Pándzsáb Tandori - Rangeet Kumar konyhája

Építs egy tradicionális tandoort, készítsd el benne a legjobb malai kewabot, és hagyd, hogy a tradicionális ételeid meggyőzzék a közönséget. Nagyjából ezt gondolhatta Rangeet Kumar, a Pándzsáb Tandori tulajdonosa, amikor néhány, Magyarországon töltött év és több végigkóstolt indiai étterem után megnyitotta a sajátját a Pannónia utcában.Punjabban – Pandzsab - élt régen egy család. Apa, anya és nyolc gyerek szegénységben, ami arrafelé nem ritka. Sokan öröklik ezt, s viszik tovább, de Rangeet Kumar más volt. Többre akarta vinni, segíteni akart a családján. Jól főzni gyorsan megtanult az anyukája konyhájában, így az új-delhii 5 csillagos Asoka és Kanishka Hotelek konyhája után az indiai nagykövet segítségével hazánkba került.

A magyarországi élet a Kashmir Étteremben kezdődött, de közben Rangeet főzött a követségnek is. Dolgozott, spórolt, tervezte a jövőjét, egy saját éttermet. Ekkor még a tikka masalán kívül nem sok mindent kínált India, azt is kevésbé jól elkészítve. Mindeközben jött egy magyar lány, aki sok mindent megváltoztatott. Néhány évvel és egy gyerekkel később, 2004-ben megnyitották a Pandzsáb Tandorit.
Hamarosan az egyik testvér is Magyarországra költözött. Hazánkba varázsolva egy újabb adag tradicionális indiai konyhát, útjára indították az Indiai Pirrót a Hercegprímás utcában, amit a testvér vezetett, majd rövid idő múlva a Curry Cornert a Budafoki úton. Kevésbé jól debütált a Pirro, így a hely bezárt, a báty pedig ismét India felé vette az útját, a Curry Cornert pedig megvásárolta egy jó barát. A hamisítatlan malai kewab viszont a Pándzsáb Tandoriban közben meghódította a fővárost, a törzsgárda jelentős része emiatt érkezik a mai napig az étterembe. A másik fele pedig az indiai túróért, amit Rangeet saját kezűleg készít.

[tw-divider][/tw-divider]Ahogy a Kilenc Sárkány étterem kínai és magyar-kínai étlapjait összevetettük, most két indiai kultuszhely lesz soron. A Pándzsáb után a Hathi kifőzdében nézünk körül pár nap múlva.[tw-divider][/tw-divider]

Ma már ikonikus hely az étterem, hiszen Rangeet mindent tud az indiai konyháról, s arról, mit, honnan tud beszerezni hozzá, mert míg a fűszerek döntő része Bécsből érkezik, néhány egészen egyedi hozzávalót Indiából hozat. Semmit nem bíz a véletlenre. Csakis azt a minőséget és mennyiséget használja, amit otthonról hozott, a legkedvesebb étele mégis a csirke, ami nagyon jól ismert az indiai konyhában is, csak épp nem mindenki tudja megvenni magának odahaza.
Ahogy gyerekkorában az ő családja sem tudta. Így szinte nem telik el nap, amikor ne enne csirkehúst, a kisfia legnagyobb örömére. A Desera és Diwali ünnepek közötti húsz napban ugyanis, amikor nem fogyaszthatnak húst, a fia mindig szomorúan mondja: „Jaj, már megint csak lencse van. Csinálj sok mártást, ha már hús nincs.” Hiszen mártás nélkül nincs étkezés egy indiai családban. Mert minden erő a mártásban van, a fűszerekben, melyek közül a legfontosabb a kurkuma, de ajurvédikus hatása miatt sokfélét kell fogyasztani, és a legegyszerűbb mártásba tenni. Akkor tökéletes, amikor megcsillan tetején az olaj. „Merthogy, a jó étel olyan, mint a széplány. Aki, ha nincs kifestve, nem fütyülnek utána a fiúk, de ha szépen ki van sminkelve, akkor az összes fiú utána füttyent” – jegyzi meg nevetve Rangeet.
Az étteremben a mai napig Rangeet főzi a családi recepteket három másik indiai társával, az üzlet gazdasági ügyeit a felesége viszi, a kiszolgálás pedig a sógorára marad. Tökéletes családi vállalkozás ez a Vígszínház tövében.