A múltban vagy a világ más részein azonban komoly eltérések mutatkoznak a karácsonyi ételek között. A legfurcsábbakból válogattunk.
Szebb a pulyka, mint a páva: pávasült
Tipikus angol karácsonyi étel volt korábban, a vaddisznóval együtt. A feleségeivel nem túl szépen bánó VIII. Henrik változtatott ezen a szokáson: onnantól a pulyka váltotta fel a pávát.
Gyermekfegyelmező eszközből karácsonyi szimbólum
Még mindig csak a kedélyes bemelegítésnél tartunk. Amit ma a karácsonyfára akasztunk, azt 1670-ben a kölni katedrális pedagógiai érzékkel megáldott kórusvezetője találta ki, aki a nyüzsgő gyerekeket csendesítette le ezzel az édességgel. Azért is volt különösen sikeres az ötlete, hogy a cukorral tömje be úgymond a gyerekek száját, mert ezzel az akkor ritka finomsággal meghozta a legkisebbek miselátogató kedvét is egyúttal. A piros-fehér csíkok később kerültek rá.
Karácsonyi grillparti bermuda-nadrágban az aboriginalok földjén
Ausztráliában szokás grillpartyt rendezni karácsonykor. Ez akár egy laza szörfözéssel is összeköthető, ha épp az óceánparton vagyunk, ott ugyanis épp a nyár derekának örülhetnek ilyenkor.
Amikor a vacsora visszanéz Norvégiában
Egész bárányfej Norvégiából. Smalahove néven fut ez a kevésbé hívogató fogás, amit a hagyomány szerint közvetlenül karácsony előtt készítenek. A sózott-füstölve szárított bárányfej megpárolva bizarr látványt nyújt. Korábban a szegények eledele volt, akik az állat minden ehető porcikáját kénytelenek voltak feldolgozni. Ma különlegesség, amit a turisták borzongva, de lelkesen posztolnak tömegesen az instára.
https://www.instagram.com/p/Bq-Swc6n7H-/
Jó példa a szezonális gondolkodásra Dél-Afrikában
Az ehető százlábú a Dél-Afrikában gyakori balzsamfa vagy pillangófa levelein él. A szezonja karácsony idejére esik, ekkor gyűjtik be a kerekre hízott példányokat. Sokat megszárítva eltesznek télire, a frissek ropogósra sülve kerülnek az ünnepi asztalra.
https://www.instagram.com/p/Bq9fHOMg2vM/
KFC karácsonyi őrület Japánban
A KFC aztán végképp nem tartozik a formabontó helyek közé, és karácsonykor kiváltképp keveseknek jut eszünkbe jó ötletként. Nem így Japánban, ahol karácsonyi menüvel készülnek, aminek olyan viharos sikere van, hogy előrendelést is felvesznek rá. Japánban alapvetően a sintoizmus és a buddhizmus az irányadó, de a helyi keresztények és a külföldiek egy jól sikerült reklámkampánynak köszönhetően rákaptak a KFC-re és a karácsonyra egyaránt.
Vigyázat, felkavaró tartalom!
Jelesül a mattak és kiviak Grönlandon. Nos, Grönland nem tipikus turistacélpont, de aki ezt elolvassa, karácsonykor messze kerülni fogja az „étkezz helyiekkel” nevű, egyébként érdekes programot ezen a helyen. A kulináris erőforásokban nem bővelkedő Grönland karácsonykor inuit hagyományaihoz nyúl vissza, akik egyszerűen azt ették, amihez hozzájutottak. És ez mi volt?
https://www.instagram.com/p/BrWJ8W9Hyyu/
A szokásos halak mellett bálna, fóka, beluga, narvál, madárfélék.
A mattak elkészítésével nem kell sokat törődni, ez nyers bálnabőr, szalonnára emlékeztető katonákra szeletelve.
A kiviak keményebb dolog, nem számít teljesen nyersnek, de nem is főtt vagy sült: mondjuk eufemisztikusan erjesztettnek, de ha a szagát megérezzük, valójában inkább a rohasztott szó fog eszünkbe jutni.
A receptje nem túl bonyolult: egy nagyobb, lenyúzott fókabőrbe beletöltenek több száz, fókazsírral megkent aprómadarat, úgy, ahogy vannak, szőröstül-bőröstül. Majd összeöltik a fókabőrt, kinyomják belőle a levegőt, és némi fókazsírral légmentesítik a tölteléket. Lesúlyozva jelentős ideig „érlelik”. Majd egyszerűen a fókabőrből, a tollak eltávolítása után fogyasztható a kiviak.
Jelen felsorolással nem csupán elborzasztani kívántuk a karácsonyra hangolódó olvasóinkat, hogy az ajándékok utáni szaladgálást egy kis biztonságos borzongással szakíthassuk meg (biztonságos = tudunk valamiről, de nem éljük át). Inkább arra szeretnénk a figyelmet felhívni, hogy a világ sokszínű, és a hagyományoknak is sokféle formája van. A kiviakot páldául a szükség szülte: a régi grönlandi polgároknak a végtelenül hosszú tél sötét és táplálékban szegény hónapjaiban nem nagyon volt mit enniük, így azt kellett valahogy tartósítani, amihez a jobb hónapokban hozzájutottak. Ma már megváltozott az élet, de ezt a múltjukhoz kapcsolódó, hagyományos ételt megőrizték az ünnepeikre. Akár el is tűnhetett volna, de akkor most egy történettel szegényebbek lennénk.