A közelmúltban visszavonhatatlanul is érvénybe lépő óraátállítás hivatalosan is jelzi: elérkezett a téli időszámítás. Az ember hangulata ilyenkor az időjárással együtt fordulhat borongósra, ám a sötét őszi délutánok és hosszú téli esték számos olyan lehetőséget kínálnak, melyekkel elviselhetőbbé válik az év hűvösebb fele.
Ezek közül az örömök közül kiemelkedik a téli melengető italok fogyasztása. Bár cikksorozatunk témaadóját nem köti semmiéle évszakmegkötés, a közelítő tél remek alkalom arra, hogy elmerüljünk a whisky csodálatos világában.
Mielőtt azonban ízekre szednénk a nagyszerű italt előállító országokat, a különböző lepárlási módszerekkel kísérletező régiókat, a változatos maláta összetétellel és gazdag hordóparkkal működő lepárlókat, általánosságban érintenünk kell néhány alapvető fogalmat.
A legalapvetőbb definíció szerint a whisky olyan égetett szesz, melynek alapját valamilyen erjesztett gabonacefre alkotja. Az általánosságnak ezzel azonban rögtön vége is szakad, hiszen e viszonylag egyszerű alapdefiníció ellenére hihetetlenül változatos a whisky-paletta.
E sokszínűség magyarázata elsősorban az alapanyagokban, hagyományokban, lepárlómódszerekben, érlelési szabályokban és szokásokban rejlik.
Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy az a bizonyos alapgabona a valóságban mit takar. A whiskykedvelők magabiztosan vághatják rá válaszukat, az árpamalátát. A tengerentúli párlatok szakértői azonnal beszállnak, és megemlítik a kukoricát. Az igazság az, hogy mindkét válasz helyes, sőt, whisky gyakorlatilag bármilyen erjesztett gabonából, búzából, rozsból, extrém esetekben zabból, sőt tritikáléból és kölesből is készülhet. Az pedig tovább színezi a helyzetet, ha az alapmaláta valamilyen kezelésen is átesik, például tőzegkockákon megfüstölve adnak neki egyedi ízvilágot.
A sokszínűség egy másik kiváltó oka az érlelést övező kérdéskör. Kerüljön-e hordóba a párlat, és ha igen, akkor milyenbe, ha pedig ez is eldőlt, akkor mennyi időre? A különböző régiók szabályozásai erre is részletesen kitérnek, így a whiskyskálán ugyanúgy megtaláljuk az érlelés nélkül palackba kerülő kukoricawhiskeyt és az évtizedeken át érlelődő, nemesedő skót különlegességeket is.
Itt van még az a bizonyos e-betű is. Whisky vagy whiskey? Mindkét írásmód helyes, de a használata földrajzi határokhoz és kőbe vésett szabályokhoz is kötött. Cikksorozatunkban utánajárunk, hogy mikor indokolt, mikor felesleges, mikor helytelen az extra magánhangzó használata, milyen hagyományok és dialektusok kellenek ahhoz, hogy bekerülhessen a névbe.
Újabb eltérési pont a lepárlási technika. A hagyományosnak tekinthető kisüst áll itt szemben a modernebb, aromacentrikus lepárlótornyos, modern oszlopos eljárással, s mindkettő magában hordozza a maga hagyományait és előnyeit.
Az egyik legmegosztóbb kérdéskör pedig a fogyasztáshoz kapcsolódik. Milyen formája legyen a pohárnak? Jéggel, jég nélkül? Érdemes-e speciális whiskykövekbe, vagy skót bogáncsot formázó forrásvízcseppentő-pipettákba invesztálnunk, hogy elérjük a lehető legtökéletesebb és legteljesebb párlatélményt?
Cikksorozatunkban megpróbáljuk górcső alá venni a világ hagyományosan whiskytermelőnek számító országait, ha érdemes, akkor azok régióit, és megkíséreljük bemutatni az ott készülő párlatok rövid történetét, az őket övező hagyományokat, a legfontosabb hozzávalókat és érlelésmódokat, és egyáltalán mindazt, ami ezt a nemes italt azzá teszi, ami.
Skócia és Japán, Egyesült Államok és Írország, kukorica és tőzegfüst, égetett hordók és három X-szel ellátott illegális agyagkorsók várnak sorozatunkban, és whiskey, whisky, bourbon, moonshine és rye hordószám. Késő őszre, kora télre whiskykalauz érkezik a Dining Guide lapjaira.
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.