A hétköznapok magabiztos főzési rutinja könnyen rémálommá válhat, ha nagyobb társaságot látunk vendégül. Hirtelen kicsinek tűnik a konyha, bonyolultnak a menü, végeláthatatlannak a bevásárlólista, és valóságos fegyverténynek az összes hozzávaló beszerzése.
Kitesszük a lelkünk, lenullázzuk a bankkártyánkat a legjobb gourmet üzletben, és magunkat is – a konyhában. És még így is kétkedünk magunkban: vajon elég lesz? Ízleni fog nekik? Stressz, elvárások, megfelelés – a legjobb szándék ellenére is véthetünk olyan hibákat, amik gondos tervezéssel megelőzhetőek. A felesleges izgalom és dráma csak ronthat az eredményen.
Rossz tervezés
Ha felugrik egy-két ismerősünk, biztosan találunk valamit otthon, amit gyorsan az asztalra tehetünk. Négy főnél több vendég azonban már tudatos tervezést, számolást és az ételek-italok műfajától függően több-kevesebb előkészületet igényel. Ha kitaláltuk az ételeket, jöhetnek az italok, bevásárlólista összeállítása és a feladatok felosztása, a terítés és az ültetés rendje.
Kérdezzünk! Ez ma már nem pusztán udvariassági kör...
Nézzük át a vendéglistát, és ha valami nem egészen világos: kérdezzünk! Jó, ha fel vagyunk készülve arra, ha valaki nem ehet/eszik meg bármit, vagy ha gyerekek is jönnek. Ha erre is rákészülünk, a vendégeink hálásak lesznek az extra figyelemért, arról nem is beszélve, hogy ma már nem létezik olyan család vagy baráti kör, ahol ne lennének speciális étkezési igények. Akár kényszerből (allergia, betegség), akár önnön választásukból (vegetarianizmus, vegánság, paleo, ketogén és a többi diéták).
Ha nem muszáj, ne legyünk mártírok!
Mindent magunk szeretnénk csinálni, ismerős? Ilyenkor persze a babérokat is egyedül arathatjuk le, ami szép dolog, de nem biztos, hogy erről kell szólnia az összejövetelnek. Aki ünnepeltetni szeretné a konyhai fáradozásait, és magából mártírt csinálva elkészül a tökéletes és pompás menüvel, de addigra teljesen elfárad, az nagy valószínűséggel kimarad az esemény legfontosabb részéből: az örömteli együttlétből és az oldott, jó hangulatú beszélgetésekből. Osszuk ki a feladatokat, és vonjuk be az előkészületekbe, akit lehet!
Az eltűnt házigazda
Az előbbi gondolat megerősítéseként: jó, ha senki nem láncolja magát oda a konyhába se előző este, de legfőképpen nem a vacsora idejére.
A fogásokat csak finiselni, szeletelni és tálalni kelljen, ez a cél, nem pedig az, hogy a magára hagyott társaság a házigazda nélkül szórakoztassa egymást.
Ha vendéget fogadunk, a hangulatról is mi gondoskodunk. Aki a konyhában felejti magát, és kötényben szaladgál a vendégasztal és a sütő között, ezt el fogja mulasztani. Mire a vendégek jönnek, válasszuk ki a zenéket, biztosítsuk a megfelelő világítást, és mi is álljunk készen arra, hogy lefoglaljuk őket.
Jaj, nem lesz elég!
Ez az, amire egy magyar háziasszony sokszor gondol, de soha nem történik meg. Történt már olyan, hogy egy vendégség után nem a maradékokból éltünk még napokig? Ugye, nem? Mi nem szoktuk kiporciózni a hússzeleteket és grammra lemérni az adagokat. Ha valakit megnyugtat, számoljon nyugodtan, arányosítsa a hozzávalókat.
Akit ez sem nyugtat meg, annak legyen B-terve, és készítsen elő valamit, ami tartós, de vész esetén bevethető. Magyarországon vagyunk, nem fog rá sor kerülni.
Tipikus csapda: túlbonyolítás
Nagyívű gondolatok, megkreált tematikus vacsorák, menő recept az új, egzotikus szakácskönyvből – ha van bennünk elég ambíció és humorérzék, nekieshetünk valami teljesen újnak, ám komoly a kockázata annak, hogy ha először készítjük, felborulhat az előre kigondolt tervünk. Ha nem kimondottan a különleges étel az összejövetel apropója, jobb, ha biztosra megyünk, és olyasmit készítünk, amiben van gyakorlatunk. A tízfogásos tematikus Harry Potter menü vagy ódon szakácskönyvekből kinézett, korhű 19. századi lakoma sem biztos, hogy a legjobb ötlet, bármilyen hangzatos is.
A túlbonyolítás egyenes következménye
Vagy persze annak, ha nem álltunk neki időben. Könnyű kicsúszni az időből, és kellemetlen bejelenteni a vendégeknek, akik már egy órája megérkeztek, hogy az oldalasnak még kellene legalább egy-két óra a sütőben. Jó ötlet apró falatokkal kezdeni, legyen az asztalon valami, ami a vendégek éhét oltja: sajt, snack, valami mártogatható krém, grissini és hasonlók.
Ne tökéletes, hanem emlékezetes legyen!
Ehhez nem is tudunk mit hozzáfűzni: induljon az előkarácsonyi partik és vacsorák ideje, és azt kívánjuk, a vendéglátók és vendégeik is érezzék pompásan magukat!
