A világ leghíresebb pezsgőfajtája évszázadok óta elmaradhatatlan kísérője a legfényesebb eseményeknek, ünnepi pohárköszöntőknek és klasszikusra hangolt fine dining étlapok borpárosításainak. mégis, vannak alkalmak, amikor a nemes ital nem, mint élelmiszer jut szerephez, hanem egészen más funkciót tölt be.
Mondhatnánk úgy is, hogy kilép italságából és ceremoniális eszközzé válik, melynek segítségével különleges pillanatok szertartásai során érzelmeket közvetíthet, különleges jelentőségű tetteket hajthat végre a pezsgőspalack kezelője.
A fenti, talán kissé szövevényes megfogalmazás jóval érthetőbbé válik, ha konkrét, mindenki által ismert példákkal támasztjuk alá. Ilyenből kettő is akad. Kinek ne lenne ismerős az autóversenyek végén lejátszódó, trófea-ceremóniát megkoronázó pezsgőlocsolás, vagy éppen a vízrebocsátás előtt álló hajó tatján szétrobbanó pezsgőspalack?
Mi áll ezeknek a hagyományoknak a hátterében? Hogyan került a champagne a dobogóra és a szárazdokkokba? Mi a jelentősége a szétlocsolt pezsgőnek, a széttört palackoknak? Megpróbáltunk utána járni ezeknek a kérdéseknek, és bemutatni a világ legjobb buborékjait nem hagyományos környezetükben.
Le Mans és Forma-1
Elsőként a motorsportok világát vettük szemügyre. A Forma-1, mely sokak szerint az autósport (legalábbis egyik) csúcspontja, nem csak villámgyors autókról, heves rivalizálásokról, nagyszabású versenyhétvégékről, néha egyhangú csapatdominanciáról, de a hagyományokról is szól. Ezek közül pedig az egyik leglátványosabb a dobogón zajló pezsgőfröcskölés, ami közvetlenül a nemzeti himnuszok után kezdődik, és amihez a kísérőzenét Georges Bizet operájából kölcsönözték.
Bár a pontos kezdetekről megoszlanak a vélemények, a közmegegyezés szerint a szokás valamikor az ötvenes években indult, és a hatvanas évek derekára lett belőle hagyomány. Addig azonban számos előzmény és véletlen történt a dobogóra helyezett pezsgőspalackokkal.
Palackok és véletlenek
Az első üveg pezsgő, amelyet a Forma-1 dobogóján bontottak fel, az 1950-es Francia Nagydíjon, július 2-án történt. Juan Manuel Fangio az Alfa Romeo színeiben teljesítette a 64 körös versenyt, és jutalmul, a pontok mellé egy üveg Moët & Chandon pezsgőt is kapott. Úgy döntött, azonnal ki is nyitja, így ez lett legelső pezsgő, amelyet egy Forma-1-es futam győztese a dobogón bontott ki. Locsolásra ekkor még nem került sor.
Tizenhat évvel később, a Le Mans-i 24 órás verseny eredményhirdetésén már máshogy alakultak a dolgok. A győztes Jo Siffert jutalompalackjának a dugója egyszer csak kirepült a palackból, pezsgővel árasztva el a pilótát. Ez azonban puszta véletlen volt, a hagyomány születésére még egy teljes évet kellett várni. A helyszín azonban nem változott.
Fotó: Facebook.com
Történt ugyanis, hogy 1967-ben a 24 órás Le Mans-i versenyt egy amerikai pilóta, bizonyos Dan Gurney nyerte meg. A győztesnek kijáró szokásos trófeák mellett Gurney egy palack pezsgőt is kapott, amit győzelmi mámorában, hirtelen felindulásból önmagára, és az őt ünneplő tömegre zúdított. Elmondása szerint teljesen spontán módon cselekedett, nem is sejtette, hogy máig élő hagyományt indít el vele.
Az első, szándékosan szétlocsolt palacknak kalandos utóélete is volt. Miután lezajlott a Le Mans-i ceremónia, Gurney szignálta, és odaajándékozta a Life Magazine fotóriporterének. Flip Schulke fotográfus nagy becsben tartotta az ereklyét, lámpává alakítva harminc éven keresztül díszítette irodáját, amíg egy nap úgy döntött, visszaadja a palackot a pilótának. A champagne-palack Dan Gurney tulajdonában maradt annak 2018-ban bekövetkezett haláláig.
A tett sokak figyelmét felkeltette, és szépen lassan átvette több motorsport, így a Forma-1 is. A pezsgőceremónia a versenyzők és csapatok számára a végső diadalt jelképezi, a lehetőséget, hogy kiélvezzék a nehezen megszerzett sikert. A pezsgőt fröcskölő pilóták látványa a Forma-1-hez kapcsolódó ikonikus képpé vált, amely megragadja a nyers érzelmeket és a féktelen örömöt, amely a dobogós helyezéssel jár.
Pezsgő és rózsavíz
Az évek során különböző pezsgőmárkák váltak a Forma-1-es ünnepségek szinonimájává. A Mumm és a Moët & Chandon a sportág hivatalos partnerei és pezsgőszállítói közé tartozik. Ezek a partnerségek nem csak egy kis luxust kölcsönöznek az ünnepségeknek, hanem hozzájárulnak a sporthoz kapcsolódó csillogáshoz és presztízshez is. A palackok azonban nem mindig Franciaország leghíresebb borvidékének termését rejtették.
Az egyes nagydíjak helyszínei és a különböző szponzori megállapodások miatt a dobogó tetején habzó rózsavizet, argentin habzóbort és Olaszországban készült pezsgőt is locsoltak már. Előbbire a muzulmán országok alkoholtilalma miatt volt szükség, míg az utóbbi keretében minden alkalommal Ferrari kerülhet a dobogóra, még ha csak palack formájában is. A jelenleg is használatos, háromliteres Jeroboam palackokat ugyanis a Trentóban található Ferrari pincészet készíti.
Ezüstkehely és ököráldozat
Az aszfalt után ideje vízre szállni, hogy utánajárjunk egy még régebbi hagyománynak. Egy új hajó vízre bocsátásának, elkeresztelésének egyik fontos pillanata, amikor a hajótesten eltört pezsgősüveggel hivatalosan is felavatják azt. E hagyomány sokkal régebbi, mint a motorsport győzteseinek ünneplése, és mint sok minden más, hajókkal kapcsolatos hagyomány, a tengerészek szokásaira vezethető vissza. Kevés babonásabb embertípus létezik a hajózás hőskorának tengerészeinél. A néha túlzónak tűnő elővigyázatosság és szertartásosság azonban könnyen érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy minden matrózhagyomány mögött egyetlen közös nevező, a szerencsés hazatérés áll. Ez nem is csoda, a történelem egyik legkockázatosabb munkájáról van szó, és teljesen érthető, hogy a kötélből, kátrányból, fából és vászonból épített alkalmatosságokon a horizont ismeretlenjének nekivágó tengerészek mindent elkövettek jó szerencséjük érdekében.
Babonák és balszerencse
Ennek köszönhetően bonyolult és összetett matrózetikett alakult ki, melyek értelmében tilos számos dolgot ajánlatos volt elkerülni. Ha valaki kanál helyett véletlenül villával keverte meg a teáját, esetleg elveszítette a kalapját, netán banánt fogyasztott volna a fedélzeten, azzal egészen biztosan balszerencsét hozott a hajóra és a legénységre is.
Egy hajó megépítésének és vízre tételének is megvolt a saját, kialakult táncrendje. Nem szabadott kimondani a hajó nevét, amíg az el nem készült. Átkeresztelés esetén egészen addig nem szabadott kiejteni az új nevet, amíg a régi teljesen eltűnt a hajó testéről, és el lett távolítva minden olyan tárgy, mely magán viselte a régi nevet. Az első út során ajánlott volt leveles zöld ágat vinni a fedélzetre, ezzel biztosítva a szerencsés utat, de a leghíresebb és kétség ívül leglátványosabb rész a hajótestnek csapott pezsgősüveg mozzanata számít.
Egy kiváló champagne ilyetén elpazarlása elsőre felelőtlenségnek tűnik, de rögtön más a helyzet, ha megvizsgáljuk, mi mindent használtak hajókeresztelésre a pezsgő előtti időkben.
Szerencsés utat!
A hajókeresztelő már az ókorban is díszes eseményekkel kiegészített szertartás volt, hiszen a rómaiak, babiloniak, görögök, egyiptomiak is mind biztosra akartak menni, hogy a bárkák épségben visszatérnek. Be is vetették minden eszközüket, hogy a hajót védelmező istenségek figyelmét megragadják. Babilonban ökröt áldoztak, volt, ahol birkák vére szolgált felajánlásul. Tahitiben és az ősi vikingek esetében az emberáldozat volt a bevett módszer.
A kereszténység terjedésével a szenteltvíz lépett a vér helyébe, majd szépen lassan, ahogyan a vallásos rész puszta látványossággá sekélyesedett, megjelent a bor. Az 1700-as évek Angliájában a hajókat borral indították útnak. Szokás volt, hogy a korona egyik képviselője, azaz a királyi család valamelyik tagja egy ezüstkehelynyi borból kortyolt egyet, a maradékot a fedélzetre öntötte, majd a kelyhet a tengelybe hajította. A rohamosan erősödő brit hadiflotta hihetetlen iramú növekedése azonban elég hamar azzal fenyegetett, hogy a királyi család kifogy a kelyhekből, ha minden hajót ezzel a módszerrel indítanak útnak, mást kellett kitalálni, így palackozott bort kezdet használni.
HMS Royal Arthur
1891-ben használtak először champagne-t erre a célra, amikor Viktória királynő megkeresztelte a HMS Royal Arthur nevű hajót. A champagne presztízse és a palackban uralkodó nyomás miatti látványos robbanás csak még ünnepélyesebbé teszi a keresztelőt, és a ceremónia hamarosan világszerte elterjedt. Természetesen ez is megkapta a maga tengerészeti értelmezését, és a matrózok szerint kifejezetten rossz jelnek számít, ha a palack valamilyen oknál fogva nem törik el.
Fotó: Facebook.com
A hagyományok természetesen itt sincsenek nincsenek kőbe vésve, és nem írják elő, hogy kizárólag champagne alkalmas erre a célra. Itt, akárcsak a dobogó felső fokán is elfér a habzóbor, a cava, akár a buborékos rózsavíz is.
De valljuk be őszintén, mi lehetne alkalmasabb futamgyőzelmünk megkoronázására és új hajónk sikeres visszatérésének biztosítására, ha nem minden buborékok legnemesebbike, a valódi champagne?
Forrásaink voltak:
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.