Szemben az utóbbi évek gasztronómiával foglalkozó filmművészeti alkotásaival, a The Bear nem a séf-ételek-vendég szentháromságának viszonyára fókuszál, sokkal inkább a séfek saját belső küzdelmeibe és a sokszor a szemünk előtt teljesen rejtett éttermi működésbe nyújt betekintést.
A The Bear harmadik évadát már hivatalosan is berendelte az FX, a bemutató időpontjára azonban még egy kicsit várnunk kell
Történet
Carmy (Jeremy Allen White) egy családi tragédia után költözik vissza Európából a hideg Chicago-ba, ahol nem csak a pandémia, hanem a válság és az érdektelenség is elvitte a legtöbb újonnan nyitott, vagy régi nagy játékos éttermet. Nehéz újat és nagyot dobni ilyen körülmények között, különösen, ha valaki a Noma konyhája után kerül a testvére lerobbant szendvicsezőjébe.
A The Bear első évadának nyüzsgése és káosza leginkább a karakterek múltban gyökerező, de a jelenben kibontakozó konfliktusaira koncentrál,
bemutatva a The Beef nevű szendvicsező mindennapjait, a konyhán dolgozók egymás közötti konfliktusait. A második évad egy sokkal mélyebb lélektani tanulmány, ami engedi, hogy akár negyven percet töltsünk az egyes karakterek személyes drámájával és fejlődésével. Az évad mindeközben azt követi, hogy hogyan nő fel ahhoz The Beef csapata, hogy végül megnyissák a fine dining koncepcióval rendelkező, a sorozat nevét is adó éttermet, a The Bear-t.
A koppenhágai Sundae – Fotó: Chuck Hodes
Személyes utazások
The Bear nem csak abban briliáns, ahogy megmutatja egy konyha mindennapjait, hanem teret enged és időt is ad arra, hogy a szereplőkkel együtt szeressünk bele a gasztronómia világába. Személyes utazásaik van, hogy egészen Koppenhágáig vezetnek, ahol a pastry chef, Marcus (Lionel Boyce) elsajátítja a mestersége legmagasabb technikáit. Egy másik epizódban az étterem fekete báránya, Richie (Ebon Moss-Bachrach), akiből minden tisztelet és elismerés hiányzik Carmy és az étterem felé, egy három Michelin-csillagos chicagói étteremben sztázsol. Számára méltatlan feladatnak tűnik, hogy egész nap tisztogatnia kell a villákat, majd egyre inkább részévé válva az étterem mindennapjainak, beleszeret a fine dining éttermek előtere mögötti jól kialakított konyhai rendszerbe, és talán a legnagyobb fejlődési ívet járja be a sorozat karakterei közül.
Richie története a fine dining legmélyebb és gyakran elfelejtett értékéről szól, ami az egymásra való odafigyelés.
Ahogy el is hangzik Richie sztázsolása során: minden egyes vendég befektetés a jövőbe, ehhez mérten kell odafigyelni mindenki igényeire és hangulatára egy vacsora során. A karakterek vallásos hivatásként beszélnek a szervizről és a kiszolgálásról, a konyhában pedig őszinte tisztelettel kommunikálnak egymással, amivel azt hangsúlyozzák, hogy a legnagyobb nyomás és stressz alatt sem engedhetjük meg magunknak, hogy valakivel lekezelően bánjunk.
Sydey (Ayo Edebiri)
Történetmesélés az ételeken keresztül
Egy étel elkészítése a kommunikáció egy formája is. Sydney, a sous chef (Ayo Edebiri) folyamatosan járja Chicago utcáit és éttermeit, hogy inspirációt merítsen a saját menüjéhez. Sydney útkeresésének állomásai arról mesélnek, hogyan lehet az ételekről való gondolkodás által megfogalmazni a saját percepciónkat a világról.
Courtney Storer, a The Bear ‘culinary producer’-e számos konyhában megfordult a világon, például a híres párizsi Verjusban is dolgozott séfként.
Nem utolsó sorban a The Bear megalkotójának, Christopher Storer-nek a testvére, akivel szüleik válása után eltávolodtak egymástól. Christopher Storer-t egy létező Mr. Beef nevű chicagói szendvicsező inspirálta, és amikor felkérte Courtney-t, hogy legyen a sorozat kulináris tanácsadója, az ő saját történetük is újrakezdődött. Courtney Storer tanította főzni a sorozat színészeit, emellet munkájának része volt a hiteles éttermi működés ábrázolása is.
Courtney Storer segített az ételek megalkotásában is, amiknek fontos dramaturgiai szerepük van a sorozatban. Minden étel valamilyen módon kapcsolódik az egyes karakterek személyes élményeihez és fejlődésükhöz. Carmy és családja életében fontos, de fájdalmas emlék a cannoli, amit a pastry chef, Marcus, újragondolva, csodálatos sós formában készít el az étterem számára. Carmy számára ez azt jelenti, hogy lehet dolgozni a múltból, lehet számítani egymásra és vissza lehet szerezni a kontrollt a saját életünk felett.
Hasonlóképpen az első évadban Marcus egy fánkot szeretne elkészíteni, ami azokra az időkre emlékezteti, amikor az édesanyja még egészséges volt és édességeket vásárolt neki. Ez csupán két példa a számtalan fogásból, melyek hol az előtérben, hol a háttérbe húzódva mesélnek a The Bear karaktereiről, mindeközben azt állítva, hogy az életben minden élmény, minden emlék és fájdalom a részünkké válik, bekerül a szervezetünkbe. Az pedig már a mi döntésünk, hogy hagyjuk, hogy ezek az emlékek felemésszenek minket, vagy a kezünkbe vesszük az irányítást és átformáljuk őket.
A konyhai nyelvezet
Az első évadot az összebeszélés, az állandó zaj, a kapkodás jellemzi mind forgatókönyv, mint kamerakezelés szintjén. A világ és a történet is lassan csendesül, ahogy a karakterek megtanulják tisztelni egymást, és elsajátítják azokat az elemeket a Carmy által behozott fine dining professzionalizmusából, amelyek aztán szerves részeik lesznek a közös munkának. Nem is gondolnánk, hogy mennyire fontos elsajátítani bizonyos konyhai kifejezéseket, és hogy mekkora hidat képez a konyhai dolgozók között, ha mindannyian chef-nek szólítják egymást.
Sós cannoli – Fotó: Chuck Hodes
Karrier és magánélet
Amikor elindul a The Beef átalakulása fine dining étteremmé, Sydney kijelenti, hogy szeretne egyszer egy Michelin-csillagot kapni. A Noma mellett számos keleti-parti és európai fine dining étterem konyháját megjárt Carmy pontosan tudja, hogy ehhez az kell, hogy mindent eldobj, és ne hagyd, hogy valami elterelje a figyelmedet a célról.
“Mindennél jobban kell akarnod’
– mondja Carmy a sous chef-nek, és ebben a mondatban benne van Carmy összes tapasztalata és fájdalma, de némi a figyelmeztetés és óva intés is.
A sorozat során leginkább Carmy szaboltálja a saját életét, mintha a fine dining éttermekben töltött múltja kísértené és azt verte volna belé, hogy csak egy dolgot lehet egyszerre jól csinálni az életben. Míg a többiek többé-kevésbé jól megbirkóznak a konfliktusokkal, Carmy útjának legfontosabb állomása a saját magunkkal szembe felállított irreális elvárások elengedése. Amikor a második évad utolsó epizódjában véletlenül bezáródik a hűtőkamrába az étterem nyitásának estéjén, meg kell küzdenie a saját démonaival és feltennie magának a kérdést, hogy a friss és újonnan érkezett, belső békességet adó párkapcsolatát választja, vagy kiüresíti és megadja magát az étteremnek.
Hogyan lehet mindezt feloldani?
Carmy és a fine dining éttermekben dolgozók szorongása a mai napig is aktuális téma, az egyensúly megtalálása sokak számára tűnik lehetetlennek, a kérdéskör pedig hordoz magában némi feloldhatatlanságot. De vajon mi magunk állunk-e a saját boldogságunk útjába? Lehet-e egyszerre több vágyunk és célunk is az életben? A The Bear azt szeretné mondani, hogy meg kell próbálnunk hinni abban, hogy ez lehetséges.
Azon túl, hogy a The Bear egy konyha működését mutatja be, reflektál ennél rétegeltebb társadalmi problémákra is.
Nem csak a konyhák világára jellemző a túlzott stressz és az állandó megfelelési vágy. Manapság mintha azt várná a világ, hogy emberfeletti módon százhúsz százalékon működjünk, mintha minden nap egyre magasabbak lennének a tétek, mintha lassan nem lenne más választásunk, minthogy feladjuk önmagunkat és az álmainkat. A The Bear beszél arról a döbbenetes hajtásról és erőfeszítésről, amivel próbáljuk utolérni magunkat egy rövid idő alatt teljesen megváltozott világban, amiben újra meg kell találnunk, hogy mik azok a dolgok, amelyek boldoggá tesznek bennünket.
A The Bear harmadik évadát már hivatalosan is berendelte az FX, a bemutató időpontjára azonban még egy kicsit várnunk kell.
Képek: FX ⎸Chuck Hodes
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.