harapható tészta között vastag lekvárréteg volt, ami túl édes volt ugyan, de jól kijött a tésztával és a csokoládéval.
Műhely Egyetem Café
Régi, száraz, fóliába csomagolt egyetemi islerekért mentünk, de nem volt. Meg amúgy sem tartanak. Amikor meghallották, hogy kifejezetten islert szeretnénk, két házi szilváskekszet töltöttek meg lekvárral, amit áthúztak egy kókusztejes csokoládébevonattal, 10 perc alatt. És nem a legszebb, nem is hagyományos, de nekünk készült, finom a keksz, izgalmasak a szilvadarabok, jól megy a kókusztejes csokoládéhoz, és ha egy kanállal több lekvár kerül bele, akkor megy a legjobbak közé - mindennel együtt szerettük.
Fischer cukrászda
Ruszwurm isler
Kétfélét is tartanak, az egyik hagyományos és inkább felejthető, a másik a Ruszwurm linzer, aminek az alja omlós tészta, rajta szilvalekvár, a tetején marcipán, majd a csokoládéréteg. A marcipán feldobja az egész sütemény textúráját, jó érzés egy puha rétegbe harapni, amit egy tömörebb követ. A szilvalekvár is hozza, amit hoznia kell, a két íz viszont túl tömény együtt. Kár érte, mert egy savanykásabb lekvárral, kevesebb cukorral könnyebben csúszott volna.
La Mimosa
Miniislerek kevés, annál feleslegesebb kókuszszórással, ugyanakkor vajas omlós tésztával, savanykás lekvárral és különösen jó csokoládébevonattal. Eteti magát, szóval ha egy nagyobb isler nem is csúszik le, jó választás.
És ami még elfér
Ez a mezőny már nem tartozik az élvonalba, de a teszteltek közül ezeket az islereket még érdemes megemlíteni, mert lehet, hogy csak rossz napot fogtunk ki, de érződött, hogy nem csak kötelező, macerás rosszként tekintenek erre a süteményre.
Juhász cukrászda
A Ráday utca közepén lévő kis cukrászdában nincs nagy kínálat, de hagyományos, kicsit nosztalgikus sütemények között találtunk egy fényes, barackos islert. A tészta szépen omlik, de nem morzsál, a lekvár jól megy hozzá, összességében túl édes sütemény. De ha épp ránktör az isler-roham, nem árt megjegyezni.
Bambi presszó
A Bambi presszó az, ami, lehet utálni és imádni, de mutasson valaki még egy ilyen kiülős helyet a Margit híd budai hídfő közelében. Az isler otromba, baracklekváros, kívül száraz, belül azért már isleresebb, de jó érzés pöttyös bögrés tejeskávéba márogatni a legnyálkásabb időben is.
Múzeum kávézó
Kecsesebb, mint a Bambi islere, állítólag minden nap frissen érkezik, és valóban, nem volt fáradt íze. Édes, tömény, de szerethető darab, főleg, ha beüt az isler-rush.
Jótanács
Amiről mind tudtuk, hogy így lesz, de nem árt minél többször rögzíteni: éjjel-nappaliban ne vegyenek islert, akkor sem, ha jó ötletnek tűnik. Sosem az.