Ahogy tegnap arról Gianni is mesélt, míg a magyar gyerekek számára decemberben vége van a karácsonyi "bulinak", vannak helyek, ahol úgy várják a kisebbek január 6-át, mint nálunk a Mikulást. A mediterrán országok éppen ilyenek, és ezek közül is kitűnik a katalánok lakta területeken egy ma is élő és ápolt hagyomány, ez a Tió de Nadal. A farönkök szerepe sokkal inkább vicces, mintsem magasztos, pedig a háromkirályok (avagy napkeleti bölcsek) betlehemi látogatása a téma itt is.
Maga a hagyomány pedig nem más, minthogy ezeket a piros sipkás, üreges farönköket otthon felállítják, és egy kis pléddel melengetik, takargatják. A sipka nem más, mint a barretina, az egykori katalán parasztok viselete, és anno persze nem karácsonyi vásárokon, hanem az erdőben szerezték be a családok a farönköt az ünnepre.
A neve pedig Caga Tió, amit Kakiló farönknek fordíthatunk. A takargatás azt a célt szolgálja, hogy megérlelje magában az ajándékokat, amelyeket végül a gyerekek vernek ki bottal a farönkből, vagyis "kikakálja". Ezek elsősorban édességek, csokoládé és cukorka, és habár nem túl szerencsés képzettársítás a kakilás és a megevésre szánt édességek párhuzama, ezzel látszólag semmi gondja nincsen a katalán gyerekeknek.
A vigyorogva kakiló farönk figurájához képest a húsvéti tojásokat tojó nyuszi egészen szalonképes.